The Fat of the Land

	The Prodigy; The Fat of the Land
	nagylemez
Megjelent	1997. június 30.; 1997. július 1.
Felvételek	1996–1997; Earthbound Central
Stílus	big beat, dance rock, indusztriális rock
Nyelv	angol
Hossz	56:24
Kiadó	XL; Maverick
Producer	Liam Howlett
	Kritikák
	AllMusic link; Entertainment Weekly (B) link;
	The Prodigy-kronológia
	Kislemezek az albumról
	Firestarter; Megjelent: 1996. március 18.; Breather; Megjelent: 1996. november 11.; Smack My Bitch Up; Megjelent: 1997. november 17.;
	Sablon • Wikidata • Segítség

Az 1997-es The Fat of the Land a The Prodigy harmadik nagylemeze.

Több összeállításba bekerült, 1998-ban a Q magazin minden idők 9. legjobb albumának választotta, 2000-ben a 100 legjobb brit albumot felsorakoztató lista 47. helyére került. A Rolling Stone a 90-es évek egyik alapvető albumának nevezte. A Spin magazin 1997 20. legjobb albumának nevezte, míg a Melody Maker 1997 legjobb albumai listáján a 13. lett. Emellett szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.

A The Fat of the Land még a Prodigyhoz képest is pörgős és vad lemez. Lassabb szám csak egy van rajta (a keleties Climbatize). A dalok többi része az Experience c. albumhoz képest letisztult, komolyabb hatást keltő, ugyanakkor gyors, agresszív, durva vagy eldurvuló industrial/elektro techno (Smack My Bitch Up, Funky Shit, Mindfields, Narayan), a jobban promotált és ezért jelentősebbnek érzett, többet idézett és ismertebb dalok viszont az elektronika és a rockzene sajátosan ötvözött egyvelegét alkotják, ilyen a teljesen egyedi Breathe, valamint a punkos elemekből építkező Firestarter, Serial Thrilla és az album végi Fuel My Fire. Egy szám erejéig (Diesel Power) Kool Keith csillogtatja meg raptudását. A kritika és a közönség is kiemelkedően jól fogadta ezt a lemezt, amellyel a Prodigy úgy tudott a nemzetközi mainstream zeneiparba betörni, hogy közben művészileg sokat megőrzött eredeti, underground gyökereiből.

Az album dalai

	Cím	Szerző(k)	Hossz
1.	Smack My Bitch Up (közreműködik az Ultramagnetic MCs)	Liam Howlett	5:42
2.	Breathe	Howlett, Keith Flint, Maxim Reality	5:35
3.	Diesel Power	Howlett, Kool Keith	4:17
4.	Funky Shit	Howlett	5:16
5.	Serial Thrilla	Howlett, Flint, Len Arran, Skin	5:11
6.	Mindfields	Howlett, Maxim Reality	5:40
7.	Narayan	Howlett, Crispian Mills	9:05
8.	Firestarter	Howlett, Flint, The Art of Noise, Kim Deal	4:40
9.	Climbatize	Howlett	6:38
10.	Fuel My Fire	Donita Sparks, Cosmic Psychos	4:19

Közreműködők

The Prodigy

Keith Flint – ének
Liam Howlett – billentyűk, producer, művészeti vezető, keverés
Maxim Reality – ének

További zenészek

Shahin Badar – ének (Smack My Bitch Up)
Matt Cameron – dob
Jim Davies – gitár
Kool Keith – ének (Smack My Bitch Up, Diesel Power)
Crispian Mills – ének (Narayan)
Tom Morello – gitár (No Man Army)

Produkció

Christian Ammann – fényképek
Jake Holloway – illusztrációk
Alex Jenkins – művészeti vezető, design, fényképek
Neil McLellan – hangmérnök
Pat Pope – fényképek
Alex Scaglia – fényképek
Lou Smith – fényképek
Terry Whittaker – fényképek
Konrad Wothe – fényképek

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a The Fat of the Land című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások

Az album nemzetközi visszhangjáról (Billboard, 1997. július)
Puzsér Róbert - Gödri Bulcsú: Sznobjektív / 17. (beszélgetések minden idők legjobb 50 videoklipjéről). Youtube, rádiófelvétel, hiv. beill.: 215-05-13.
Hogy készült a Fat of the Land? Archiválva 2016. október 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (angol)