Terápia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A terápia a gyógykezeléssel, illetve a betegségek kezelésével foglalkozó tudományág. A terápia a gyógyítás során alkalmazott kezelési eljárások összessége.

A terápia célja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A betegség összes okának a megszüntetése illetve amennyiben erre nincs lehetőség(pl. csonkolásos balesetek), az élet minőségének javítása illetve az egészségi állapot romlásának megakadályozása. Megkülönböztetnek még ún. oki terápiát, vagy tüneti terápiát, (oki, tüneti kezelés), amikor csak a beteg számára legkellemetlenebb jelenségeket befolyásolják, a tünetet kiváltó okok gyógyítása nélkül.

A terápia kialakításának elvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tüneti kezelésnek mondják, amikor a beteg számára kellemetlen tüneteket megszüntetik, anélkül, hogy a kiváltó okát is megszüntetnék. Ilyen esetben a kiváltó ok megszüntetése helyett a beteg számára kellemetlen tüneteket (láz, fájdalom, rossz közérzet, hányinger) igyekeznek megszüntetni. Néha a betegséget kiváltó ok nem szüntethető meg, például egy nyelőcső szűkület, (sav-, vagy lúgmérgezést követően), ilyenkor a hasfalon keresztül a gyomorba nyílást készítenek, és a beteget ezen keresztül táplálják. Tehát a betegség lényegét meg nem szüntető (palliatív) műtéttel segítik a beteg életműködéseit. A tünetek megszüntetésekor a beteg közérzete javul. A tüneti kezelés ilyenkor teljes kezelést is jelenthet.

Az oki kezelés esetén a betegséget kiváltó tényező ellen küzdenek. Pl.: baktériumos fertőzések esetén antibiotikumok adásával, vagy a féregnyúlvány (vakbél)-gyulladásnál, műtéti beavatkozással eltávolítják a gyulladt részt.

  • A terápia kialakításakor a beteget a gyógykezelés minden momentumában alapvetően megilleti az Önrendelkezési jog és a tájékozódás, vagy kötelező tájékoztatás joga. A súlyosabb fertőző betegségek viszonylatában, az egészséges emberek veszélyeztetése okán, az önrendelkezési jog csak szűkebb kereteken belül értelmezhető.
  • A holisztikus szemlélet a terápiában indirekt módon és tudományos értelemben kötelező érvényű. Ez a szemléletmód az orvosi eskü, az egészségügyi törvény és az orvosi szakmai tananyagok elsajátítása során (bár nem feltétlenül ebben a szófordulatban) kerül szóba.

A beteg gyógyulását az összehangolt kezelési eljárások együttes alkalmazásával biztosítják, (fizikoterápia, fizioterápia).

Ilyenek lehetnek:

  • ágynyugalom
  • gyógyszerek szedése
  • étrendi kezelés (diéta)
  • pszichoterápia
  • különböző gyógyeljárások, műtéti beavatkozások, besugárzások, (röntgen-, ultrahang-, rádió-, rövidhullám, és a fizikoterápiás kezelések, fürdők, masszázs, galván-farád kezelés)

Fizikoterápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fizikoterápia a fizikai eszközök gyógyászati alkalmazásának irányzata. A speciális masszázsgépek, az elektromos árammal működő stimulátorok, illetve általában a fizika tárgykörébe tartozó elvek gyógyászati alkalmazása. [1]

Elektroterápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • alacsony frekvenciás 0 – 1000 Hz
    • stabil galván-kezelés – fájdalomcsillapítás
    • iontoforézis – gyógyszer bejuttatása bőrön át elektromos úton
  • középfrekvenciás 1000 – 100 000 Hz
  • nagyfrekvenciás 100 000 Hz felett

Rövidhullámú kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ultrahang kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fototerápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

infravörös sugarak
napfürdő
fényterápia kadmium-sárga spektrummal
UV terápia
polarizált-fényterápia

