Timár Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Timár Lajos
Timár Lajos 1955..jpg
Életrajzi adatok
Született 1918. január 23.
Zágráb
Elhunyt 1956. szeptember 18. (38 évesen)
Szeged,
Nemzetiség magyar
Házastárs Makkár Erzsébet
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Debreceni Egyetem, Szegedi Egyetem
Pályafutása
Kutatási terület florisztika, cönológia, növényföldrajz
Tudományos fokozat kandidátus

Hatással voltak rá Soó Rezső, Lányi Béla

Timár Lajos (Zágráb, 1918. január 23.Szeged, 1956. szeptember 18.) magyar botanikus.

Életútja[szerkesztés]

1918- január 23-án született Zágrábban egyszerű vasutascsalád 12. gyermekeként. Apja Timár Ferenc MÁV kisiparos, anyja Süveges Erzsébet volt. A világháborút követően családja menekültként Szolnokra költözött, ahol gyermek- és ifjúkorát töltötte. 1936-ban érettségizett a Szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban, majd a városi könyvtárban dolgozott szellemi szükségmunkásként.

1938-ban a Debreceni Egyetem természetrajz-földrajz szakára iratkozott be, ahol már 1939-ben, érdeklődésének megfelelően, az egyetem Ásvány- és Földtani Intézetében gyakornokként dolgozott. Professzorát, Ferenczi Istvánt követve Szegedre került és itt is szerzett tanári diplomát 1943-ban. Timár Lajos Szegeden, az Eötvös Loránd Kollégium lakójaként került kapcsolatba Zólyomi Bálinttal, a kollégium akkori igazgatójával, akinek hatása alatt érdeklődése a növénycönológia felé fordult.


A világháborúban 2 évig utászként katonáskodott, majd leszerelése után, 1945 végén a szegedi Baross Gábor Gyakorló Gimnáziumban, majd a Radnóti Miklós Általános Gimnáziumban kapott állást.


1946-ban a Debreceni Egyetem Növénytani Intézetében, Soó Rezsőnél tette le doktorátusát „A Tisza-meder növényzete Szeged és Szolnok között” című értekezésével. Ettől kezdve Soó professzor irányítása és tanácsai alapján nagy lelkesedéssel és kitartással dolgozik, cönológiai és florisztikai cikkei egymás után jelennek meg. Bekapcsolódik a meginduló országos növényföldrajzi térképezésbe és elkészíti munkatársaival a Tisza hullámterének színes vegetációtérképét Szolnok és Szeged között valamint a Tiszazúg térképét.


1948-ban került a Szegedi Egyetem Növénytani Intézetéhez, Greguss Pál professzorhoz, ahol megbízott előadóként a gyógyszerészhallgatók növényföldrajz gyakorlatait vezeti 1952-ig. Eközben kapcsolata a geológiával továbbra is megmaradt, komoly talajtani ismeretekre tett szert, 1950-ben a Magyar Földtani Intézet megbízásából ő készítette el Szeged környéke talajgeológiai térképét. 1952 őszétől akadémiai tudományos munkatársként átkerült a Szegedi Egyetem Éghajlattani Intézetéhez, ahol Wagner Richárd professzor mellett megbízott előadóként Biogeográfia címen tartott kollégiumot. Részt vett a szegedi tudományos életben, a Magyar Biológiai Társaság szegedi szakosztályának titkáraként.


1954-ben megszerezte a biológiai tudományok kandidátusa minősítést, disszertációja azonban posztumusz jelent meg.


1948-ban nősült, felesége dr. Makkár Erzsébet, olasz-német szakos tanár. Boldog házasságából egy fiú- és egy leánygyermek született. Katonakorában szerzett maláriája évekig tartó betegséget eredményezett. Ennek ellenére fáradhatatlanul, magát nem kímélve, nagyon sokat dolgozott, folytatta a nehéz térképezési terepmunkát.


1956. szeptember 18-án halt meg Szegeden.

Források[szerkesztés]