Ugrás a tartalomhoz

Thomas Piketty

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Thomas Piketty
Született1971. május 7. (54 éves)
Clichy (Hauts-de-Seine), Franciaország
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia Francia
HázastársaJulia Cagé (2014–)
ÉlettársaAurélie Filippetti (–2009)[1]
Foglalkozása
Tisztsége
  • director of studies (2000–, École des Hautes Études en Sciences Sociales)
  • professzor (2007–, Paris School of Economics)
Iskolái
Kitüntetései
Lista
  • Prix du meilleur jeune économiste de France[2]
  • British Academy Medal
  • Rossi Prize (1999)
  • CNRS bronze medal (2000)[3]
  • Yrjö Jahnsson Award (2013)[4]
  • Fellow of the Econometric Society (2013. november 3., 2013)[5]
  • prix Pétrarque de l'essai (Tőke a XXI. században, 2014)
  • Lysenko Prize (2015)[6]
  • Clarivate Citation Laureates (közgazdaság-tudomány, 2023)[7]
  • Oskar Morgenstern medal (2023)[8]
A Wikimédia Commons tartalmaz Thomas Piketty témájú médiaállományokat.

Thomas Piketty (Clichy, 1971. május 7. –) francia közgazdász, az École des hautes études en sciences sociales közgazdászprofesszora, a Párizsi Közgazdasági Iskola(wd) (PSE) társelnöke[9] és a London School of Economics (LSE) Nemzetközi Egyenlőtlenségi Intézetének közgazdászprofesszora.

Piketty munkássága a közgazdaságtanra, különösen a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségekre összpontosít. Ő a szerzője a A tőke a 21. században (Le capital au XXIe siècle, 2013) című bestseller könyvnek,[10] amely a vagyonkoncentrációval és -elosztással kapcsolatos, amely az elmúlt 250 év vagyonkoncentrációjával és -elosztásával kapcsolatos munkájának témáit hangsúlyozza. A könyv szerint a fejlett országokban a tőke megtérülési rátája tartósan nagyobb, mint a gazdasági növekedés üteme, és ez a jövőben a vagyoni egyenlőtlenségek növekedéséhez vezet. Piketty az oktatási rendszerek javítását javasolja, és a tudás, a készségek és a termelékenységről alkotott elképzelések elterjedését tartja a fő mechanizmusnak, amely az egyenlőtlenségek csökkenéséhez vezet.[11] 2019-ben jelent meg Tőke és ideológia (Capital et Idéologie) című könyve, amely a különböző történelmi társadalmak jövedelmi egyenlőtlenségeivel foglalkozik.[12] A 2022-es Une brève histoire de l'égalité (Az egyenlőség rövid története) című könyve sokkal rövidebb, a vagyon újraelosztásáról szóló könyv, amelyet a közgazdászok helyett a polgárok célközönségének szán.

Fiatalkora és tanulmányai

[szerkesztés]

Piketty a párizsi Hauts-de-Seine-i Clichy külvárosában született. Szülei részt vettek egy trockista csoportban és az 1968. májusi párizsi tüntetéseken(wd), de még Piketty születése előtt eltávolodtak ettől a politikai állásponttól. Egy 1991-es szovjetunióbeli látogatás elég volt ahhoz, hogy szilárdan „higgyen a kapitalizmusban, a magántulajdonban és a piacban”.[13]

Piketty C-osztályos (tudományos) érettségit szerzett, és miután tudományos előkészítő osztályokba járt, 18 évesen belépett az École normale supérieure (ENS) főiskolára, ahol matematikát és közgazdaságtant tanult.[14] Piketty 22 évesen doktorált a vagyon újraelosztásáról szóló dolgozatával, amelyet az LSE-n és az EHESS-en írt Roger Guesnerie(wd)[15] vezetésével,[16] és amellyel elnyerte a Francia Közgazdasági Társaság az év legjobb dolgozatának járó díját.[17] Az LSE-n találkozott először Daron Acemoğluval(wd) is,[18] aki akkoriban szintén PhD-hallgató volt.[19]

Pályája

[szerkesztés]

Doktori címének megszerzése után Piketty 1993 és 1995 között a Massachusetts Institute of Technology közgazdasági tanszékének adjunktusaként tanított. 1995-ben a Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) kutatója lett, majd 2000-ben az EHESS professzora (directeur d'études).[14]

2002-ben elnyerte a legjobb fiatal francia közgazdásznak járó díjat, és egy 2003. november 11-i lista szerint tagja a Michel Rocard és Dominique Strauss-Kahn által alapított À gauche, en Europe egyesület tudományos irányító testületének.[20]

