Tengeriszőlő
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Midway-atollon termő tengeriszőlő | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Coccoloba uvifera (L.) L. | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tengeriszőlő témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tengeriszőlő témájú médiaállományokat és Tengeriszőlő témájú kategóriát.
|
A tengeriszőlő vagy sóskaszőlő (Coccoloba uvifera) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe, ezen belül a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]A tengeriszőlő elsősorban homokos vízpartokon fordul elő, de kertekben is látható; Amerika trópusi tengerpartjain honos. Észak-Amerikában a legészakibb állományok Floridában találhatók. Közép-Amerikában és a Karib-térségben széles körben elterjedt. Dél-Amerikában főleg a nyugati parton lelhető fel. Hawaiion termesztik.
Megjelenése
[szerkesztés]A növény legfeljebb 15 méter magas, nagyon alacsony, görbe törzsű és széles koronájú fa, melynek ágai többnyire kissé csavarodók. Levele rövid nyelű, nagyon szélesen kerekded, átmérője elérheti a 25 centimétert, szíves vállú, bőrnemű, erezete és az idős levelek többnyire vörösesek. Pálháik jellegzetes, a szárat körülölelő hártyás levélkürtővé nőttek össze. A levelek szórt állásúak. Virága kicsi, krémfehér. A virágok 20-30 centiméter hosszú, kezdetben felálló, sokvirágú álfüzérekben fejlődnek. Termése gömbölyded, 1-2 centiméter átmérőjű, vörös vagy sötétbíbor színű, viaszos, egymagvú makk. Az üveges, édeskésen savanyú terméshús a virágtakaróból képződik, amelynek cimpái még felismerhetők. A termés belsejében egy világos, kemény, tojás alakú mag található. A termések 20-40 centiméter hosszan csüngenek lefelé.
Életmódja
[szerkesztés]A tengeriszőlő tűri a sót és az erős szelet. Homokos tengerpartokon többnyire olyan magasságban nő a vízszint felett, hogy felső gyökerei az eső által rendszeresen megszabadulnak a sótól.
Egyéb
[szerkesztés]Termése nyersen vagy megfőzve ehető, de lé, zselé, sőt bor is készül belőle.
A kereken 120 fajt tartalmazó szőlősóska (Coccoloba) nemzetség képviselőit csaknem mindenütt megtaláljuk az újvilági trópusokon. Gyakran az 1 métert meghaladó óriási levelei miatt a Coccoloba pubescenst is szívesen termesztik.
Képek
[szerkesztés]
A növény
Levelei
Virágzata
Termése
közelről
Kérge
Források
[szerkesztés]- Jean G. Rohwer: A trópusok növényei. Szerk. D. Nagy Éva, ford. Lászay György. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. = Természetkalauz, ISBN 9635476221
- http://www.theplantlist.org/tpl/record/kew-2729556
- - USDA, ARS, National Genetic Resources Program. Coccoloba uvifera in the Germplasm Resources Information Network (GRIN), US Department of Agriculture Agricultural Research Service. Accessed on 09-Oct-10.[halott link]
