Temesváry Kriszta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Temesváry Kriszta
Élete
Született 1905. augusztus 3.
Abasár
Elhunyt 1988. március 1. (82 évesen)
Szentes
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) költő, pedagógus
Alkotói évei 1925–1942
Első műve Versek (Budapest, 1934)
Fontosabb művei A diadalmas porszem. (1942)
Temesváry Kriszta aláírása
Temesváry Kriszta aláírása

Temesváry Kriszta (Abasár, 1905. augusztus 3.Szentes, 1988. március 1.) költő, pedagógus. A két világháború között irodalmi munkássága elismert volt, később feledésbe merült személye.

Élete, költői pályája[szerkesztés]

A Mátra alján született, édesapja Temesváry Lajos tanító, édesanyja Csollány Rozália volt. Alsóbb iskolái elvégzése végett szülei 8 évesen Szentesre küldték apai nagyszüleihez. Kriszta a szentesi Polgári Leányiskola[1] tanulója lett, s itt kezdett megismerkedni az irodalommal, színjátszással és a zenével. A polgári iskolát 1919-ben végezte el. Ezt követően az egri Angolkisasszonyok leánygimnáziumába iratkozott be. Ezekben az években kezdett tudatosan írni. Előbb hecces diákverseket, majd komolyabbakat és prózát. 1923-ban érettségizett, majd a fővárosba került, ahol a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-történelem szakos hallgatója lett. Első versét az Élet c. folyóirat közölte 1925-ben.

Az egyetem elvégzése után nem kapott tanári állást, így az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején alkalmi munkákból élt: dolgozott az Állami Pénzverdében betanított munkásként, a Hutter és Lever Szappangyárban propaganda-tisztviselőként, az Ügyvédi Kamarában címíró volt, de gyerekfelvigyázást is vállalt. Versei 1931-től rendszeresen jelentek meg az Új Idők-ben.[2]

Nemsokára neves pártfogóra lelt Farkas István festőművész személyében, aki apja halála miatt 1932-ben költözött haza Párizsból, hogy átvegye örökét, a Singer és Wolfner Könyvkiadó Rt. igazgatását. A fiatal költőnő versei nagy hatást gyakoroltak rá.

Verseim olvastán meg akart ismerni, s 1934-ben – számomra meglepetésként – díszesen illusztráltatva, meleg szavakkal kommentálva kiadatta első, Versek c. kötetemet.[3]

Erről a kötetről a szentesi Aranykalász c. irodalmi folyóirat is beszámolt megjegyezve, hogy „…van egy-két verse, amely igazi tehetségre vall.”[4]

De nem csak a kötet kiadását köszönhette Farkas Istvánnak. 1935-ben az ő közbenjárására a fiatal tanárnőt, bár gépelni még nem tudott, gépíróként a Budapesti Hírlap-nál vették alkalmazásba. Csakhamar azonban kiemelték ebből a státuszból, és megnyílt számára az írói pálya. Életének legsikeresebb időszaka köszöntött rá. Verseit, novelláit, recenzióit sűrűn leközölték, de már más lapok is átvették írásait.

Tágult körülöttem a tér. Antológiák kértek tőlem verseket (köztük olasz is), a cleavlend-i Magyarság, az erdélyi Pásztortűz közölt, rádiószereplés, megzenésített versek … Bibó Lajos meghökkentően szép véleménye: az egyetlen komoly magyar költőnő…[3]

A diadal azonban nem tartott sokáig. 1939-ben a zsidótörvények értelmében a Budapesti Hírlap-ot leépítették. A helyébe lépett Függetlenség c. újság – irodalmi rovat híján – már csupán gépírónőként számított a munkájára. Keserű vigasz volt, hogy Farkas István még egy verseskötetét kiadatta A diadalmas porszem (1942) címmel.[5]

1942-től pedagógiai pályára állt: az újvidéki magyar fiúgimnáziumban tanított. 1944 szeptemberétől Budapestre került az Andrássy úti leánygimnáziumba, ahol azonban a folyamatos bombázások miatt tanítás már nem volt. Az ostromot a fővárosban élte át. 1945 márciusában Szentesre költözött, ahol általános iskolákban kapott munkát: hat éven át felső tagozatos diákokat oktatott. 1951-től a Horváth Mihály Gimnázium magyar-történelem szakos tanárnője.[6] 1960-ban nyugdíjba vonult.