2006-ban Piketty lett a PSE első vezetője, amelynek megszervezésében segédkezett.[21] Néhány hónap után távozott, hogy a 2007-es francia elnökválasztáson a Szocialista Párt jelöltjének, Ségolène Royalnak a gazdasági tanácsadója legyen.[22][23] Piketty 2007-ben kezdett újra tanítani az EHESS-en és a PSE-n.[24]

A Libération(wd) című francia balközép újság rovatvezetője, és rendszeresen ír véleménycikkeket a Le Monde című baloldali lapba.[25]

2012 áprilisában Piketty 42 kollégájával együtt társszerzőként nyílt levelet írt François Hollande, a szocialista párt akkori francia elnökjelöltjének támogatására.[26] Hollande az év májusában nyerte meg a versenyt a hivatalban lévő Nicolas Sarkozy ellen. Piketty nem volt elragadtatva Hollande hivatali idejétől, később „reménytelennek” nevezte őt.[13]

2013-ban Piketty nyerte el a kétévente odaítélt Yrjö Jahnsson-díjat,[27] amelyet a 45 év alatti közgazdásznak ítélnek oda, aki „olyan elméleti és alkalmazott kutatási eredményeket ért el, amelyek jelentősek az európai közgazdaságtan tanulmányozásában”.[28]

2015 januárjában visszautasította a francia Becsületrend kitüntetést, kijelentve, hogy azért utasította el a jelölést, mert szerinte nem a kormány feladata eldönteni, hogy ki a tiszteletreméltó.[29][30]

2015. szeptember 27-én bejelentették, hogy kinevezték a brit Munkáspárt gazdasági tanácsadó bizottságába, amelyet John McDonnell(wd) árnyékkancellár[31] hívott össze, és amely Jeremy Corbyn munkáspárti vezetőnek jelent.[32] Piketty kinevezése, aki korábban Lord Woodnak(wd),[33] a Munkáspárt korábbi vezetőjének, Ed Milibandnek a legfontosabb politikai tanácsadónak azt tanácsolta, hogy az adókulcsokat 50% fölé lehet emelni az egymillió font feletti jövedelmek esetében anélkül, hogy ez hatással lenne a gazdaságra,[34] a Munkáspárt vezetése sajátos puccsának tekintették a mainstream kiadói világban elért átütő sikere miatt.[35] A kinevezéssel kapcsolatban kijelentette, hogy nagyon örül, hogy részt vehet és segíthet a Munkáspártnak egy olyan gazdaságpolitika kialakításában, amely segít kezelni az Egyesült Királyságban élő emberek előtt álló legnagyobb problémákat, és hogy a Munkáspárt számára ragyogó lehetőség kínálkozik egy friss és új politikai gazdaságpolitika kialakítására, amely leleplezi a megszorításokat, mint azok kudarcát az Egyesült Királyságban és Európában[32], bár a hírek szerint nem volt jelen az első találkozón.[36] 2016 júniusában lemondott a Munkáspárt gazdasági tanácsadó bizottságában betöltött szerepéről, arra hivatkozva, hogy aggályai vannak a párt gyenge kampánya miatt, amelyet az uniós népszavazáson folytatott.[37]

2015. október 2-án Piketty tiszteletbeli doktori címet kapott a Johannesburgi Egyetemtől, 2015. október 3-án pedig megtartotta a 13. éves Nelson Mandela-előadást a Johannesburgi Egyetemen.[38]

Pikettyt 2015-ben az Amerikai Filozófiai Társaság(wd) nemzetközi tagjává is megválasztották.[39] Piketty 2015-ben csatlakozott az LSE-hez, mint kiváló centenáriumi professzor. Piketty az LSE Nemzetközi Egyenlőtlenségi Intézetének részeként folytatja kutatásait. Közgazdasági kutatásai főként a vagyoni egyenlőtlenségekre és a tőkehasználatra összpontosítanak a 21. században. Piketty régóta kötődik az LSE-hez, doktori tanulmányait az 1990-es évek elején végezte az egyetemen.

2017. február 11-én bejelentették, hogy csatlakozott a Parti Socialiste kampánycsapatához, és Benoît Hamon tanácsadója lett az elnökválasztási kampányban. Az uniós ügyekért, pontosabban a költségvetési stabilitási szerződésért (vagy TSCG(wd)), míg Julia Cagé(wd) a jelölt gazdasági és költségvetési platformjáért felelt.[40] Piketty annak a véleményének adott hangot, hogy a TSCG-t újra kellene tárgyalni, hogy az EU parlamentjeinek tagjaiból álló euróövezeti közgyűlést vezessenek be – szerinte egy „demokratikus kormányt”, szemben a jelenlegi rendszerrel, amelyet ő „huis clos”-nak (zártkörű, zárt ajtók mögött zajló megbeszélésnek, zártkörű in camera megállapodásnak[41]) tekint. Egy ilyen változtatáshoz jelenleg az EU összes tagjának egyhangú jóváhagyására lenne szükség, és Piketty azt javasolta, hogy a szabályok megváltoztatására lehet szükség, mondván, hogy ha az EU lakosságának vagy GDP-jének 80%-át képviselő országok ratifikálnak egy szerződést, akkor azt jóvá kell hagyni.[42] Ő is támogatja a „hiteles és merész alapjövedelmet”, amely Benoît Hamon egyik legfontosabb javaslata, bár a két politikus nézetei eltérnek a kérdésben.[43] A felhívást, amelyben Piketty és más gazdaságkutatók az alapjövedelem saját verziója mellett érvelnek, kritika érte, hogy nem „egyetemes”, amire a blogján válaszolt.[44]

