Tetramitia
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Kládok[2][3] | ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tetramitia témájú rendszertani információt.
|
A Tetramitia a Discoba Heterolobosea csoportjának egyik kládja, a Pharyngomonas nemzetség testvércsoportja.[4]
Történet
[szerkesztés]1993-ban írta le Thomas Cavalier-Smith az Adictyozoa alország Percolozoa törzse 1. altörzseként, és 2 főosztályt – a kizárólag a kizárólag a Percolomonadida rendet tartalmazó Percolomonadea osztályból álló Percolomonada, valamint a Schizopyrenida és Acrasida rendekből álló Heterolobosea sensu stricto és a kizárólag a Lyromonadida rendből álló Lyromonadea osztályokból álló Striatorhiza főosztályt – sorolt ide.[5]
Adl et al. 2019-es rendszertanában a Heterolobosea egyik kládja,[4], míg Cavalier-Smith utolsó, 2022-es rendszertanában az Eozoa Percolozoa törzsében szerepelt.[1]
2025-ben Pánek et al. egységes rendszertanát alkották meg: a Schizopyrenida kládjait több különböző rendbe és családba sorolták, a Vahlkampfiidae családot pedig módosították.[2] 2025 augusztusában írták le Prokina et al. a 18S rDNS alapján bazális Multisulcus malaysiensist.[3]
Genetika
[szerkesztés]A 18S rDNS Pharyngomonasban hiányzó 17-1-es hélixszakaszával rendelkezik, ennek segítségével azonosítható,[4] illetve a Pharyngomonasszal szemben és a legtröbb eukariótához hasonlóan két peroxiszómás β-oxidációt katalizáló enzimet kódoló génje, a peroxiszómás multifunkciós fehérje (MFP) és a peroxiszómás ketoacil-koenzim A-tioláz (ACCA1) nem egyesült.[2]
Egyes fajai, például a Selenaionea osztályban a Dactylomonas venusta magja és a Neovahlkampfia damariscottae mitokondriumai nem kanonikus genetikai kóddal rendelkeznek: a két faj egyik kanonikus stopkodonja, az UAG, illetve az UGA feltehetően a kodonütésmodellnek megfelelően lett glutaminhoz (Q), illetve triptofánhoz (W) rendelve. Nem ismert, mennyire elterjedt a kanonikustól eltérő genetikai kód a kládban.[2]
Filogenetika
[szerkesztés]Pánek et al. 2025-ös rendszertana szerint 2 osztályra osztható, ezek a Selenaionea és az Eutetramitea. Utóbbi része a Naegleriida.[2]
A Tetramitián belül ismeretlen helyzetű család, de feltehetően a Neovahlkampfiida tagja az Orodruinidae (= Gruberellidae), rend és család szintjén ismeretlen helyzetűek az Euplaesiobystra, Fumarolamoeba, Heteramoeba, Parafumarolamoeba, Paravahlkampfia, Oramoeba és Vrihiamoeba nemzetségek.[2]
2025-ben Prokina et al. felfedezték a Multisulcus malaysiensist, mely a Tetramitia bazális fajának bizonyult 18S rDNS-alapú rendszertan alapján.[3]
| Tetramitia |
| ||||||||||||
Morfológia
[szerkesztés]Legtöbb faja aerob, és ennek megfelelően hagyományos mitokondriumokkal rendelkezik, de a Dactylomonas, a Lyromonadida és Creneis anaerob, és mitokondriális eredetű sejtszervecskékkel rendelkezik, általában cristák nélkül.[2]
Míg az Eutetramitea közös jellemzője a 4 párhuzamos centriólummal rendelkező ostoros életszakasz. Ostorszerkezete, ha van, sávos rizoplaszttal rendelkezik, de nincs C-rostja.[2] A Selenaionea és a Multisulcus centriólumai viszont egymásra merőlegesek.[3]
A Creneis alkalmanként több mint 10 ostorral rendelkezik, míg a Stephanopogon több tucattól több mint 100-ig terjedő számú ventrális ostorral rendelkezhet kevés dorzális ostorral.[2]
Amőba
[szerkesztés]Amőboid életszakasza általában hengeres állábakkal rendelkezik.[4] Egyes fajokban ostoros amőboid életszakasz is előfordulhat, feltehetően az ehhez hasonló életszakaszok gyakoriak lehetnek.[2]
Az Acrasidae egyes fajai termőtestet képezhetnek („sejtes nyálkagombák”).[4]
Ostoros sejt
[szerkesztés]Számos faja rendelkezhet rejtett ostoros életszakasszal, vagyis olyannal, melyben ostorspecifikus géneket expresszál.[2] Az ismert ostoros életszakasszal rendelkező fajok általában 4 ostorral rendelkeznek vagy kinetidánként 2-vel. Egyes fajok több mint 10 ostorral rendelkeznek (például a Creneis, Stephanopogon nemzetségekben).[4]
R1 ostorgyökere a Creneis és a Percolomonas kivételével nincs.[1]
A Multisulcus malaysiensis különleges jellemzője, hogy ostoros életszakasza több ostorral és több sejtszájjal is rendelkezhet a 2 ostorú és 1 sejtszájú életszakasz mellett, és a Metamonada kládhoz hasonlóan van kariomasztigonta életszakasza. Ezenkívül ostorán proximális és disztális kiemelkedések egyaránt vannak.[3]
