Temesvári Dohánygyár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Temesvári Dohánygyár
Timisoara, Fabrica de Tutun (2).jpg
Típus
Alapítva 1846
Megszűnt 2003
Cím Str. Pop de Băsești Gheorghe 2, municipiul Timișoara
Iparág dohányipar
Termékek
Alkalmazottak száma
Temesvári Dohánygyár (Románia)
Temesvári Dohánygyár
Temesvári Dohánygyár
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 44′ 49″, k. h. 21° 12′ 19″Koordináták: é. sz. 45° 44′ 49″, k. h. 21° 12′ 19″
A Wikimédia Commons tartalmaz Temesvári Dohánygyár témájú médiaállományokat.

A Temesvári Dohánygyár Magyarország legrégebbi,[4] és a fiumei után második legnagyobb dohánygyára volt Temesváron.[5][4] Józsefvárosban,[4] a Nicolae Titulescu rakparton (Splaiul Nicolae Titulescu, korábban Bégajobbsor) helyezkedik el. Épülete műemléki védettséget élvez; a romániai műemlékek jegyzékében a TM-II-m-B-06160 sorszámon szerepel.[6]

Története[szerkesztés]

Előzmények[szerkesztés]

II. József kifejezetten támogatta a dohánytermesztést, a Bánságba például Amerikából hozatott dohánymagokat. Az 1848–49-es szabadságharc előtt már 55 000 holdról 50 000 mázsa dohányt takarítottak be; a dohánytermesztésre a 19. század első felében magyar kertészfalvak is települtek (pl. Majláthfalva, Józsefszállás.[7]

A dohánygyár megalapítása és működése[szerkesztés]

Temesváron 1846-ban épült fel[5] az ekkor még magánkézben levő, Dohány Malom néven ismert feldolgozó manufaktúra,[7] ezzel Magyarország legrégebbi dohánygyára volt. Eleinte 200 munkást foglalkoztatott, ezzel a fiumei után a második legnagyobb volt az országban.[5] 1851-ben császári paranccsal a dohányipart állami monopóliummá tették. Ezt követően túlsúlyba került a szivargyártás, a minőséget és gazdaságosságot pedig szigorú technológiai előírásokkal és prémiumrendszerrel növelték.[7] 1856-ban az állami dohánygyár 297 főnek adott munkát,[8] és 530 m²-en működött. Népszerű termékei közé tartozott az európai exportra is termelt Cuba–Portorico és az 1860-tól (nem csak Temesváron) gyártott Erdély márkájú szivar. A cigarettagyártást 1871-ben indították be, eleinte török importdohányból.[7]

A kiegyezés után, 1867-től létrejött az önálló Magyar Királyi Dohányjövedék, és vele a dohányipar központi termelésszervezése. A növekvő igények kielégítésére Temesváron is hatalmas új, állami dohánygyárat emeltek a manufaktúra helyett, melyben 1872-ben indult meg a termelés.[7] Az 1880-as tűzvész után újjá kellett építeni.[4] 1890-ben már 1875 főt (ebből 1745 női munkást),[7] 1911 végén 1700 főt foglalkoztatott, ami messze a legtöbb volt Temesvár ipari üzemei közül; a nagyiparban foglalkoztatott 6400–7000 embernek mintegy a negyedét tette ki.[9] A feldolgozott dohány mennyisége az 1890-es 165 000 kg-ról 1910-re a gépesítés eredményeképpen több mint tizenötszörösére, 2 788 000 kg-ra emelkedett; utóbbin belül 1 314 908 kg végterméke finom pipadohány, 990 288 kg rendes pipadohány, 116 773 kg szivar és 353 511 kg cigaretta volt. Az első világháború előtt gyakorlatilag elérte végleges kiterjedését: ekkor 26 380 m²-en terült el.[7]

A temesvári közvilágításhoz hasonlóan a gyárban is bevezették a gázvilágítást, 1899-ben pedig a központi fűtést is. A fűtőanyagot (fát, majd szenet) a Dél–Bánságból vízi úton, a Dunán, Tiszán és Bégán szállították, a szükséges nagy mennyiségű vizet pedig az udvaron fúrt kutakból vételezték.[7]

Az első világháború után[szerkesztés]

Az első világháború utáni bizonytalanság 19191920-ban válságba sodorta a gyárat, kis híján meg is szűnt. Igazodnia kellett az új, román állami monopóliumhoz, és emiatt számos szakmunkását elvesztette, ami később jelentős elmaradásokhoz vezetett a termelésben: 1920-ban például csak 780 187 kg dohányt tudott feldolgozni. A termelés csak a nagy gazdasági világválság után állt helyre teljesen. A termékpaletta is megváltozott: a szivarok közül a Cuba–Portorico és az Erdély gyártásban maradt (utóbbi Ardeal néven), de újak is megjelentek Regalia Media, Regalitas, Expeciale Britanica és Cigarilos néven. Cigaretták közül például a Ţigarete Regale, R.M.S., Dame, valamint Carpaţi és Naţionale márkák jelentek meg.[7]

A rendszerváltás után[szerkesztés]

1990 után a gyár a nemzeti dohányvállalat (Societatea Națională „Tutunul Românesc”) része lett. Igazgatója éveken át Erdély István volt.[7] Jelentős felújításon esett át,[4] 1998-ig összesen 20 millió német márka értékű beruházás valósult meg. Az ekkori 3605 tonnás cigarettatermelés 2002-re mégis 1103 tonnára csökkent,[7] 2003 derekán pedig a gyár bezárt.[4][7] A munkások három hétig tiltakoztak a temesvári megyeháza előtt.[7]

A gyár még mindig jó állapotú épületegyüttese ipari műemlék.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, 1914. (Hozzáférés: 2020. június 7.)
  2. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, 1914. (Hozzáférés: 2020. június 7.)
  3. Mihály Illés: Volt egyszer egy „dohánygyár”, 2016. (Hozzáférés: 2020. június 7.)
  4. a b c d e f Delesega (2018), i. m. 193. old.
  5. a b c Kovács Éva: Temesvár krónikája a 10. századtól 1920-ig (magyar nyelven). História. Digitális Tankönyvtár, 1992. (Hozzáférés: 2019. március 11.)
  6. Lista monumentelor istorice: Județul Timiș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  7. a b c d e f g h i j k l m n Illés Mihály (2016. 12). „Volt egyszer egy „dohánygyár””. régi(j)óvilág 10 (2), 42–44. o.  
  8. Borovszky (1914), i. m. 269. old.
  9. Borovszky (1914), i. m. 275. old.

Források[szerkesztés]

  • Borovszky (1914): Temesvár. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1914.  
  • Delesega (2018): Delesega Gyula: Temesvári kalauz téridőben (magyar nyelven), 2018. (Hozzáférés: 2019. március 9.)

További információk[szerkesztés]

  • Erdély István. Contribuții la monografia Fabricii de Țigarete Timișoara (román nyelven) (1998)