A háborút követő időszak költői munkásságának nem kedvezett. Bár a Vigilia még leközölte néhány költeményét, a régi dicsőség elveszett. Szomorú jelzője volt ennek az az eset, amikor 1970-ben az Iskolatévé egyik adásában megszólaltatták egy régi versét (Hegyet álmodtam csillagokból), de más szerző neve alatt. Írt is levelet a szerkesztőségnek, ahol sajnálattal vették tudomásul a tévedést, helyreigazítás azonban nem történt.

1965-ben 60 évesen kötött házasságot Molnár Kálmán mezőgazdásszal, akivel 15 évig boldog házasságban élt.[7]

Költészete[szerkesztés]

A csendes, halk szavú, szerény tanárnő verseit is a csendes, halk, szelíd szó jellemzi. Költészetében megfigyelhetőek a hagyományos, kötött megoldások, a szépen csengő rímek, ugyanakkor a modern szabad vers sem volt idegen tőle. Ez utóbbi verseiben a gondolat ritmusa, zenéje fogja össze a költeményt. Versei sokszor kesernyés hangulatúak, szomorkásak, máskor múltba tekintő nosztalgia jellemzi őket: az elveszett szülőföld, a Mátra vidéke, a szülőfalu gyakran sajátos hangulatú, romantikus gondolatokra ihleti. Más verseit az életbölcsesség hatja át.[8]

A diadalmas porszem c. kötetét Benedek Marcell méltatta az Új Idők-ben.

Az Uj Idők olvasói ismerik ezeket a verseket és bizonyosan örömmel látják együtt kötetbe gyűjtve. Egy végtelenül finom leány lélek benyomásai hangulatai. Előadásuk oly egyszerű és természetes mintha csak kilehelné őket magából a költő. Temesváry Kriszta akár szabályos formák közé szorítja mondanivalóit, akár szabad verset ír, erőlködés nélkül találja meg az egyedül lehetséges természetes kifejezést. Elmondhatja magáról a latin költővel: „Bármit próbáltam mondani vers vala”. … Leírásai önvallomások, képei önarcképek a szónak legmélyebb, legköltőibb értelmében. … Harsogó szólamokat vérpiros szenvedélyeket hiába keresne az olvasó ezekben a versekben. Temesváry Kriszta őszinteségében is szemérmes, melegségében csöndes. De meg fogják hallani a szavát. A muzsikát hallgató embernek is jólesik, ha a fanfárok harsogását néha a hegedűk pianissimója váltja fel.[9]

Művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Szentesi Állami Polgári Leányiskola Értesítője az 1917-18. isk. évről. (Összeállította: Papp Lajosné, Gonda Júlia) Szentes, 1918.
  2. Temesváry Kriszta: Életrajz 1. o. (kézirat) (Temesváry Kriszta hagyatéka, Koszta József Múzeum, Szentes)
  3. a b Temesváry K.: i. m. 2. o.
  4. Semetkay József: Temesváry Kriszta: Versek = Aranykalász 1935. dec. 20. 46. o.
  5. U.o.
  6. A szentesi Horváth Mihály ált. gimnázium 1956-ban végzett tanulói. Tablókép. (e-Könyvtár Szentes)
  7. U.o.
  8. Szentes irodalmi emlékei. Szerk.: Vágvölgyi Zoltán. Szentes, 2016. (e-Könyvtár Szentes)
  9. Benedek Marcell: A diadalmas porszem. Temesváry Kriszta versei. Új Idők 1943. 5. sz. 140. o.

Róla szóló irodalom[szerkesztés]