Kutatásai mellett Piketty posztgraduális hallgatókat is tanít az LSE-n. Oktatási és kutatási megközelítése interdiszciplináris, és részt vett az LSE új, egyenlőtlenségek és társadalomtudományok MSc szakának oktatásában.

Piketty továbbra is úgy szólítja meg a „la gauche”-t(wd), mintha vezetői pozícióból beszélne. Utasította a Nouveau Front Populaire-t, amely 2024-ben Emmanuel Macron félelmei következtében születik meg, hogy írja le azt az alternatív gazdasági rendszert, amelyre törekszik.[45]

Kutatás

[szerkesztés]

Piketty a gazdasági egyenlőtlenségekre specializálódott, történelmi és statisztikai megközelítésben.[46][47] Munkája a tőkefelhalmozás(wd) ütemét vizsgálja a gazdasági növekedéshez viszonyítva a tizenkilencedik századtól napjainkig tartó kétszáz év alatt. Az adónyilvántartások újszerű felhasználása lehetővé tette számára, hogy adatokat gyűjtsön a korábban kevéssé vizsgált gazdasági elit legfelsőbb rétegeiről, és megállapítsa a vagyonfelhalmozás mértékét, valamint azt, hogy ez hogyan viszonyul a társadalom és a gazdaság többi részéhez. A 2013-ban megjelent Le Capital au XXIe siècle (A tőke a XXI. században) című könyve 250 évre visszamenőleg visszanyúló gazdasági adatokra támaszkodva mutatja be, hogy a vagyon egyre növekvő koncentrációja nem önkorrigáló. A probléma megoldására a vagyon progresszív globális megadóztatása révén történő újraelosztást javasol.[48][49]

A hosszú távú gazdasági egyenlőtlenségek vizsgálata

[szerkesztés]
Thomas Piketty: A szélsőséges egyenlőtlenség nem használ a növekedésnek.

A franciaországi magas jövedelmekről szóló kutatási projekt eredményeként született meg a Les hauts revenus en France au XXe siècle (Magas jövedelmek Franciaországban a XX. században, Grasset, 2001) című könyv, amely a 20. század egészére kiterjedő, az adóhivatalok adataiból (különösen a jövedelemadó-bevallásokból) összeállított statisztikai adatsorok felmérésén alapult. Ezt az elemzést kiterjesztette a Le Capital au XXIe siècle (A tőke a XXI. században) című, rendkívül népszerű könyvében. Emmanuel Saez(wd)[50] és Piketty tanulmánya kimutatta, hogy a keresők felső 10 százaléka 2012-ben az ország összjövedelmének több mint felét szerezte meg, ami a legmagasabb szint, amit azóta regisztráltak, hogy a kormány egy évszázaddal ezelőtt elkezdte gyűjteni a vonatkozó adatokat.[51][52]

Felmérés az egyenlőtlenségek alakulásáról Franciaországban

[szerkesztés]

Piketty munkája azt mutatja, hogy a kereseti különbségek a 20. század folyamán Franciaországban jelentősen csökkentek, főként a második világháború után. Azt állítja, hogy ez a vagyoni egyenlőtlenségek csökkenésének volt köszönhető, miközben a bérkülönbségek stabilak maradtak. Az egyenlőtlenségek csökkenése ebben az időszakban Piketty szerint a háború utáni erősen progresszív jövedelemadónak volt köszönhető, amely felborította a vagyonfelhalmozás dinamikáját azáltal, hogy csökkentette a leggazdagabbak megtakarításokra fordítható többletpénzét.

