Tiktaalik
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Devon | ||||||||||||||
 Tiktaalik roseae, rekonstrukció | ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Tiktaalik roseae Daeschler, Shubin & Jenkins, 2006 | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tiktaalik témájú kategóriát.
|
A Tiktaalik az izmosúszójú halak egy kihalt neme, mely a késő devon időszakban élt. Számos jellege rokonságot mutat a négylábú állatok jegyeivel,[1] s számos más, az izmosúszójú halak osztályába tartozó halhoz hasonlóan korának sekély, oxigénszegény vizes élőhelyéhez történő adaptációt mutat,[2] mely a kétéltűek evolúciójához vezetett. Jó állapotban lévő fosszíliái 2004-ben Kanadában, a Nunavut tartományban lévő Ellesmere-szigeten kerültek elő,[3] máig több mint 20 példány maradványait találták meg.[4] A legutóbbi, 2013 végén publikált, maradvány már nem csak az állat elülső részét tartalmazza, de jól megőrződött medence régiót is.[5]
A Tiktaalik körülbelül 375 millió éve élt. A paleontológusok szerint átmenetet képvisel a 380 millió évvel ezelőtt élt Panderichthyshez hasonló halak és a 365 millió évvel ezelőtt élt Acanthostegához és Ichthyostegához hasonló négylábúak között. Mivel felépítésében halakra és négylábúakra emlékeztető jegyek egyaránt felfedezhetők, ezért egyik felfedezője, Neil Shubin „fishapod” („hal-lábú”) névvel jellemzi.[6]
fent: a koponya és a végtagok maradványai
lent: rekonstrukció
Első leletei 2004-ben kerültek elő.[7]
Kinézet
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Tiktaalik mint átmeneti fosszília mind a halakra, mind a négylábúakra jellemző tulajdonságokkal rendelkezik. Hal jellemző a kopoltyú, a pikkelyek és halforma úszó. Négylábú tulajdonsága a mozgatható nyak, külön vállövvel, a bordacsontok és tüdő. "Hal-láb", azaz átmeneti tulajdonság, a fülrégió és a kar szerkezete. A négylábú kar alapszabást legegyszerűbb úgy leírni, hogy egy csont, két csont, sok csont, ujjak (öt vagy kevesebb). A Tiktaalik rendelkezik felkarcsonttal és combcsonttal (egy csont); singcsonttal, orsócsonttal a mellső végtagon és a szárkapocscsonttal és a sípcsonttal a hátsó végtagon (két csont); valamint a kézközépcsonttal és lábközépcsonttal (sok csont).[8] Ujjai viszont nincsenek, helyette sugaras úszót találunk karja végén. A Tiktaalik a kézközépcsontok, azaz a működőképes csuklóízület, tekintetében volt újdonság. A korábban ismert Eusthenopteron vagy Panderichthys még nem rendelkezett csuklóval, míg az Acanthostega-nak már ujjai is voltak. A Tiktaalik elülső úszói révén képes volt a földön megtámasztani magát és kiemelkedhetett a vízből.
Az állat feji csontjainak vizsgálata[9] is több átmeneti jelleget tárt fel. A koponya csontjai és az állkapocs között elhelyezkedő állkapocs-nyelvcsonti nyúlvány (os hyomandibulare), amelyből négylábúakban később a belső fül kengyelje evolválódik, redukálódott és irányultsága megváltozott. Halakban ez a csont fontos szerepet tölt be kopoltyúlégzésben, s ahogy a kopoltyúk szerepe csökken, úgy redukálódik ez a csont, míg végül a négylábúakban a hallásban vesz részt. A fejforma ellaposodik, a koponya alsó része (basicrranium) és állkapocs felső részének (palatoquadrate) ízesülése változik, mozgathatósága csökken. A koponyán belüli ízületek eltűnnek. A fej elülső része (ethmosphenoid) megnyúlik a hátsó (otic-occipital) régióhoz képest.
A Tiktaalik a test többi részétől függetlenül mozgatható nyakkal rendelkezik.[9] A halak a vízben a teljes test forgatásával irányulnak, például zsákmányuk felé, míg ez a szárazföldön a földön való támaszkodás következtében nehézkes, így a mozgatható nyak előnyös.
Az először leírt maradványnak nem volt meg a hátsó része, így medencéjéről ismerettel nem rendelkeztek.[1] Más fosszilis izmosúszójú halak, mint például a Eusthenopteron,[10] medencéje fejletlen és viszonylag kicsi. A négylábúak ősét így mindig "elsőkerék-meghajtásúnak" gondolták, amely fejlett vállövvel és erős mellső úszókkal rendelkezett, de medencéje és hátsó úszója gyenge volt, s lényegesen nem járult hozzá a szárazföldön való mozgáshoz. Sokáig úgy gondolták, hogy a Tiktaalik-é is ilyen, s ezért helyeztek hangsúlyt a tényre, hogy elülső végtagjaival is képes lehetett törzsét a földtől elemelni.[8] A 2004-ben előkerült példánynak viszont később sikerült a hátsó részét is kiszabadítani a kőből, így a medenceöv jobb oldala és az úszó egy része is előkerült.[11] További ásatások során összesen 4 újabb egyed medencéje került elő. A majdnem teljes csontváz alapján megállapítható, hogy a Tiktaalik medenceöve és vállöve hasonló méretű, ami jellemző a négylábúakra, de nem jellemző a izmosúszójú halakra. A halakhoz hasonlóan ízületi gödör hátrafele helyezkedik el, de négylábúakra hajazó jellegként jobban oldalirányba mutat. A Tiktaalik hátsó végtagja olyan hosszú lehetett mint az első, s lehetővé tehetett valamilyen, járást is.
