Tepsifejűharcsa-félék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tepsifejű harcsafélék
Evolúciós időszak: Késő kréta - jelen
Pterygoplichthys sp.
Pterygoplichthys sp.
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Harcsaalakúak (Siluriformes)
Öregcsalád: Loricarioidea
Család: Tepsifejű harcsafélék (Loricariidae)
Rafinesque, 1815
Alcsaládok[1]

tepsifejű harcsaformák (Loricariinae) vértesharcsa-formák (Hypostiminae) Hypoptopomatinae Delturinae Lithogeneinae Neoplecostominae

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tepsifejű harcsafélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tepsifejű harcsafélék témájú kategóriát.

A harcsaalakúak rendjének legnagyobb családja, a tepsifejű harcsafélék (Loricariidae)[2] több mint 700 fajt számlál, és évről évre újabbakat fedeznek föl. Az összes faj Közép- és Dél-Amerikából származik, könnyen felismerhetők tapadókorong alakú szájukról és lapos testükről.

Előfordulásuk[szerkesztés]

Az Andok mindkét oldalán elterjedtek, bár az egyes fajok általában viszonylag kis területen fordulnak elő.[3] Costa Rica, Panama és Dél-Amerika területén honosak, az édesvizek lakói. Leggyakrabban gyorsfolyású vizekben élnek, 3 ezer méter tengerszint feletti magasságig,[4] de gyakoriak majdnem minden egyéb vizes élőhelyen is,[5] brakkvizes torkolatokban, alacsony pH-jú fekete vizekben valamint barlangok vizében.[6]

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]

Legelőször szembeötlő jellemzőjük, hogy döntő többségük bőrét teljesen beborítják a csontpajzsok. Testük igen lapos, első részük szélesebb magasságuknál. Nem minden fajnál találunk zsírúszót, de ha van, akkor azt erős tövis támasztja meg.

Szájszervük olyan hatékony tapadókoronggá alakult át, hogy a nagyon erős áramlás sem képes elsodorni őket. Olyan nagy szívóerőt képesek kifejteni, hogy szinte leválaszthatatlanok az aljzatról.[7]

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés]

Természetes körülmények között tiszta, gyorsan folyó vizekben élnek (a lapos testforma is ezt szolgálja). Elég érzékenyek a víz minőségére, infuzóriumokkal dúsult vízben könnyen elpusztulnak. Táplálékuk döntő hányada növényi eredetű eleség..[7]

Tartásuk[szerkesztés]

A kereskedelemben a leggyakrabban az Ancistrinae, a tepsifejű harcsaformák (Loricariinae) és vértesharcsa-formák (Hypostiminae) (többnyire hibrid) fajait árulják.

Mivel nagyrészt növényevők, akváriumban rendszeresen adjunk nekik spenótot, főtt cukkinit vagy növényi anyagtartalmú táplálék tablettákat. Kedvelik a frissen spenót, de nagyon szer5etzik az üzletekben kapható gyorsfagyasztott parajpürét is. Ha a spenót-, saláta-, reteklevelet nyersen szeretnénk etetni velük, akkor kővel kell a leveleket az akvárium talaján, vagy tapadókoronggtal az oldalfalon rögzíteni. Kedvelik a növényi eredetű eleségtablettákat is, persze a legjobban az algát szeretik.[7]

kaphatók. E fajok szállításakor ügyeljünk arra, hogy a nejlon zacskó sarkai is össze legyenek gumizva, mert ellenkező esetben főként az ivadékok beszorulnak, és könnyen elpusztulhatnak. Betelepítéskor egyesek szeretnek feltapadni a zacskó oldalára, ezért akváriumba való behelyezésük némi odafigyelést, gyakorlatot igényel.

L-számok[szerkesztés]

Egyre több tepsifejű harcsát fedeznek fel, és amíg az új fajok nem kapnak tudományos nevet, addig ezekkel a számokkal azonosítják őket (főleg az akvaristáknak van erre igényük). Az L a Loricariidae családra utal, a számok a felfedezés sorrendjében növekszenek.

Alcsaládok[szerkesztés]

tepsifejű harcsaformák (Loricariinae), vértesharcsa-formák (Hypostiminae), Ancistrinae, Hypoptopomatinae, Delturinae, Lithogeneinae, Neoplecostominae.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Checklist of Catfishes, recent and fossil
  2. A tepsifejű harcsa önmagában különíródik, csak a közös utótag miatt írjuk egybe a mozgószabály szerint; a -félék képzőszerű utótag esetéhez l. még OH. 133.
  3. Quevedo, Rodrigo, Reis, Roberto E. (2002). „Pogonopoma obscurum: A New Species of Loricariid Catfish (Siluriformes: Loricariidae) from Southern Brazil, with Comments on the Genus Pogonopoma” (PDF). Copeia 2002 (2), 402–410. o.  
  4. Nelson, Joseph, S.. Fishes of the World. John Wiley & Sons, Inc. (2006). ISBN 0471250317 
  5. Fenner, Robert: Loricariids. WetWebMedia.com. (Hozzáférés: 2010. szeptember 27.)
  6. Covain, Raphael, Fisch-Muller, Sonia (2007). „The genera of the Neotropical armored catfish subfamily Loricariinae (Siluriformes: Loricariidae): a practical key and synopsis” (PDF). Zootaxa 1462, 1–40. o. (Hozzáférés: 2010. szeptember 27.)  
  7. a b c Háziállat

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]