Életciklus
[szerkesztés]Számos faja életciklusa rejtett ostoros szakasszal rendelkezhet, mivel rendelkezik ostorspecifikus génnel, de egyes fajok, például a Dactylomonas nemzetségben, nem rendelkeznek ostorgénnel.[2]
A Selenaionea ostoros szakasza elülső és hátulsó ostorokkal rendelkezik, alapi testei a Multisulcushoz hasonlóan[3] egymásra merőleges centriólumokhoz kötődnek, míg az Eutetramitea ostoros szakasza párhuzamos centriólumokkal rendelkezik.[2]
Egyes fajok, például a Percolomonas, nem rendelkeznek amőboid állapottal.[4]
A Multisulcus malaysiensis életciklusa nem teljesen ismert, így az se, mi történik a többostorú életszakasz kétostorúvá válása során, viszont az igen, hogy a kariomasztigonta nem állandó, ott a két- és többostorú életszakaszok közel egyenlő gyakoriságúak, ahogy az is, hogy ostorszerkezete az életciklus során többször osztódik, ami összefügghet a Heterolobosea „kettős bikont” ostorszerkezetével, vagy annak akár előfeltétele lehet.[3]
Klinikai jelentőség
[szerkesztés]Patogének
[szerkesztés]A Naegleria fowleri, a Tetramitus entericus és a Tetramitus fugosus opportunista patogén. A N. fowleri primer amőbás meningoencephalitist okoz, mely 90% feletti halálozási aránnyal jár, míg a Tetramitus a szemben él.[6] Ezenkívül lehetséges – de 2021-ig nem bizonyított – patogén a PAravahlkampfia francinae is – egyetlen esetét 2009-ben írták le. Ezenkívül lehetségesek ugyan Vahlkampfia-fajként leírt egysejtűekkel való fertőzések, de ezek lehetnek más csoportok, például Tetramitus, Allovahlkampfia, Paravahlkampfia általiak is.[6]
Biocid fajok
[szerkesztés]A Willaertia magna termofil, 44 °C-on is nőni képes, nem patogén amőba. Bekebelez és megemészt több baktériumfajt is, így például a Legionella pneumophila ellen is hatásos lehet biocidként vagy biokontrollra.[7] Ezenkívül több fungicid szereknek ellenálló növénypatogén – például a szójabab vagy a búza rozsdásodását okozó gombák – ellen is hatásos lehet.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- 1 2 3 Cavalier-Smith T (2022. május). „Ciliary transition zone evolution and the root of the eukaryote tree: implications for opisthokont origin and classification of kingdoms Protozoa, Plantae, and Fungi”. Protoplasma 259 (3), 487–593. o. DOI:10.1007/s00709-021-01665-7. PMID 34940909. PMC 9010356.
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 Pánek T, Tice AK, Corre P, Hrubá P, Žihala D, Kamikawa R, Yazaki E, Shiratori T, Kume K, Hashimoto T, Ishida KI, Hradilová M, Silberman JD, Roger A, Inagaki Y, Eliáš M, Brown MW, Čepička I (2025. január 16.). „An expanded phylogenomic analysis of Heterolobosea reveals the deep relationships, non-canonical genetic codes, and cryptic flagellate stages in the group”. Mol Phylogenet Evol 204, 108289. o. DOI:10.1016/j.ympev.2025.108289. PMID 39826589.
- 1 2 3 4 5 6 7 8 Prokina KI, Yubuki N, Galindo LJ, Torruella G, Inagaki Y, Iwamoto K, López-García P, Moreira D (2025. augusztus 6.). „A Deeply Branching Lineage in Heterolobosea (Discoba) With Multiflagellated and Multigrooved Life Stages”. J Eukaryot Microbiol 72 (5), e70037. o. DOI:10.1111/jeu.70037. PMID 40770464. PMC 12328842.
- 1 2 3 4 5 6 7 Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ Cavalier-Smith T (1993. december). „Kingdom Protozoa and its 18 phyla”. Microbiol Rev 57 (4), 953–994. o. DOI:10.1128/mr.57.4.953-994.1993. PMID 8302218. PMC 372943.
- 1 2 Mathison BA, Sapp SGH (2021. november 9.). „An annotated checklist of the eukaryotic parasites of humans, exclusive of fungi and algae”. ZooKeys 1069, 1–313. o. DOI:10.3897/zookeys.1069.67403. PMID 34819766. PMC 8595220.
- ↑ Hasni I, Jarry A, Quelard B, Carlino A, Eberst JB, Abbe O, Demanèche S (2020. február 1.). „Willaertia magna C2c Maky”. Pathogens 9 (2), 105. o. DOI:10.3390/pathogens9020105. PMID 32041369. PMC 7168187.
- ↑ Shams A, Fischer A, Bodnar A, Kliegman M (2024. május 17.). „Perspectives on genetically engineered microorganisms and their regulation in the United States”. ACS Synth Biol 13 (5), 1412–1423. o. DOI:10.1021/acssynbio.4c00048. PMID 38669097. PMC 11106772.