A Piketty által levont normatív következtetés az, hogy az adócsökkentés és ezáltal a gazdagok társadalmi hozzájárulásának csökkenése, ami Franciaországban az 1990-es évek vége óta zajlik, segíteni fogja a bérlők osztályának korábbi nagy vagyonának újjáépítését.[53] Ez a tendencia az általa patrimoniális kapitalizmusnak nevezett jelenség felemelkedéséhez fog vezetni, amelyben néhány család ellenőrzi a vagyon nagy részét.[15]

Egy statisztikai felmérés segítségével Piketty azt is kimutatta, hogy a Laffer-hatás,[54] amely szerint a felső jövedelmekre kivetett magas marginális adókulcsok arra ösztönzik a gazdagokat, hogy kevesebbet dolgozzanak, Franciaország esetében valószínűleg elhanyagolható.[55]

Összehasonlító munka

[szerkesztés]

Piketty összehasonlító munkát végzett más fejlett országok egyenlőtlenségeiről. Más közgazdászokkal, különösen Emmanuel Saezzel(wd)[50] együttműködve statisztikai sorozatot épített fel, amely a Franciaországgal kapcsolatos tanulmányaiban használt hasonló módszerre épül. E kutatások eredményeképpen jelentéseket készített az egyenlőtlenségek alakulásáról az Egyesült Államokban,[56] valamint az angolszász nyelvterület és a kontinentális Európa gazdasági dinamikájáról.[57] Saez ezért a munkájáért elnyerte a rangos John Bates Clark-díjat.[58]

A felmérések szerint a második világháborút követően, miután kezdetben a kontinentális Európához hasonlóan csökkentek a gazdasági egyenlőtlenségek, az angol nyelvű országokban az elmúlt harminc évben az egyenlőtlenségek növekedtek.

A Kuznets-görbe kritikája

[szerkesztés]

Piketty munkáját Simon Kuznets 1950-es években végzett úttörő munkájának kritikai folytatásaként vitatták meg.[59] Kuznets szerint a jövedelmi egyenlőtlenségek hosszú távú alakulása görbe alakú (Kuznets-görbe(wd)). A növekedés az ipari forradalom kezdetén kezdődött, és később lelassult, mivel a munkaerő az alacsony termelékenységű ágazatokból, mint például a mezőgazdaság, átcsoportosult a magasabb termelékenységű ágazatokba, mint például az ipar.

Piketty szerint a Kuznets által az 1950-es évek elején megfigyelt tendencia nem feltétlenül mély gazdasági erők (pl. ágazati átgyűrűzés vagy a technológiai fejlődés hatásai) terméke. Ehelyett inkább a vagyonértékek, nem pedig a bérkülönbségek csökkentek, méghozzá nem kifejezetten gazdasági okok miatt (például a jövedelemadó bevezetése). Következésképpen a csökkenés nem feltétlenül folytatódna, sőt, az egyenlőtlenségek az elmúlt harminc évben meredeken nőttek az Egyesült Államokban, és visszatértek az 1930-as évekbeli szintjükre.

Egyéb munkák

[szerkesztés]

E felmérések mellett, amelyek munkásságának magját alkotják, Piketty más területeken is publikált, gyakran a gazdasági egyenlőtlenségekhez kapcsolódóan. Az iskolákkal kapcsolatos munkája például azt a tételt állítja, hogy a különböző iskolák közötti egyenlőtlenségek, különösen az osztályok mérete, okai a bérek és a gazdaság egyenlőtlenségeinek fennmaradásának.[60] A francia nyugdíjrendszer és a francia adórendszer módosítására vonatkozó javaslatokat is közzétett.[61][62] Egy 2018-as tanulmányában Piketty felvetette, hogy az egész nyugati világban a bal- és a jobboldali politikai pártokat egyaránt az „elitek” foglyul ejtették, és ennek leírására a Brahmin Left, illetve a Merchant Right (kereskedő jobboldal) kifejezést használta.[63] Piketty szerint a nyugati baloldali pártok elvesztették a munkásosztálybeli szavazókat, és most a magasan képzett szavazók dominálnak.[64]

A tőke a huszonegyedik században

[szerkesztés]
Bővebben: A tőke a 21. században

A 2013-ban megjelent Le capital au XXIe siècle (A tőke a 21. században) című könyv a 18. század óta Európában és az Egyesült Államokban tapasztalható vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségekre összpontosít. A könyv központi tézise az, hogy az egyenlőtlenség nem véletlen, hanem a kapitalizmus egyik jellemzője, amely csak állami beavatkozással fordítható vissza.[65] A könyv tehát azt állítja, hogy ha a kapitalizmust nem reformáljuk meg, akkor maga a demokratikus rend kerül veszélybe.[65] A könyv 2014. május 18-tól a The New York Times bestsellerlistájának első helyét foglalta el a keményfedeles tényirodalmi könyvek listáján.[66] Piketty felajánlott egy „lehetséges megoldást: egy globális vagyonadót”.[67]

E könyvéért 2014-ben megkapta a British Academy(wd) Medal(wd) kitüntetést.[68]

Tőke és ideológia

[szerkesztés]

