Tihanyi Ernő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tihanyi Ernő
SzületettLuttenberger Ernő
1897. január 12.
Budapest[1]
Elhunyt1967. január 29. (70 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
HázastársaSchönmann Amália
(h. 1924–1944)[2]
Grüngold Róza
(h. 1945–?)
Moritz Valéria
(h. 1965–1967)
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Tihanyi Ernő (született: Luttenberger) (Budapest, 1897. január 12. – Budapest, 1967. január 29.)[3] író, költő.

Életútja[szerkesztés]

Budapesten született Luttenberger Ferenc vasesztergályos és Németh Terézia (1863–1943)[4] gyermekeként. Vasmunkásként dolgozott, majd 1918-ban csatlakozott a munkásmozgalomhoz. A Tanácsköztársaság alatt az ifjúmunkásokkal foglalkozó ügyosztályon állt alkalmazásban a közoktatásügyi népbiztosságon. 1920-ban nyolcévi börtönre ítélték. Az MSZMP megalakulásától fogva kivette részét a párt munkájából. 1925-től jelentek meg versei a kolozsvári Pásztortűz, a Kanadai Magyar Munkás, a moszkvai Sarló és Kalapács és a párizsi Munkásújság című lapokban, ezeket javarészt álnéven illetve névtelenül publikálta. 1944 októberében első felesége a Wesselényi utca 44. szám alatt működő zsidó kórházban haslövés következtében életét vesztette.[5] 1945-ben Gödöllőn ideiglenesen szolgabíróvá választották és ugyanebben az évben házasságot kötött Grüngold Lipót és Krausz Stefánia lányával, Rozáliával.[6] 1946-ban Vácra költözött, ahol a következő évtől nyugdíjazásáig a Váci Múzeum igazgatója volt. 1965-ben ismét megnősült.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Munkáskórusok (Budapest, 1930)
  • Visszanézek (versek, Budapest, 1935)
  • A váci sajtó története (Budapest, 1962)
  • Váci mártírok – váci hóhérok 1919-ben (Vác, 1963)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]