Tigeciklin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tigecycline structure.svg
Tigeciklin
IUPAC-név
N-[(5aR,6aS,7S,9Z,10aS)-9-[amino(hidroxi)metilidén]-4,7-bis(dimetilamino)-1,10a,12-trihidroxi-8,10,11-trioxo-5,5a,6,6a,7,8,9,10,10a,11-dekahidrotetracén-2-il]-2-(terc-butilamino)acetamid
Más nevek N-[(5aR,6aS,7S,9Z,10aS)-9-(amino-hidroxi-metilidén)-4,7-bisz(dimetilamino)-1,10a,12-trihidroxi-8,10,11-trioxo-5a,6,6a,7-tetrahidro-5H-tetracén-2-il]-2-(terc-butilamino)acetamid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 220620-09-7
PubChem 5282044
ChemSpider 10482314
DrugBank DB00560
KEGG D01079
ChEBI 149836
ATC kód J01AA12
Gyógyszer szabadnév tigecycline
SMILES
CC(C)(C)NCC(=O)Nc1cc(c2C[C@H]3C[C@H]4[C@H](N(C)C)C(\O)=C(\C(N)=O)C(=O)[C@@]4(O)C(/O)=C3/C(=O)c2c1O)N(C)C
InChI
1/C29H39N5O8/c1-28(2,3)31-11-17(35)32-15-10- 16(33(4)5)13-8-12-9-14- 21(34(6)7)24(38)20(27(30)41)26(40) 29(14,42)25(39)18(12)23(37)19(13)22(15)36/ h10,12,14,21,31,36,38-39,42H,8-9,11H2,1-7H3,(H2,30,41)(H,32,35)/t12-,14-,21-,29-/m0/s1
StdInChIKey FPZLLRFZJZRHSY-HJYUBDRYSA-N
UNII 70JE2N95KR
ChEMBL 376140
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C29H39N5O8
Moláris tömeg 585.65 g/mol
Farmakokinetikai adatok
Biohasznosíthatóság NA
Metabolizmus nem metabolizálódik
Biológiai
felezési idő
42,4 óra
Fehérjekötés 71-89%
Kiválasztás 59% epe, 33% vese
Terápiás előírások
Jogi státusz Rx-only
S4
Terhességi kategória D (US)
D (AU)
Alkalmazás intravénás


A tigeciklin a glicilciklinek(en) csoportjába tartozó antibiotikum. Javallatok:

  • komplikált bőr- és lágyékfertőzések
  • szövődményes hasűri fertőzések: vakbélgyulladás, epegyulladás, hasi tályog, bélperforáció, perforált gyomor- vagy nyombélfekély
  • baktérium okozta tüdőgyulladás.

Hatásmód[szerkesztés]

A 30S(en) riboszóma-alegységhez kötődik, és akadályozza az aminoacil-tRNS(en) molekulák bejutását a riboszóma „A-részébe”. Ezzel lehetetlenné teszi az aminosavmaradékok növekedő peptidláncokba történő beépülését, végeredményben a fehérjeszintézist.

A tigeciklin képes legyőzni a két legfontosabb tetraciklinrezisztencia-mechanizmust, a riboszomális védettséget és a baktériumokból kifelé irányuló transzportmechanizmusokat (efflux(en)).

Néhány baktériumtörzs, pl. a Proteeae, Pseudomonas aeruginosa(en) és Acinetobacter baumannii(en) kevésbé érzékeny a tigeciklinre. Ezen túlmenően szerzett rezisztenciát tapasztaltak a Klebsiella pneumoniae(en)-ben, az Enterobacter aerogenes(en)-ben és az Enterobacter cloacae(en)-ben. A csökkent érzékenységet mindkét csoport esetén a nem-specifikus AcrAB[1] multidrog efflux-pumpa túlzott expressziójának tulajdonítják.

Mellékhatások, ellenjavallatok[szerkesztés]

A szer – tapasztalatok híján – ellenjavallt 18 év alatti gyermekeknél.

Mellékhatások: a tetraciklineknél „megszokottak”: fényérzékenység, pseudotumor cerebri,[2] hasnyálmirigy-gyulladás, továbbá antianabolikus hatás, mely emelkedett karbamidnitrogén(en) szinthez, azotémiához,[3] acidózishoz (elsavasodáshoz), hipofoszfatémiához(en) (alacsony foszforsavszinthez) vezet.

A többi antibakteriális szerhez hasonlóan a tigeciklin is okozhat pseudomembranosus colitist(en), melynek súlyossága az enyhétől az életveszélyesig terjedhet. Hasmenés megjelenésekor ezért az orvosnak mérlegelnie kell a kockázatot. A hasmenés és a hányás a klinikai próbák során a leggyakoribb mellékhatás volt (20 ill. 14%).

Maradandó fogelszíneződést és fogzománc-károsodást okozhat, ha a fog fejlődése alatt alkalmazzák. Késői csontosodási folyamatot indíthat el. Emiatt nem szabad alkalmazni 8 éves kor alatt. Ugyanilyen hatása van a magzatra is, ezért terhesség alatt csak egyértelmű szükség esetén szabad adni.

Állatkísérletekben a tigeciklin átjutott az anyatejbe. Emberi adat nincs, de a fenti mellékhatások miatt mérlegelni kell a szoptatás megszakítását.

Egyéb gyakori mellékhatások: szédülés, emelkedett AST(en) és ALT(en) szint (mely gyakran a terápia befejezése után jelentkezik), kiütés, fejfájás.

A tigeciklin alkalmazása a szerre nem érzékeny organizmusok elszaporodását okozhatja, a gombákat is ideértve.

A tigeciklin kölcsönhatásba léphet a warfarinnal, ezért ilyenkor a véralvadást monitorozni kell.

Az antibiotikumok csökkenthetik a fogamzásgátló tabletták hatását.

Nem áll rendelkezésre arról adat, hogy a tigeciklin emberben átjut-e a vér-agy gáton.

Adagolás[szerkesztés]

Intravénásan, 30–60 percen keresztül. A kezdő adag felnőtteknél 100 mg, melyet 5–14 napon keresztül 12-óránkénti 50 mg-os (súlyos májkárosodásban 25 mg-os) adagok követnek.

A tigeciklin szilárd alakban, injekciós üvegben kerül forgalomba. Az alkalmazás előtt az üvegben megfelelő módon fel kell oldani. A fel nem használt port és oldatot meg kell semmisíteni.

A tigeciklin kombinálható más antibiotikumokkal.

Nem szabad a tigeciklinnel együtt beadni: amfotericin B, klórpromazin, metilprednizolon és vorikonazol(en).

Készítmények[szerkesztés]

Fizikai/kémiai tulajdonságok[szerkesztés]

Narancssárga színű por.

Becsült LD50-értékek intravénásan:

  • hím egér: 124 mg/tskg
  • nőstény egér: 98 mg/tskg
  • patkány: 106 mg/tskg

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hiroshi Nikaido and Helen I. Zgurskaya: AcrAB and Related Multidrug Efflux Pumps of Escherichia coli Archiválva 2012. december 24-i dátummal a Wayback Machine-ben J. (Mol. Microbiol. Biotechnol. (2001) 3(2): 215-218)
  2. Az agydaganat tüneteit mutató nem daganatos kórkép.
  3. Azotémia(en): a nitrogéntartalmú vegyületek emelkedett szintje.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]