Tibeti zene

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Tibet zenéje magában foglalja azokat a zenei hagyományokat, amelyeket az ősidőktől kezdve alakított ki a Himalája és a Tibeti-fennsík hegyvidéki népe. Központja Tibet, de ismert máshol is, ahol etnikai tibeti csoportok találhatók, így Nepálban, Bhutánban, Észak-Indiában és máshol. A tibeti zene elsősorban vallási zene, amelyre a sámánizmus, a bon és a tibeti buddhizmus is erős hatással volt.

A tibeti hosszú kürtön (dungcsen) játszó szerzetesek
Tibeti szerzetesek
Három szerzetes kántál Lhászában (1993)

A tibeti buddhizmus liturgiájában a zene a szellem- és spirituális világgal való kapcsolattartás legfőbb eszköze. A zene éppúgy, mint a rituálé többi része, felajánlás azon istenségek és egyéb lények számára, akiket a meditáció során felidéznek.[1] A lámaizmus liturgiájában a zenének különösen nagy a szerepe: nélkülözhetetlen a kolostorok szertartásaiban; áthatja a szerzetesek életét, de továbbá a kolostoron kívüli mindennapokat is.[2] Megtalálható a különféle rítusokban, a születéshez, házassághoz, temetéshez, processzióhoz fűződő vallásos megnyilvánulásokban.[3] Bár vannak önálló hangszeres rituálék is – mint például a napkeltéhez, illetve a napnyugtához kapcsolódó, mágikus típusú zenélések, melyeket a kolostor együttese a falakon kívül szólaltat meg, – a rendes napi szertartásokban és az ünnepi alkalmakon a hangszeres zene része a vokálisan előadott szertartásoknak.[3]

A zenei stílusok némileg eltérnek a tibeti lámaizmus szektáiban, de az alapvető megközelítés és az eszközök ugyanazok.[4]

Miként a tibeti vallás maga, a hozzá kapcsolódó liturgikus zenegyakorlat is számos különböző forrásból alakult ki.[3] Legkorábbi mintái az animisztikus kultuszok rituáléihoz kapcsolódnak, elsősorban az ősi bon valláshoz (sámánok tánca ütőhangszerek kíséretében). A buddhizmus tibeti válfaja, amelyet lámaizmusnak is hívnak, széles körben használta az ősi sámán kultuszokat és hagyományokat.[5] Az újkori zenei formák – szorosan kapcsolódva a valláshoz, – a dzongokban, az erődített kolostorokban jöttek létre, amelyek Tibet társadalmi és kulturális életének központjai voltak.[5] Annak ellenére, hogy a tibetiek a Himalája felvidékén más népektől többnyire elzárva éltek, nagy hatással volt rájuk Közép- és Dél-Ázsia zenei hagyományai is.[5]

A zene legjellemzőbbje az antifónikus kántálás.

A szent szövegek felolvasását mindig hangszerek kísérik.[2] A szövegek skandálása kis hangterjedelemben mozog és gyakran használ félhangnál kisebb hangközöket. Az énkelésmód alapvetően unisono, a szólamok azonban olykor spontán heterofóniává alakulnak át, s nemegyszer szekund- vagy kvartpárhuzamokban mozognak.[2] A zenében nem létezik tonalitás, nincs modális struktúra, csupán a dallamkontúrok emelkedései és esései adják a sajátos hangzást.[6] Az ún. torokéneklés és a sajátos hangszerek (lábszárcsont trombita, kagylókürt stb.) hangjai már magukban is tudatállapot módosító hatással rendelkeznek.[1]

A zene változásokat hoz létre a belső világban, és ehhez az elvhez kapcsolódnak a mágikus szótagok, az ún. mantrák is. A mantra-kántálásnak gyógyerőt is tulajdonítanak,[7] de ennél fontosabb, hogy hitük szerint megtestesíti az általa megszólított istenség erejét és tulajdonságait.[8]

Hangszerek[szerkesztés]

Tibeti damaru dob

Jellemző hangszerek a következők [3]

  • a cintányér két fajtája (rolmo és szilnyen)
  • csengők (tribu vagy drilbu)
  • kagylókürt (dung kar)
  • dobok
    • damaru (az ősi hagyomány szerint két emberi félkoponyából készült [3])
    • gna (rúdra vagy keretre erősített nagydob)
  • kürtök
    • kang ling, emberi lábszárcsontból készült rövid kürtök [3]
    • dungcsen (wd), hosszú (általában 1,5–3,5 méter)[5] nevű fémtrombita vagy kürt, amely talán közel-keleti eredetű[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Wanted, 1999/5. szám (Szakrális énekek) |. (Hozzáférés: 2020)
  2. a b c Balázs István: Zenei lexikon
  3. a b c d e f Kárpáti János: Kelet zenéje (1998)
  4. a b Central Asian arts - The Himalayan peoples (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2020. december 12.)
  5. a b c d Тибетская музыка | Belcanto.ru (orosz nyelven). www.belcanto.ru. (Hozzáférés: 2020. december 12.)
  6. Magyar Nemzet, 1985. június 11., 7. o. (Napló) |. (Hozzáférés: 2020)
  7. Kft, HarmoPress: Fennhang (torok)éneklés (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2020)
  8. Mantra. (Hozzáférés: 2020. december 12.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Music of Tibet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
  • Tibet Tibetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap