Tim O’Brien

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tim O'Brien
O'Brien a 2012-es Texasi Könyvfesztiválon
O'Brien a 2012-es Texasi Könyvfesztiválon
SzületettWilliam Timothy O'Brien
1946. október 1. (77 éves)
Austin, Minnesota, USA
Állampolgárságaamerikai
Nemzetiségeamerikai
Foglalkozása
  • író
  • tanár
  • regényíró
IskoláiHarvard Egyetem
Kitüntetései
  • Society of American Historians Prize for Historical Fiction
  • Nemzeti Könyvdíj (1979)[1]
  • Guggenheim-ösztöndíj (1981)[2]
  • Heartland Prize (1990)
A Wikimédia Commons tartalmaz Tim O'Brien témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

William Timothy O'Brien (1946. október 1. –) amerikai regényíró, katonaként szolgált a vietnámi háborúban. Írásainak nagy része a háborús Vietnámról szól[3], és későbbi munkái gyakran veteránjainak háború utáni életét tárják fel.[4] O'Brien talán leginkább a The Things They Carried(wd) (1990) című könyvéről ismert, amely a háborús élményeiből ihletett, félig önéletrajzi történetek gyűjteménye.[5] 2010-ben a The New York Times "a kortárs háborús fikció klasszikusaként" írta le.[6][7] Going After Cacciato(wd) (1978) című háborús regényét Nemzeti Könyvdíjal tüntettek ki.

Élete és pályafutása[szerkesztés]

Tim O'Brien a minnesotai Austinban született[8] William Timothy O'Brien és Ava Eleanor Schultz O'Brien fiaként.[3] Amikor tíz éves volt, családja – köztük egy öccse és nővére – a minnesotai Worthingtonba költözött. Worthington nagy hatással volt O'Brien képzeletére és korai szerzői fejlődésére. A város az Okabena-tó(wd) partján, az állam délnyugati részén található, és színhelyéül szolgál néhány történetének, különösen a The Things They Carried című könyvnek.

Katonai szolgálat[szerkesztés]

O'Brien 1968-ban szerzett diplomát politológiából a Macalester College-ban, ahol a hallgatói testület elnöke volt. Ugyanebben az évben besorozták az Egyesült Államok hadseregébe, és Vietnamba küldték, ahol 1969 és 1970 között szolgált az A század 3. szakaszában, az 5. zászlóaljnál, a 46. gyalogezredben[9], amely a 23. gyalogos hadosztály[10] része, tartalmazta azt az egységet, amely az érkezése előtti évben elkövette a Mỹ Lai-i mészárlást. O'Brien azt mondta, hogy amikor egysége a My Lai (amelyet az amerikai csapatok "Pinkville"-ként emlegettek) környékére ért, "mindannyian azon tűnődtünk, miért olyan ellenséges a hely. Nem tudtuk, hogy egy évvel korábban mészárlás történt ott. Az erről szóló hír csak később jelent meg, amikor ott voltunk, és akkor tudtuk meg."[11]

Első könyve megjelent[szerkesztés]

Szolgálati körútja befejeztével O'Brien a Harvard Egyetemen végzett posztgraduális képzésben. Ezt követően a Washington Postnál kapott szakmai gyakorlatot. 1973-ban kiadta első könyvét, emlékiratát If I Die in a Combat Zone, Box Me Up and Ship Me Home (Ha meghalok egy harci zónában, dobozolj be és szállíts haza) címmel háborús élményeiről. Ebben az emlékiratában O'Brien ezt írja: "Taníthat-e a gyalogos katona bármi fontosat a háborúról, pusztán azért, mert ott volt? Szerintem nem. Háborús történeteket tud csak mesélni."

Magánélete[szerkesztés]

O'Brien Texas központjában élt, családot alapított, és minden második évben teljes munkaidőben tanított a San Marcos-i Texas Állami Egyetemen(wd). Felváltva több munkacsoportot tart az MFA(wd) hallgatóinak a kreatív írás programban.

O'Brien iratait az austini Texasi Egyetem Harry Ransom Központjában(wd) tárolják.

Írói stílusa[szerkesztés]

A "The Things They Carried" című, félig önéletrajzi történetek gyűjteményéből származó "Good Form" című történetben O'Brien a "történet-igazság" (a fikció igazsága) és a "történés-igazság" közötti különbségtételt tárgyalja (a tény vagy a történet igazsága), azt írva, hogy "a történet-igazság néha igazabb, mint a történés-igazság". O’Brien azt sugallja, hogy a történet igazsága érzelmi igazság. A kitalált történetek által keltett érzelmek viszont néha igazabbak, mint ami a tények puszta olvasásából adódik.

Ez O'Brien írói stílusának egyik aspektusát mutatja: a fikció és a valóság közötti szokásos különbségtétel elmosódását, mivel a szerző saját életéből vett részleteket használ fel, de azokat egy öntudatos vagy metafikciós elbeszélői hangon keretezi.