A 2019-ben megjelent Capital et Idéologie[69] (Tőke és ideológia) című könyv az A tőke a 21. században című könyv folytatása a jövedelem és a vagyon egyenlőtlenségének témájában. Azt állítja, hogy meg kell vizsgálni azokat az ideológiai rendszereket, amelyek megpróbálták igazolni az egyenlőtlenség különböző intézményi konfigurációkra jellemző formáit, és azt, hogy ezek hogyan hatottak – az adó- és gazdaságpolitikán keresztül – a vagyon és a jövedelem elosztására. Piketty szerint az egyenlőtlenség védelmében különböző ideológiák alakulnak ki, és a vagyon elvonása ezen ideológiák fenntartására irányul; a magasabb életszínvonal azonban nem a tulajdonjog szakralizálásából, hanem társadalmi tiltakozásokból származott.[70] A könyv jelentős anyagot tartalmaz a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló javaslatokról, például a vagyonadóról, valamint az ilyen adó- és gazdaságpolitikák ideológiai támogatásának fenntartásáról. Ez a mű kedvező fogadtatásra talált, de egyes kritikusok túlságosan homályosnak tartották Piketty munkáját. Nicolas Brisset különösen az „ideológia” és a „kapitalizmus” meghatározását és elemzését kritizálta, mivel azok túlságosan gyengék.[71][72] A Cleveland Review of Books dicsérte a könyvet, mondván, hogy „történelmi, politikai és filozófiai elemzést használ fel, hogy átfogó és részletes beszámolót adjon arról az ideológiai kontextusról, amely az általa »egyenlőtlenségi rezsimeknek« nevezett rendszerek fenntartása mögött áll”.[73]

Az egyenlőség rövid története

[szerkesztés]

A 2022-es Une brève histoire de l'égalité (Az egyenlőség rövid története) című, jóval rövidebb, a vagyon újraelosztásáról szóló könyve, amelyet nem közgazdászok, hanem polgárok célközönségének szánt, és amelyben az egyenlőség történetét követte nyomon 1780-tól 2020-ig.[74][75] 2022 augusztusában Piketty interjút adott a könyvről a [New Books Networknek.[76]

Magánélete

[szerkesztés]

Piketty Aurélie Filippetti(wd)[77] politikus élettársa volt.[78] 2009-ben családon belüli erőszak miatt feljelentést tett a rendőrségen Piketty ellen; később visszavonta a feljelentést, miután a férfi elismerte a családon belüli erőszak tényét.[79][80] Ráadásul később, 2022-ben bűnösnek találták a nő ellen elkövetett rágalmazásban.[81]

Házasságban él Julia Cagé(wd)[40] közgazdász kolléganőjével.

Személyes véleménye

[szerkesztés]

2023 novemberében Piketty a magánrepülőgépek betiltására szólított fel az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében, és progresszív szén-dioxid-adó bevezetését szorgalmazta, válaszul arra a jelentésre, amely kiemelte, hogy a leggazdagabb 1%-nak aránytalanul nagy a szén-dioxid-kibocsátása.[82]

Válogatott munkák és publikációk

[szerkesztés]

