Théraváda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Théraváda buddhizmus szócikkből átirányítva)
Pipal.jpg
Korai
buddhizmus
Szövegek

Gandhárai szövegek
Ágamák
Páli kánon

Tanácskozások

1. tanácskozás
2. tanácskozás
3. tanácskozás
4. tanácskozás

Iskolák

Első szangha
 Mahászánghika
 ├ Ekavjávahárika
 ├ Lokottaraváda
 ├ Bahusrutíja
 ├ Pradzsnaptiváda
 └ Csaitika
 Szthaviraváda
 ├ Mahísászaka
 ├ Dharmaguptaka
 ├ Kásjapíja
 ├ Szarvásztiváda
 └ Vibhadzsjaváda
  └ Théraváda

.

A théraváda a buddhizmus egyik ága, amelyben a páli kánon tanításait használják. A hatalmas terjedelmű kánonban szerepelnek a legrégibb fennmaradt buddhista szövegek. A buddhizmus ezen formája hivatalos vallás Kambodzsában, Laoszban, Srí Lankán, Thaiföldön és Burmában, valamint kisebbségi vallás Vietnamban, Bangladesben és Kínában. Ezenfelül, ezeknek a csoportoknak a diaszpórái és az egyéb vallásváltók a világban szintén a théraváda buddhizmust gyakorolják.

Hívek[szerkesztés]

A théraváda buddhizmus hívei világ minden részéről származó különböző országok és népek embereiből tevődnek össze:

Ma a théraváda buddhisták, más néven théravádinok, száma a világon több mint 150 millió fő és az elmúlt néhány évtizedben ez az irányzat gyökeret eresztett a Nyugaton[web 1] és Indiában is.[web 2]

Története[szerkesztés]

Eredete[szerkesztés]

A théraváda név a korai buddhista iskolák egyik ősi iskolája, a sztháviríja nevéből ered. A théravádinok tőlük származtatják magukat. Miután a második buddhista tanácskozás alkalmával nem sikerült megreformálni a közösség tagjainak (szangha) magaviseletét szabályzó szövegeket (Vinaja), "idősebb szerzetesek" egy kis csoportja különvált a mahászánghika iskolától. Így alakult ki a szthaviraváda szekta.[1] A théraváda saját elbeszélései szerint az iskola alapvetően a vibhadzsjaváda (vagy "az elemzés tana") csoportból származik,[2] amely a sztáviríja egy ága volt. Tanait az Asóka király támogatásával i.e. 250-ben összehívott harmadik buddhista tanácskozáson tárgyaltak szerint örökölte. Ezeket a tanokat úgy nevezték, hogy vihadzsjaváda.[3] Asóka vélhetően szerepet játszott a szangha megtisztításában, azzal, hogy elzavarta azokat a szerzeteseket, akik nem fogadták el a harmadik tanácskozáson elhangzott tanokat.[4] Később a vibhadzsjavádinok is négy ágra oszlottak szét: mahísászaka, kásjapíja, dharmaguptaka és támraparníja.

Srí Lanka[szerkesztés]

Úgy tartják, hogy a théraváda a támraparníja szektából ered, amelynek jelentése "srí lankai vonal". Srí Lankába Indiából küldtek hittérítőket Asóka király idején. A király fiát, Mahindát, illetve lányát Szanghamittát tartják a szigetországban a buddhizmus misztikus alapítóinak. A tudósok szerint ez a történet törvényesíteni igyekszik azt a feltételezést, hogy a théraváda a legrégebbi és a leghitelesebb buddhista iskola.[4] Állítólag Szanghamitta alapította a Mahávihára kolostort Anuradhapura város mellett. A 7. századi Hszüan-cang és Ji-csing kínai szerzetesek a srí lankai buddhista iskolát úgy nevezik, hogy Sang-co-pu (kínai: 上座部), amely a szanszkrit "szthaviraváda" és a páli "Theraváda" megfelelője.[6][8] A théraváda iskola legkésőbb a 4. századtól kezdve írásosan is a théraváda nevet használja. A név először a Dípavamsza krónikákban szerepel.[9]

Théraváda aliskolák[szerkesztés]

A srí lankai buddhizmus korai történetének nagy részében a théraváda három aliskolája létezett: a Mahávihára, az Abhajagiri vihára, és a Dzsetavana vihára.[10] Legelőször a Mahávihára hagyományt alapították meg, a másik kettőt az elsőből kivált szerzetesek hozták létre később.[10] A.K. Warder szerint a théraváda mellett az indiai mahásíszaka szekta szintén létezett Srí Lankán, amely később beleolvadt az előbbibe.[10] A sziget északi részén időről időre felbukkantak egyéb indiai buddhista szekták is.[10]