Ugyanezen alapon a „The Things They Carried” történetek bizonyos sorozatai ellentmondani látszanak egymásnak, és bizonyos történetek célja a korábbi történetekben létrehozott a hitetlenség felfüggesztése(wd) „visszavonása”. Például a „Speaking of Courage” (Bátorságról beszélni) szót a „Jegyzetek” követi, amely elmagyarázza, hogy a „Speaking of Courage” milyen szempontból kitalált.[12] Ez egy újabb példa arra, hogy O'Brien hogyan homályosítja el a tények és a fikció közötti hagyományos különbségeket.

Személyes vélemények a vietnámi háborúról[szerkesztés]

Bár O'Brien nem tartja magát a vietnámi háború szóvivőjének, időnként kommentálta azt. Évekkel később neveltetéséről és a háborúról beszélve úgy jellemezte szülővárosát, mint "olyan várost, amely nap mint nap gratulál önmagának a világgal kapcsolatos tudatlanságához: egy város, amely elvezetett minket Vietnámba. Ó, az ott élő emberek A város küldött engem abba a háborúba, tudod, nem tudta leírni a „Hanoi” szót, ha három magánhangzót vett észre.”[13]

Összehasonlítva az amerikai eltűnt katonák(wd)[14] utáni folyamatos amerikai kutatást Vietnámban a vietnámi háborús halottak nagy számával, az amerikai nézőpontot a következőképpen írja le:

Perverz és felháborító kettős mérce. Mi lenne, ha a dolgok megfordulnának? Mi lenne, ha a vietnamiak kérnék, vagy megkövetelnék tőlünk, hogy keressük meg és azonosítsuk a saját eltűnt katonáikat? A számok önmagukban lehetetlenné teszik ezt: 100 000 az óvatos becslés. Talán a duplája. Talán a háromszorosa. Saját tapasztalatomból - egy év háborúban töltött idő, egy szempár - tanúsíthatom, hogy nagyon sok vietnami halott maradt névtelen.[15]

Díjak és kitüntetések[szerkesztés]

  • If I Die in a Combat Zone, Box Me Up and Ship Me Home was named Outstanding Book of 1973 by the New York Times.
  • O'Brien won the 1979 National Book Award for his novel Going After Cacciato.
  • O'Brien received the Vietnam Veterans of America Excellence in the Arts Award in 1987
  • His novel In the Lake of the Woods won the James Fenimore Cooper Prize for Best Historical Fiction in 1995.
  • In August 2012, O'Brien received the Dayton Literary Peace Prize Foundation's Richard C. Holbrooke Distinguished Achievement Award.
  • In 2010, O'Brien received the honorary Doctor of Humane Letters (L.H.D.) from Whittier College.

Könyvei[szerkesztés]

regények
memoárok
egyéb
  • "Where Have You Gone, Charming Billy?" (1975) - short story

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://www.nationalbook.org/books/going-after-cacciato/
  2. tim-obrien
  3. a b Tim O'Brien &#124. Gale - Databases Explored
  4. "National Book Awards – 1979". National Book Foundation. Retrieved 2012-03-29.
    (With essay by Marie Myung-Ok Lee from the Awards 60-year anniversary blog.)
  5. Conan, Neal. „'The Things They Carried,' 20 Years On”, Talk of the Nation, NPR, 2010. március 24. 
  6. Kakutani, Michiko. „Soldiering Amid Hyacinths and Horror”, The New York Times, 2012. szeptember 7. 
  7. Shorts”, WNYC, 2010. március 21.. [2013. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  8. Tim O'Brien. Minnesota Author Biographies. Minnesota Historical Society. [2014. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 19.)
  9. A 46. gyalogezred az Egyesült Államok hadseregének egy egysége, amely a második világháborúban és Vietnamban szolgált.
  10. Az Egyesült Államok hadseregének 23. gyalogos hadosztályát (közismertebb nevén Amerikai hadosztályát) eredetileg 1942. május 27-én aktiválták Új-Kaledónia szigetén.
  11. Tim Obrien: A Storyteller For the War That Won't End”, The New York Times, 1990. április 3. 
  12. The Things They Carried. Spark Notes. (Hozzáférés: 2015. február 26.)
  13. Writing Vietnam – Tim O'Brien Lecture Transcript. Stg.brown.edu, 1999. április 21. (Hozzáférés: 2011. augusztus 19.)
  14. A Missing in action (MIA) a harcosok, katonai lelkészek, felcserek és hadifoglyok besorolása, akiket háború vagy tűzszünet idején jelentettek eltűntnek.
  15. O'Brien, Tim. „The Vietnam in Me”, The New York Times, 1994. október 2. 
  16. Young, John K.. How to Revise a True War Story. University of Iowa Press (2017. január 15.). ISBN 1-60938-467-9 
  17. Will the real Tim O'Brien please stand up?”, LiteraryYard.com, 2013. március 29. 
  18. Lying All the Way to the Bank in 'America Fantastica'”, The New York Times, 2023. október 23.. [2023. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  19. America Fantastica. HarperCollins

Egyéb információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tim O'Brien című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.