Fontos leszögezni, hogy az átmeneti formák nem szükségszerűen egy leszármazási vonal tagjai, tehát nem állítható, hogy a Tiktaalik minden négylábú őse lenne. Sőt 2010-ben Lengyelországban olyan, jó állapotban konzerválódott négylábú lábnyomokat találtak, amelyek 10 millió évvel fiatalabbak, mint a Tiktaalik.[12] Amennyiben ez igaz, úgy a Tiktaalik inkább egy továbbélő relikvia, mintsem a hal – négylábú átmenet egy állomása. Megjegyzendő, hogy a lengyel lábnyomok, amelyek alapvetően csak a szárazföldön járást bizonyítják, de az ujjak meglétét nem, származhattak szárazföldön járó halaktól is.[13]
Felfedezés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]2004. júliusában találták az első Tiktaalik csontvázat az észak Kanadai Nanavut tartományban levő Ellesmere-szigeten, a késői devoni folyóüledékből keletkező kőzetben. Az expedíció során összesen három Tiktaalik csontvázat találtak. A faj létezésekor az Ellesmere-sziget Laurentia része volt és az egyenlítő környékén, a meleg égövben helyezkedett el.
A felfedezésését a Nature 2006. április 6-ai számában publikálta Edward B. Daeschler (Drexel Egyetem Természettudományos Akadémiája), Neil H. Shubin (Chicagói Egyetem) és ifjabb Farish A. Jenkins (Harvard Egyetem).[1]
A Tiktaalik név a menyhal (Lota lota) inuktitut neve. A felfedezők kikérték a Nanavut területen élő törzsi vezetők véleményét az elnevezéssel kapcsolatban, akik a Tiktaalik és a Siksagiaq neveket ajánlották.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 Edward B. Daeschler, Neil H. Shubin and Farish A. Jenkins, Jr (2006. április 6.). "A Devonian tetrapod-like fish and the evolution of the tetrapod body plan". Nature. 440: 757–763. DOI: 10.1038/nature04639.
{{cite journal}}: Unknown parameter|quotes=ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Jennifer A. Clack, Scientific American, Getting a Leg Up on Land Archiválva 2007. október 18-i dátummal a Wayback Machine-ben Nov. 21, 2005.
- 1 2 Shubin, Neil (2010). A belső hal (magyar nyelven). Budapest: Vince Kiadó.
{{cite book}}: Cite has empty unknown parameter:|month=(súgó) - ↑ "A University Chicago oldala a felfedezésről". 2011. november 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. február 9.
- ↑ Neil H. Shubin, Edward B. Daeschler and Farish A. Jenkins, Jr. "Pelvic girdle and fin of Tiktaalik roseae". PNAS. Early edition: xxx–xxx. DOI: 10.1073/pnas.1322559111.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ John Noble Wilford, The New York Times, Scientists Call Fish Fossil the Missing Link, Apr. 5, 2006.
- ↑ Zina Deretsky: Fossil fish bridges evolutionary gap between animals of land and sea National Science Foundation.
- 1 2 Neil H. Shubin, Edward B. Daeschler, and Farish A. Jenkins, Jr (2006. április 6.). "The pectoral fin of Tiktaalik roseae and the origin of the tetrapod limb". Nature. 440: 764–771.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - 1 2 Downs, J. P., Daeschler, E. B., Jenkins, F. A. & Shubin, N. H. (2008). "The cranial endoskeleton of Tiktaalik roseae". Nature. 455: 764–771.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Andrews, S. M. & Westoll, T. S. (1970). "IX.—The postcranial skeleton of Eusthenopteron foordi Whiteaves". Nature. 68: 207–329.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Shubin, N. H., Daeschler, E. B. & Jenkins, F. A. (2014). "Pelvic girdle and fin of Tiktaalik roseae". PNAS.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Niedzwiedzki, G., Szrek, P., Narkiewicz, K., Narkiewicz, M. & Ahlberg, P. E. (2010). "Tetrapod trackways from the early Middle Devonian period of Poland". Nature. 453: 43–48.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ King, H. M., Shubin, N. H., Coates, M. I. & Hale, M. E. (2011). "Behavioral evidence for the evolution of walking and bounding before terrestriality in sarcopterygian fishes". PNAS.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
Külső hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Nyakát is forgatta a gerincesek ősének tekintett hal
- Nem úgy zajlott az evolúció egyik legnagyobb lépése, ahogy eddig gondolták