Magyarul megjelent

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ https://www.lemonde.fr/societe/article/2023/09/18/thomas-piketty-definitivement-condamne-pour-diffamation-envers-aurelie-filippetti_6189913_3224.html
  2. ↑ https://lecercledeseconomistes.fr/evenements/prix-du-meilleur-jeune-economiste-2002/
  3. ↑ https://archive.wikiwix.com/cache/index2.php?url=http%3A%2F%2Fwww.cnrs.fr%2Ffr%2Frecherche%2Fprix%2Fbronze%2F2000.htm#federation=archive.wikiwix.com&tab=url
  4. ↑ https://www.eeassoc.org/doc/upload/List_of_Past_Winners20150316092045.pdf. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
  5. ↑ https://web.archive.org/web/20140114102155/http://www.econometricsociety.org/news1.asp?ref=102. (Hozzáférés: 2023. április 5.)
  6. ↑ http://www.clubdelhorloge.fr/index.php?option=com_content&view=article&id=33&Itemid=129
  7. ↑ https://clarivate.com/citation-laureates. (Hozzáférés: 2023. szeptember 23.)
  8. ↑ https://oskar-morgenstern-medaille.univie.ac.at/
  9. ↑ Thomas Piketty - Paris School of Economics. PSE - Ecole d'économie de Paris - Paris School of Economics . (Hozzáférés: 2017. december 16.)
  10. ↑ Paris School of Economics. [2014. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 19.)
  11. ↑ Thomas Piketty on Inequality and Capital in the 21st Century, 2014. szeptember 22.
  12. ↑ Thomas Piketty Turns Marx on His Head. The New York Times , 2020. március 8. (Hozzáférés: 2020. április 20.)
  13. ↑ a b Chassany, Anne-Sylvaine: Lunch with the FT: Thomas Piketty. ft.com , 2015. június 26. (Hozzáférés: 2015. június 26.)
  14. ↑ a b Curriculum vitae. pse.ens.fr. (Hozzáférés: 2014. január 11.)
  15. ↑ a b John Cassidy, "Forces of Divergence", The New Yorker, 31 March 2014.
  16. ↑ Roger Guesnerie közgazdász, Franciaországban született 1943-ban.
  17. ↑ Gobry, Pascal-Emmanuel. „Thomas Piketty, a Not-So-Radical French Thinker”, The Wall Street Journal , 2014. május 22. (Hozzáférés: 2014. december 8.) 
  18. ↑ Kamer Daron Acemoğlu (1967. szeptember 3. –) török-amerikai közgazdász.
  19. ↑ Equality Debate: Power and Progress, with Daron Acemoglu. World Inequality Lab . „I've actually known Thomas [Piketty] for more than thirty years because we were also sort of PhD students together at the LSE”
  20. ↑ Thomas Piketty / France Inter. Franceinter.fr, 2013. október 20. (Hozzáférés: 2014. június 16.)
  21. ↑ Annie Kahn and Virginie Malingre. „Les " French economists " font école”, Le Monde , 2007. február 22. (Hozzáférés: 2010. szeptember 28.) 
  22. ↑ „Pourquoi Thomas Piketty quitte la direction de l'École d'économie de Paris”, Observatoire Boivigny, 2007. március 3. 
  23. ↑ Avant qu'il ne soit trop tard. Nouvel Observateur, 2007. március 3. (Hozzáférés: 2010. szeptember 28.)
  24. ↑ Thomas Piketty. Paris School of Economics. (Hozzáférés: 2014. március 13.)
  25. ↑ Thomas Piketty, ses dernières publications dans Le Monde (fr-FR nyelven). Le Monde.fr . (Hozzáférés: 2022. július 12.)
  26. ↑ „" Nous, économistes, soutenons François Hollande " 17 Apr 2012”, Le Monde.fr , lemonde.fr, 2012. április 17. (Hozzáférés: 2014. június 16.) 
  27. ↑ Yrjö Jahnsson (1877–1936) a Helsinki Egyetem finn közgazdászprofesszora volt, 1911-től.
  28. ↑ Yrjö Jahnsson Award in Economics. Yrjö Jahnsson Foundation
  29. ↑ „Piketty rejects Légion d'Honneur award”, Financial Times, 2015. január 1. 
  30. ↑ „BBC News – France economist Thomas Piketty rejects Legion D'Honneur”, BBC News, 2015. január 1. 
  31. ↑ A brit parlamenti rendszerben a kincstár árnyékkancellárja az árnyékkabinet tagja.
  32. ↑ a b Labour announces new Economic Advisory Committee. Labour Press, 2015. szeptember 27. (Hozzáférés: 2016. március 11.)
  33. ↑ Stewart Martin Wood, Baron Wood of Anfield (1968. március 25. –) a Lordok Háza munkáspárti life peer-je (nem örökölhető rang).
  34. ↑ Andrew Sparrow, Thomas Piketty interviewed by Stewart Wood: Politics live blog, The Guardian, 16 June 2014.
  35. ↑ Williams-Grut, Oscar: Meet the team shaping the Labour Party's 'New Economics'. Business Insider , 2015. szeptember 28. (Hozzáférés: 2016. március 11.)
  36. ↑ Chakelian, Anoosh. "Labour must get real about the economy": is Corbyn's economic advisory board unravelling? (2016. január 27.) 
  37. ↑ Jeremy Corbyn's economic advisor Thomas Piketty resigns. The Independent , 2016. június 29. [2022. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 16.)
  38. ↑ Transcript of Nelson Mandela Annual Lecture 2015. The Nelson Mandela Foundation , 2015. október 3. (Hozzáférés: 2015. december 23.)
  39. ↑ APS Member History. search.amphilsoc.org . (Hozzáférés: 2021. március 1.)
  40. ↑ a b Julia Cagé (1984. február 17. –) francia közgazdász, aki fejlesztési közgazdaságtanra, politikai gazdaságtanra és gazdaságtörténetre szakosodott.
  41. ↑ Az in camera egy jogi kifejezés, amely magánéletet jelent.
  42. ↑ Boudet, Alexandre: À quoi ressemble l'Europe de Benoît Hamon version Thomas Piketty (francia nyelven). Le Huffington Post , 2017. február 12. (Hozzáférés: 2017. március 13.)
  43. ↑ Piketty, Thomas: For a credible and bold basic income (angol nyelven). Le blog de Thomas Piketty , 2017. február 13. (Hozzáférés: 2017. március 13.)
  44. ↑ Piketty, Thomas: Is our basic income really universal? (angol nyelven). Le blog de Thomas Piketty , 2017. február 13. (Hozzáférés: 2017. március 13.)
  45. ↑ „Thomas Piketty : « Il est temps que la gauche se remette à décrire le système économique alternatif auquel elle aspire »”, 2024. július 13. (francia nyelvű) 
  46. ↑ Daniel Henninger: The Obama Rosetta Stone. The Wall Street Journal, 2009. március 12. [2009. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 28.)
  47. ↑ See in particular his Introduction à la théorie de la redistribution des richesses, Economica, 1994.
  48. ↑ Krugman, Paul. Why We're in a New Gilded Age (2014. május 8.) 
  49. ↑ An In-depth review by Robert Boyer, leader of the French Régulation school in Régulation Review
  50. ↑ a b Emmanuel Saez (1972. november 26. –) francia-amerikai közgazdász, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem közgazdászprofesszora.
  51. ↑ Lowrey, Annie. „The Rich Get Richer Through the Recovery”, The New York Times, 2013. szeptember 10. 
  52. ↑ Emmanuel Saez: Striking it Richer : The Evolution of Top Incomes in the United States (Updated with 2012 preliminary estimates). Eml.berkeley.edu , 2013. szeptember 3. (Hozzáférés: 2017. december 16.)
  53. ↑ A jelenlegi politikatudomány és a nemzetközi kapcsolatok elméletében a járadékos állam (rentier state) olyan állam, amely nemzeti bevételeinek egészét vagy jelentős részét külföldi egyének, konszernek vagy kormányok által fizetett gazdasági bérleti díjból szerzi.
  54. ↑ A közgazdaságtanban a Laffer-görbe az adókulcsok és a kormányzat adóbevételeinek ebből eredő szintje közötti elméleti összefüggést szemlélteti.
  55. ↑ Les Hauts revenus face aux modifications des taux marginaux supérieurs de l'impôt sur le revenu en France, 1970–1996. Économie et prévision, n° 138–139, 1999
  56. ↑ (2003) „Income Inequality in the United States, 1913-1998”. The Quarterly Journal of Economics 118, 1–41. o. DOI:10.1162/00335530360535135. 
  57. ↑ See particularly, (2006) „The Evolution of Top Incomes: A Historical and International Perspective”. American Economic Review 96 (2), 200–205. o. DOI:10.1257/000282806777212116. JSTOR 30034642.  And Top incomes over the twentieth century : a contrast between continental European and English-speaking countries. Oxford University Press (2007) 
  58. ↑ Emmanuel Saez, Clark Medalist 2009. aeaweb.org . (Hozzáférés: 2018. február 7.)
  59. ↑ "The Kuznets' curve, yesterday and tomorrow", in A. Banerjee, R. Benabou et D. Mookerhee (eds.), Understanding poverty, Oxford university press, 2005.
  60. ↑ T. Piketty and M. Valdenaire, L'impact de la taille des classes sur la réussite scolaire dans les écoles, collèges et lycées français – Estimations à partir du panel primaire 1997 et du panel secondaire 1995, Ministère de l'éducation nationale, 2006.
  61. ↑ A. Bozio and T. Piketty, Pour un nouveau système de retraite : des comptes individuels de cotisations financés par répartition, Edition de l'ENS rue d'Ulm, collection du CEPREMAP n°14, 2008.
  62. ↑ Camille Landais, Thomas Piketty and Emmanuel Saez, Pour une révolution fiscale, ed. Le Seuil, 2011
  63. ↑ Spencer, Keith: Thomas Piketty says Bernie Sanders' electoral strategy is the way to beat back the right. Salon , 2018. március 27. (Hozzáférés: 2018. március 28.)
  64. ↑ Brahmin Left Vs. Populist Right (amerikai angol nyelven). American Enterprise Institute - AEI . (Hozzáférés: 2023. augusztus 11.)
  65. ↑ a b Ryan Cooper. „Why everyone is talking about Thomas Piketty's Capital in the Twenty-First Century”, The Week , 2014. március 25. 
  66. ↑ Cowles, Gregory. „Best Sellers”, The New York Times (Hozzáférés: 2014. május 22.) 
  67. ↑ "Mind the Gap: Anthony Atkinson, the godfather of inequality research, on a growing problem", The Economist, 6 June 2015, <https://www.economist.com/news/books-and-arts/21653596-anthony-atkinson-godfather-inequality-research-growing-problem-mind-gap?fsrc=scn/tw/te/pe/st/mindthegap>. Hozzáférés ideje: 7 June 2015
  68. ↑ British Academy Prizes and Medals Ceremony 2014. British Academy , 2014. november 25. (Hozzáférés: 2017. július 30.)
  69. ↑ Capital et idéologie (Seuil, 2019)
  70. ↑ Piketty, Thomas. Capital et Idéologie (francia nyelven). Éditions du Seuil, back cover. o. (2019). ISBN 978-2-02-133804-1 
  71. ↑ Brisset, Nicolas: Capital and Ideology: A critique
  72. ↑ Du capital à la propriété: Histoire et justice dans le travail de Thomas Piketty. ResearchGate
  73. ↑ No End in Sight: On Thomas Pikkety's "Capital and Ideology" (amerikai angol nyelven). Cleveland Review of Books . (Hozzáférés: 2021. december 21.)
  74. ↑ Piketty, Thomas. A Brief History of Equality. Belknap Press, 288. o. (2022. június 19.). ISBN 9780674273559 
  75. ↑ Lemann, Nicholas. „Thomas Piketty's Radical Plan to Redistribute Wealth”, The New York Times, 2022. április 19. (Hozzáférés: 2022. április 22.) 
  76. ↑ Podcast | Thomas Piketty, "A Brief History of Equality" (Harvard UP,... (angol nyelven). New Books Network . (Hozzáférés: 2022. augusztus 23.)
  77. ↑ Aurélie Filippetti (1973. június 17. –) francia politikus és regényíró.
  78. ↑ Plainte Filippetti / Piketty : domaine public ?. Arretsurimages.net . (Hozzáférés: 2017. december 16.)
  79. ↑ (2019. november 22.) „Pris à partie à Toulouse, Thomas Piketty s'explique sur son passé violent avec Aurélie Filippetti, elle lui répond” (francia nyelven). 
  80. ↑ (2020. február 23.) „Thomas Piketty: Why France's 'rock star economist' still wants to squeeze the rich”. The Guardian. 
  81. ↑ LIBERATION: Thomas Piketty condamné en diffamation contre Aurélie Filippetti (francia nyelven). Libération . (Hozzáférés: 2022. május 25.)
  82. ↑ „Ban private jets to address climate crisis, says Thomas Piketty”, The Guardian, 2023. november 22.. [2023. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. november 23.) (angol nyelvű) 
  83. ↑ Capital et idéologie. Thomas Piketty's page at Paris School of Economics . (Hozzáférés: 2019. szeptember 5.)
  84. ↑ Piketty, Thomas. Vers le socialisme écologique: Chroniques 2020-2024 (francia nyelven). Seuil (2024. november 8.). ISBN 978-2-02-148658-2 