Buddha festmény a srí lankai Dambulla barlangtemplomban. A barlangtemplom-együttest az i.e. 3. században hozták létre és buddhista kolostorként üzemelt. Mintegy két évszázaddal később alakították át templommá.[11]

Amikor Fa-hszien kínai szerzetes ellátogatott a szigetre az 5. században, akkor az Abhayagiri kolostorban 5000, a Mahávihára kolostorban 3000 és a Csetijapabbatavihára kolostorban 2000 szerzetesről számol be.[12]

Mahájána hatások[szerkesztés]

Az évszázadok során az Abhajagiri théravádinok szoros kapcsolatokat ápoltak az indiai buddhistákkal, akiktől átvettek sok tanítást.[13] Ezek között mahájána tanítások is szerepeltek. A Dzsetavana théravádinok kisebb mértékben vettek át mahájána tanokat.[12][14]

Hszuan-cang a srí lankai théraváda két fő csoportjáról számolt be. Az Abhajagiri hagyományt "Mahájána szthavirának", a Mahávihára hagyományt pedig "Hínajána szthavirának" nevezi.[15] Hszuan-cang így ír:[12]

„A Mahávihára tagjai elutasítják a mahájánát és hínajána gyakorlatokat végeznek, az Abhajagiri Vihára tagjai a hínajána és a mahájána tanokat és a Tripitakát hirdetik.”

Akira Hirakawa úgy véli, hogy ha megvizsgáljuk alaposan a mahávihára iskola páli szövegmagyarázatait (Atthakathá) felfedezhetünk benne néhány mahájána tanítás.[16] Kalupahana ugyanerre a következtetésre jut a Viszuddhimaggával kapcsolatban.[17]

Elfogadott tény, hogy a 8. században Srí Lankán már gyakorolták a buddhizmus mahájána és vadzsrajána irányzatait is, valamint ebben az időben a kínai ezoterikus buddhizmus terjesztéséről ismert két kínai szerzetes, Vadzsrabodhi és Amoghavadzsra, is megfordult a szigeten.[18] A théraváda mahájána és vadzsrajána tanok központja vélhetően az Abhajagiri vihára volt.[19]

Terjedése Délkelet-Ázsiában[szerkesztés]

Bagan romjai, Burma ősi fővárosa. Több mint 2000 buddhista templom. Bagan aranykorában mintegy 13 000 templom állt.[web 3]

A sír lankai Mahávamsza krónikák szerint a harmadik buddhista tanácskozás után két szerzetest (Szona és Uttara) küldtek a misztikus Szuvannabhumi földjére ("Aranyföld"), hogy terjesszék a buddhizmust.[20] Szuvannabhumi pontos földrajzi elhelyezkedését illetően nem értenek egyet a tudósok, mindenesetre Burma déli része, Thaiföld, a Maláj-félsziget és Szumátra is lehetséges helyszínnek számít.

A 12. század előtt Thaiföldön, Burmában, Laoszban és Kambodzsában is különböző indiai buddhista szekták léteztek, köztük a mahájána irányzat is.[21][22] A 7. században Ji-csing utazásai során feljegyezte, hogy ezeken a területeken az indiai buddhizmus összes jelentős iskolája virágzott.[21]

Annak ellenére, hogy néhány korai elbeszélés alapján úgy értelmezték, hogy létezett a théraváda irányzat is Burmában, a fennmaradt bizonyítékok alapján a burmai buddhizmus inkább a mahájána tanokat követte és páli helyett szanszkrit nyelvű volt.[22][23][24] Miután a buddhizmus hanyatlásnak indult Indiában a srí lankáról érkező hittérítők a théraváda buddhizmust terjesztették el fokozatosan Burmában. A következő két évszázadban a hittérítők eljutottak Thaiföldre, Laoszba és Kambodzsába is, ahol ezután a théraváda buddhizmus felülmúlta a buddhizmus egyéb irányzatait.[25]

Modernizáció és terjedés nyugat felé[szerkesztés]

Lajkjun Szekkja a burmai Monjva város közelében a világ második legmagasabb szobra.[web 4]