Napfürdő ‑ helioterápia, tűz, infra-hatás, CdS és polarizációs technikával működő lámpák, mint például a Bioptron[2][3] A fényterápia a D-vitamin képzéssel, a melanin képzés stimulációjával, A 380-750 nanométer közötti elektromágneses sugárzás (fény) keverék spektrumú esetleg polarizált vagy „hangolt” változatának besugárzásával működik. Roboráló hatása tudományosan bizonyított. Az orvosi kvarclámpák és a szolárium a legtöbb ember számára ismerős és sokan használják. Az áthatoló UV sugárzás fertőtlenítő hatású. Nyilvánvaló, hogy a természetgyógyászat irányzatához a napfürdő áll a legközelebb. Az északi típusú ember gyakran fényérzékenységi reakciót mutat. A szeplős, apró foltos bőr esetében is megfontolandó a fényterápia. Ez viszont információkat hordoz a betegségekre való hajlamosság tekintetében. Az első magyar helioterápiás orvosi disszertációt Fuker András orvostanhallgató adta ki Pesten, 1837-ben.

Termoterápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A testhőmérséklet emelése: szauna, infraszauna, infralámpa, termikus matrac, speciális hőkamrák, izolációs tartályok a drasztikus termoterápiához.[4] A test vagy részeinek hőmérséklet emelésével bekövetkezik az erek tágulása, aktívabbá válik az immunrendszer. A bőr alatti rétegekben (epithelium) rejtőző mikroorganizmusok legtöbbje (ilyen pl. a Borrelia Burgdorferi) már 40 C° körül pusztulni kezd. A rosszindulatú daganatos elváltozások esetében az egyik szövettani megfigyelés, hogy a burjánzó sejtek víz és anyagcsere igénye többszörös. A termoterápia segítheti a kiszárítás alkalmazásának elvét, ezért időnként az onkológiai ‑ komplementációs alkalmazását újra felfedezik. Igen fontos kritérium a páciens hőterhelhetősége és a drasztikus terápiában az orvosilag felügyelt alkalmazás. A neurológiai mellékhatások miatt a családtagoknak, ápolónak, és orvosnak is fontos kiegészítő feladata a páciens pszichikai segítése. A belső szervek viszonylatában a termoterápia hatékonysága kisebb.[5][6]

Mechanoterápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

aktív – gyógytorna

passzív – masszázs

  • simítás, gyúrás, dörzsölés, ütögetés, rázás
  • vízalatti torna
  • röntgen kezelés
  • rádium kezelés
  • Mágnes terápia. A permanens mágnes alkalmazásának bevezetése nem a gyógyászat érdeme. A vízügyi, vízkezelési szakemberek figyeltek fel arra, hogy a mágnes közelében a vízkövesedés csökken.[7][8] Ha figyelembe vesszük hogy a vér ugyanúgy magas víztartalmú folyadék, és az érelmeszesedést egyfajta speciális vízkövesedésnek tekintjük, akkor érthetővé válik a mágneses ékszerek kiegészítők hatásmechanizmusa. A hatékonysága az emberi testben határozottnak nem tekinthető. Az ilyen kiegészítők gyakran drágák, ár/eredmény arányuk többnyire aggasztó. Előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor egy‑két százaléknyi ilyen hatás is fontos lehet kiegészíteni, segíteni a gyógyulást.

Fizioterápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fizioterápia a természetes eszközök, módszerek gyógyászati alkalmazása.[1]

Aromaterápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aromaterápia különböző, többnyire növényi eredetű illóolajat használ. Ezek nyugtató hatásúak, esetleg neurológiai stimulánsok. Az ausztrál teafa (Melaleuca alternifolia) illóolaja pl. az egyik leghatékonyabb légfertőtlenítő is egyben. A nazális reflexológia kifejezést a gyakorlatban nem használják.

Apiterápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az apiterápia fogalmán a méhek termékeinek gyógyító célú felhasználását értjük. A méhészeti termékekben koncentráltan megtalálhatók a növények, a növényi drogok hatóanyagai, a méhek anyagcseretermékeivel, speciális enzimjeivel és hormonjaival keverten. Farmakodinamikai hatásuk a gyógynövények hatásaihoz hasonlóak. Táplálkozás-élettani szempontból jellemzőjük az, hogy koncentráltan tartalmazzák a szervezet működéséhez szükséges létfontosságú anyagokat. Rendszeres fogyasztásuk segíti az egészség megőrzését (megelőzés) és az immunrendszer erősödését. A méhészet termékei közül néhány alkalmazása megfontolást igényel. A mézet manapság gyakran hamisítják.[9] A hamisított méz magas cukor és víz, esetleg glicerintartalmú is lehet.[10] Tévedés, hogy az áttetsző, folyékony méz a jó. A méhek vízszintesen épített léprendszeréből nem folyik ki a méz! A magasabb viasztartalmú méz opálossá (viasz-szemcsés) állagúvá válhat. A gyógyhatás egy részét éppen ez a viasztartalom képviseli. Természetesen a méz kora befolyásolja a mézgásodást, de a méhészek nem tárolnak több évig mézet.

A méhcsípést többek között ízületi bántalmakra jegyzik, de alkalmazása házi körülmények között semmiképpen nem ajánlott. Az allergiás reakció néhány embernél súlyos következményeket idézhet elő.

A propolisz a méhek ragasztója. Speciális kémhatása, összetétele határozott gyógyító erőt képvisel. A megfelelő tisztaságú propoliszt öreg kaptárból, korhadt, bomlásnak indult fáról nem lehet begyűjteni.

A virágport a kaptár bejáratánál elhelyezett speciális tálcán gyűjtik. A megfelelő tisztasághoz és szelekcióhoz fontos a virágzási naptár. A biotechnológiás méhészetben a vegyszermentesség mellett ügyelnek a keretek, az eszközök és a hordás tisztaságára is.

Apiterápiás termékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

méz
virágpor
méhviasz
propolisz
méhméreg

Thalasszoterápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengervíz gyógyító hatásainak hasznosítása.[11][12]

1865-ben egy francia orvos, Joseph de la Bonnadiere használta először ezt az elnevezést. A tengervíz oldott ásványi sói segítik a bőr gyógyulását. Az algák által felvett jód és a tengeri iszap flórájának gyógyhatása elismert. A thalasszoterápiát elsősorban bőrgyógyászati, kozmetikai problémákra javasolják. A nyílt seb, a szívbetegségek, a jódérzékenységi reakciók esetén alkalmazása ellenjavallt.[13]

Fitoterápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyógynövények hatóanyagainak alkalmazása, kutatása komplex önálló tudományág. A szintetikus, fél-szintetikus készítmények mellett a mai napig sikeres és keresett terápiás mód.

Sóterápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sóbarlang, és spiroterápia: antifungicid (gombaölő), antivirális (vírusölő), antikarcinogén (hatékony a rákos sejtek ellen), dehidratációs hatású.[14] A sózás évezredek óta ismert élelmiszer tartósító eljárás. A só a szabad víztartalom elvonásával és az ozmózisegyensúly felborításával hatékonyan pusztítja el a mikroorganizmusok legtöbbjét. A sóterápiák ennek a módszernek a gyógyításra alakított változatai. Étrendben, gyógyvízben történő alkalmazásakor fontos tudni, hogy az erős összehúzó hatás miatt vérnyomásemelkedés várható. Magas vérnyomásúaknál kompenzáló hatású módszerrel és felügyelettel ajánlott alkalmazni. Félelmek, mítoszok a konyhasóról Az alkalmazott ásványi, tengeri sókeverékek, ellenőrzött gyógyvizek nem azonosak a nátriummal, a káliummal, vagy azok mérgező nitrátos vegyületeivel.

Koproterápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koproterápia testváladékkal, testfolyadékkal, exkrétummal, anyagcseretermékkel történő gyógyítást jelent. A széklet és a vizelet használatának a gyógyításban az őskortól hagyománya van. Mindenképpen kiemelendő, hogy a koproterápia a 18. században az orvosi gyakorlatból teljesen kikopott, de a népi gyógyászatban még mai is tovább él, például Indiában.

Hidroterápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közönséges vízzel történő gyógyászati eljárások, melyek a víz fizikai jellemzőit használják ki: hőmérséklet, felhajtóerő, nyomás. A víz felhajtóereje csökkenti a gerinc terhelését. A meleg-víz hőmérséklete a lázhoz hasonlóan stimulálja az immunrendszert. Néhány bőrszövetben megbúvó kórokozó, mint pl. amilyen a Lyme-kór kialakulásáért felelős borrelia burgdorferi ‑ már 40°C környékén pusztulni kezd.

Kneipp-kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

DrKneipp2.png Sebastian Kneipp (1821-1897) A bajor Stefansriedben született. 23 évesen a papnövendék a tüdőbetegsége miatt próbálta ki magán a J. S. Hahn könyvéből olvasott módszert. 1852-ben szentelték pappá. Saját ‑ sikeres gyógyítási módszereket alakított ki, amely által világhírű gyógyítóként tisztelték.

Balneoterápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(balneum – lat. = fürdő) Magyarországon a 30 °C feletti, meghatározott ásványi anyag tartalmú víz tekintendő "gyógyvíznek". (Európa többi részén enyhébbek a feltételek!) A balneoterápia a víz fent említett fizikai hatásai mellett a gyógyvíz vegyi, ill. radiológiai hatásait is kiaknázza a kezelés során.

kémiai hatások
ivókúra
száj, v. ínyfürdő
iszapkezelés
borogatás
göngyölés
inhalálás

Szélesebb értelemben ide sorolják a gázfürdőket is (mofettaszén-dioxid, radon, hidrogén-szulfid stb.)

Roboráló Hatású terápiák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dietétika Táplálkozás módszertani kúrák, gyógyító ételek, böjtkúra, W. Howard Hay(1866-1940).
  • Vitaminkúrák, Ortomolekuláris gyógyászatLinus Pauling: „Az ortomolekuláris medicina a jó egészség megőrzésére és a betegségek kezelésére törekszik oly módon, hogy az emberi szervezetben változást idéz elő olyan anyagok koncentrációjában, melyek a szervezetben egyébként is megtalálhatók és a jó egészségi állapothoz szükségesek.”[15][16]

Antioxidáns terápiák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Redukáló hatású, szabad-gyök lekötésre képes anyagok, készítmények.) Flavonoidok, zöldségfélékben, gyümölcsökben.[17]

  • Q10 koenzim Frederick Crane 1957‑ben, és Angliában Prof Morton is izolálta állati szövetekből az anyagot. 1958-ban Karl August Folkers professzor munkatársaival meghatározta az anyag pontos kémiai szerkezetét. Yuichi Yamamura professzor az 1960-as években a koenzim Q7-et már használta a humán gyógyászatban kongesztív szívelégtelenség kezelésére. 1972-ben Gian Paolo Littarru és Folkers professzor publikálta a KoQ10 hiányát humán szívbetegségben. 1978-ban Dr. Peter Mitchell Nobel-díjat kapott a biológiai energiatranszfer megértéséhez való személyes hozzájárulása elismeréseként. Tanulmánya magában foglalja a KoQ10 életfontosságú szerepének megállapítását az energiatranszfer-rendszerekben.[18]

Klímaterápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bioklimatológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Viszonylag új tudományág. A Természetes és mesterséges környezetek emberre vonatkozó összetett hatásának értelmezése, hasznosítása (Az egészségügyi turizmustól az izolációs kamrákig)[19]A bioklimatológia tudományos alkalmazása az orvos‑meteorológiai hatások, tünetek elkülönítésében is fontos szerepet játszik.[20] A negatív hatástani eredmények is megfordíthatók és terápiás célra hasznosíthatók. Például a légnyomás növelése az akut vérzékenység(mérgezés, gyógyszerhatás) esetén túlélést, időt jelenthet a gyógyszeres roborálás hatástani érvényesüléséig. A légnyomás csökkenése pedig az érszűkület hatását enyhítheti.

Differenciálterápia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A diagnózis pontos kialakításának akadályozottsága esetén differenciáldiagnózisra (megkülönböztető vizsgálatok), vagy differenciálterápiára, a hatóanyagokra való reakciók elemzésére van szükség. Több mikrobiológiai kórokozó törzset a hatóanyag rezisztencia alapján azonosítanak. [21]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]