Irodalom

[szerkesztés]
  • Coopersmith, Jonathan, and Andrew Popp. "Piketty amongst the historians: Introduction to a symposium on Thomas Piketty's Capital and Ideology" History Compass (April 2022) 20#4 e12724; https://doi.org/10.1111/hic3.12724 special issue with 7 articles on Piketty's ideas.
  • John, Richard RE. "Political contestation and the Second Great Divergence" History Compass (April 2022) 20#4 https://doi.org/10.1111/hic3.12722
  • Lachmann, Richard, and Peter Brandon. "Piketty and the Political Origins of Inequality." Comparative Studies in Society and History 63.3 (2021): 752–764.
  • McCloskey, Deirdre Nansen. "Piketty Deserves Some Praise." in Why Liberalism Works: How True Liberal Values Produce a Freer, More Equal, Prosperous World for All (Yale University Press, 2019), pp. 165–68, online
  • McGaughey, Ewan. "From 'capital and Ideology' to 'democracy and Evidence': A Review of Thomas Piketty." Œconomia. History, Methodology, Philosophy 11#1 (2021): 171-189 online.
  • Nealon, Jeffrey T. "Biopolitics, Marxism, and Piketty's Capital in the Twenty-First Century." in Fates of the Performative: From the Linguistic Turn to the New Materialism (U of Minnesota Press, 2021), pp. 95–118, online
  • Raoult, Sacha, et al. "A Prophet in His Hometown? The Academic Reception of Thomas Piketty's 'Capital in the Twenty-First Century' Across Disciplines in France and in the United States." American Sociologist 48#3/4, (2017), pp. 453–75, online
  • Roine, Jesper. "Four key insights." in Pocket Piketty: A Handy Guide to Capital in the Twenty-First Century (2017), pp. 32–41, online
  • Sutch, Richard. "The One Percent across Two Centuries: A Replication of Thomas Piketty's Data on the Concentration of Wealth in the United States." Social Science History 41#4 (2017), pp. 587–613, online, rejects Piketty estimates for the United States as deeply flawed, and presents fresh estimates

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Thomas Piketty című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Thomas_Piketty&oldid=27928695”