A 19. századtól kezdve fokozatosan megnőtt a nyugati társadalmak érdeklődése a théraváda buddhizmus irányában. Első sorban a Teozófiai Társulat alapítói, Helena Blavatsky és Henry Steel Olcott játszottak fontos szerepet a két kultúra közötti közvetítésben. A théraváda országokban kialakultak a világi vipasszaná gyakorlatok. Az 1970-es évektől kezdve a nyugati érdeklődés fokozódásával létrejött az ún. Vipasszaná mozgalom.[26]

Ezzel egy időben a srí lankai théravádinok a nyugati kultúra felé fordultak, hogy ilyen módon frissítsék fel saját hagyományaikat és annak felerősítésén keresztül kívántak ellenállni a brit gyarmatosításnak. A keresztény hittérítők veszélyeztették a helyi kultúrát,[27] így a théravádinok is terjeszteni kezdték a théraváda buddhizmust. Támogatták őket a teozófisták, akik ősi forrásokban keresték a bölcsességet, amelyek között szerepelt a buddhizmus és a páli kánon is. Anágárika Dharmapala volt az egyik théraváda vezető, aki megpróbálta a Nyugat segítségével helyreállítani a Viszuddhimagga és a páli kánon alapján a vipasszaná hagyományt. Dharmapala a középosztálynak ajánlott vallási gyakorlatot és vallási önazonosságot, hogy ellenálljanak a brit imperialistáknak. Dharmapala erőfeszítéseinek köszönhetően a világi buddhisták elkezdték a meditációs gyakorlatokat, amelyek korábban csak a szerzetesek gyakoroltak.[28]

Théraváda többségű országok listája[szerkesztés]

Rangsor Ország Lakosság Buddhisták %-a Összes buddhista Vallás jelentősége
1  Thaiföld 66,720,153[web 5] 94,6%[web 6] 63,117,265 97%[web 7]
2  Burma 60,280,000[web 8] 89%[web 9] 53,649,200 96%[web 7]
3  Srí Lanka 20,277,597 70,2% 14,222,844 100%[web 7]
4  Kambodzsa 14,701,717[web 10] 96,4%[web 10] 14,172,455 95%[web 7]
5  Laosz 6,477,211[web 11] 67%[web 11] 4,339,731 98%[web 7]

