Temesváry-kastély (Uzon)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A település nemesi építményei sorában figyelmet érdemel a Temesváry család lakhelye, amely Háromszék egyedülálló eklektikus kúriája. Az udvarház és kastély határán lévő kisméretű műemlék épület tervezőjének személye ismeretlen.

Története[szerkesztés]

Az uzoni Temesváry-kastély feltehetően a 19. század második felében épült. Az egykori kocsibehajtó oszlopainak hátoldalán a TJ monogram (minden bizonnyal Temesváry János nevének kezdőbetűi) és az 1924-es évszám olvasható.

Az épület fő- és kerti homlokzata egymástól teljesen eltérő stílust képvisel. A kapuzat díszéül szolgált női és a férfi mellszobor a két homlokzat kialakítását is jelképezi. Az egyszerűségre, szimmetriára törekvő, historizáló főhomlokzat, mely a férfi princípium jelképe, neoreneszánsz és klasszicizáló elemekkel épült, és egy romantikus udvarház képét mutatja. Középtengelyében pillérekre támaszkodó timpanonos portikuszt alakítottak ki, melynek orommezejében a család címere helyett a hit szimbólumai, a lángoló Krisztus-szív, a horgony és a kereszt látható, valószínűleg azért, mert 1911-ben a Temesváry család nemességet szerzett, de a királyi könyvek tanúsága szerint címerhasználati jogot nem kapott.

A rendszerváltás után a Temesváry család leszármazottai visszaigényelték a kastélyt és a hozzá tartozó birtokot, így 2000-ben, a Kolozsváron élő Nagyosy Zoltán tulajdonába került.

Az épületben jelenleg a Temesváry János (1880-1947) nevét viselő óvoda működik. A kúria egykori kertje az óvodások számára játszótérként szolgál.

A Temesváry család tagjai az uzoni temetőben álló családi kriptában vannak eltemetve. Az épületet Gerlóczy Mariette 1976-ban történt Magyarországra való áttelepülésekor a falu közösségének adományozta, hogy ravatalozóként használják. A rendszerváltást követően ott helyezte el az eredetileg Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben örök nyugalomra helyezett Temesváry (IV.) János földi maradványait.

Napjainkban az elmúlt évtizedek beavatkozásainak nyomai fogadják az egykori nemesi porta látogatóit: a közel épült tömbházak, betonelemekből összeállított kerítés és a kocsibehajtó kapulábait díszítő férfi és női mellszobor csonkjai. Az udvarba lépve azonban a nemrég szépen felújított kastélyocska látható, amely ellensúlyozza az első benyomást.

Leírása[szerkesztés]

Az eklektikus stílusban épült Temesváry-kúria a kapuval párhuzamosan, jobbra helyezkedik el. Fő- és hátsó homlokzata két egészen eltérő stílus jeleit mutatja. A főhomlokzat közepén négyzetes pillérekre támaszkodó keskeny, timpanonos tornác áll. Háromszögű oromzatában a hit szimbólumai láthatók, a lángoló szív, horgony és kereszt. A homlokzat két végén egy-egy kiugró, sátortetővel fedett rizalit található.

A szimmetrikus rendben elhelyezett ablakok körül késő reneszánsz (manierista) jellegű, kváderköveket imitáló vakolatdíszítés van, a rizalitok sarkait armírozás tagolja.

A kertre néző homlokzat a nőiesség jegyében és az empire ízlésvilág kellékeivel készült. Minden építészeti elemében, díszítőmotívumában a hajlított, gömbölyded formák, a játékosság, könnyedség köszön vissza.

A homlokzat meghatározó elemei a négyzetes pavilonok, amelyek a koronázópárkány fölött harang alakú bádogsisakkal fedett és kovácsoltvas ráccsal díszített, nyolcszögletű tornyokká alakulnak, melyeket füzérdíszek emelnek ki. A pavilonok ión fejezetes pilaszterpárjai között keskeny ablakokat, illetve vakablakokat alakítottak ki, az előbbiek timpanonnal, az utóbbiak pedig egyenes párkánnyal záródnak. A homlokzat pavilonok közötti, öttengelyes középszakaszát nagyméretű, félköríves ablakok határozzák meg, melyeket szintén ión fejezetes pilaszterek választanak el egymástól.

A főtengelyben nyíló, félköríves ajtó fölötti falmezőt babérkoszorúk díszítik. A kerti homlokzat két szélén egy-egy kartus- és virágmotívumokkal díszített ablakot képeztek ki.

A kerti homlokzat két szélén egy-egy ablak áll. A tagozatok közötti mezőket különböző ornamensek: koszorú, füzér, pajzsmotívum és szalagok díszítik, a sarkokat armírozás tagolja.

Az oldalhomlokzatok a főhomlokzathoz hasonlóan klasszicizáló stílusjegyében vannak kialakítva. Egyszerű, timpanonos záródású ablakok, és hangsúlyos párkányok osztják a felületét. A külső tagolás a belső szerkezetet is érzékelteti. A kétmenetes épületet a rizalitok és a pavilonok helyiségei egészítik ki.

Az épület eklektikus jellegét kifestése is hangsúlyozza: a bordó falsíkból kiemelkednek a fehér tagozatok. A jelenlegi színezés nem tükrözi az eredeti állapotot. A festékréteg alatt látható, hogy korábban sárgás színű volt a külső homlokzat.

Források[szerkesztés]

  • Vofkori László: Székelyföld útikönyve. 2. kötet. Budapest, 1998.
  • Kúriák földje. Háromszék. Sepsiszentgyörgy, 2005.
  • Bicsok Zoltán, Orbán Zsolt: “Isten segedelmével udvaromat megépítettem...” Történelmi családok kastélyai Erdélyben. Csíkszereda, 2011.

További információk[szerkesztés]