Galéria[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Skilton, Andrew. A Concise History of Buddhism. 2004. 49, 64. o.
  2. Lásd: "On the Vibhajjavādins", Lance Cousins, Buddhist Studies Review 18, 2 (2001)
  3. Hirakawa Akira (ford. és szerk. - Paul Groner), A History Of India Buddhism, Motilal Banarsidass Publishers, Delhi, 1993, 109. o.
  4. ^ a b Crosby, Kate (2013), Theravada Buddhism: Continuity, Diversity, and Identity, Wiley-Blackwell, pp. 1–3, ISBN 9781405189071
  5. Samuel Beal, "Si-Yu-Ki — Buddhist Records of the Western World — Hiuen Ciang (629) eredeti művéből fordítva", Tuebner and Co, London (1884), újra nyomatatva, New Delhi, (1983), digitális verzió: Chung-hwa Institute of Buddhist Studies, Taipei.
  6. [[#CITEREFHiuen Ciang szerint a szingaléz buddhisták "Buddha tanításait követik, a szthavira (Sang-co-pu) iskola dharmája szerint".[5]|Hiuen Ciang szerint a szingaléz buddhisták "Buddha tanításait követik, a szthavira (Sang-co-pu) iskola dharmája szerint".[5]]].
  7. Samuel Beal, "The Life of Hiuen-Tsiang: By the Shaman Hwui Li. With an introduction containing an account of the works of I-tsing", kiadó: Tuebner and Co, London (1911), digitális verzió: University of Michigan.
  8. [[#CITEREFJi-csing azt írja, hogy "Srí Lankán csak a szthavira iskola virágzik; a mahászanghikákat elűzték".[7]|Ji-csing azt írja, hogy "Srí Lankán csak a szthavira iskola virágzik; a mahászanghikákat elűzték".[7]]].
  9. Használják a Dípavamszában (a Vita kommentárokban, Páli Szöveg Társaság, 4. o.), amely a 4. század környékéről származik..
  10. ^ a b c d Warder, A.K. Indian Buddhism. 2000. 280. o.
  11. Golden Temple of Dambulla - UNESCO World Heritage Centre. Whc.unesco.org. (Hozzáférés: 2012. augusztus 17.)
  12. ^ a b c Hirakawa, Akira. Groner, Paul. A History of Indian Buddhism: From Śākyamuni to Early Mahāyāna. 2007. 121. o.
  13. Hirakawa, Akira. Groner, Paul. A History of Indian Buddhism: From Śākyamuni to Early Mahāyāna. 2007. 124. o.
  14. Gombrich, Richard Francis. Theravāda Buddhism: A Social History. 1988. 158. o.
  15. Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. 53. o.
  16. Hirakawa, Akira. Groner, Paul. A History of Indian Buddhism: From Śākyamuni to Early Mahāyāna. 2007. 257. o.
  17. Kalupahana 1994, 206-208. o.
  18. Hirakawa, Akira. Groner, Paul. A History of Indian Buddhism: From Śākyamuni to Early Mahāyāna. 2007. 125-126. o.
  19. "Esoteric Buddhism in Southeast Asia in the Light of Recent Scholarship" - Hiram Woodward. Journal of Southeast Asian Studies, Vol. 35, No. 2 (2004), 341. o.
  20. Mahavamsa: The great chronicle of Ceylon tr. Wilhelm Geiger. Pali Text Society, 1912, 82, 86. o.
  21. ^ a b Sujato, Bhikkhu. Sects & Sectarianism: The Origins of Buddhist Schools. 2006. 72. o.
  22. ^ a b Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. 131. o.
  23. Smith, Huston és Novak, Philip. Buddhism: A Concise Introduction. New York: HarperCollins Publishers, 2003
  24. Gombrich, Richard Francis. Theravāda Buddhism: A Social History. 1988. 137. o.
  25. Gombrich, Richard Francis. Theravāda Buddhism: A Social History. 1988. 3. o.
  26. McMahan 2008.
  27. Gombrich 1996, 177-181. o.
  28. Gombrich 1996, 172-197. o.
  1. Bullitt, John: What is Theravāda Buddhism?. BuddhaNet. (Hozzáférés: 2010. augusztus 15.)
  2. Adherants.com - Lásd: 'Theravāda Buddhism — World' (angol nyelven).
  3. Plan your trip to Bagan (Pagan), Myanmar. AsiaExplorers, 2003. november 25. (Hozzáférés: 2012. augusztus 17.)
  4. The 7 Tallest Statues in the World. Blog.hotelclub.com, 2009. február 6. (Hozzáférés: 2012. augusztus 17.)
  5. http://203.113.86.149/stat/pk/pk53/pk_53.pdf
  6. CIA - The World Factbook. Cia.gov. (Hozzáférés: 2012. augusztus 17.)
  7. ^ a b c d e GALLUP WorldView - hozzáférés: 2012-09-07
  8. Hozzáférés ideje: 8 July 2010.
  9. CIA - The World Factbook. Cia.gov. (Hozzáférés: 2012. augusztus 17.)
  10. ^ a b CIA - The World Factbook. Cia.gov. (Hozzáférés: 2012. augusztus 17.)
  11. ^ a b CIA - The World Factbook. Cia.gov. (Hozzáférés: 2012. augusztus 17.)

Források[szerkesztés]

  • Chapman, David. Theravāda reinvents meditation (2011) 
  • Dutt, Nalinaksha. Buddhist Sects in India. Motilal Banarsidass Publishers Private Limited (1998) 
  • Gombrich, Richard F.. Theravāda Buddhism. A Social History from Ancient Benares to Modern Colombo. Routledge (1996) 
  • Gomez, Luis O.. Purifying Gold: The Metaphor of Effort and Intuition in Buddhist Thought and Practice. In: Peter N. Gregory (editor)(1991), Sudden and Gradual. Approaches to Enlightenment in Chinese Thought. Motilal Banarsidass Publishers Private Limited (1991) 
  • Gunaratana, Henepola. The Path of Serenity and Insight. Motilal Banarsidass Publishers Private Limited (1994) 
  • Kalupahana, David J.. A history of Buddhist philosophy. Motilal Banarsidass Publishers Private Limited (1994) 
  • McMahan, David L.. The Making of Buddhist Modernism. Oxford University Press (2008) 
  • Tuchrello, William P.. The Society and Its Environment. (Religion: Historical Background section). Federal Research Division, Library of Congress (Year unknown) 
  • Tiyavanich, K.. Forest Recollections: Wandering Monks in Twentieth-Century Thailand. University of Hawaii Press (1997) 
  • Warder, A.K.. Indian Buddhism. Motilal Banarsidass Publishers (2000)