Temesvári Dohánygyár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Temesvári Dohánygyár
Típus üzleti vállalkozás
Alapítva 1846
Megszűnt 2003
Székhely Temesvár
Cím Strada Gheorghe Pop de Băsești 2
Iparág dohányipar
Termékek
Alkalmazottak száma
  • 297 (1856)
  • 1700 (1911)
  • 1875 (1890)
Temesvári Dohánygyár (Románia)
Temesvári Dohánygyár
Temesvári Dohánygyár
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 44′ 50″, k. h. 21° 12′ 18″Koordináták: é. sz. 45° 44′ 50″, k. h. 21° 12′ 18″

A Temesvári Dohánygyár Magyarország legrégebbi,[1] és a fiumei után második legnagyobb dohánygyára volt Temesváron.[2][1] Józsefvárosban,[1] a Nicolae Titulescu rakparton (Splaiul Nicolae Titulescu, korábban Bégajobbsor) helyezkedik el. Épülete műemléki védettséget élvez; a romániai műemlékek jegyzékében a TM-II-m-B-06160 sorszámon szerepel.[3]

Története[szerkesztés]

Előzmények[szerkesztés]

II. József kifejezetten támogatta a dohánytermesztést, a Bánságba például Amerikából hozatott dohánymagokat. Az 1848–49-es szabadságharc előtt már 55 000 holdról 50 000 mázsa dohányt takarítottak be; a dohánytermesztésre a 19. század első felében magyar kertészfalvak is települtek (pl. Majláthfalva, Józsefszállás.[4]

A dohánygyár megalapítása és működése[szerkesztés]

Temesváron 1846-ban épült fel[2] az ekkor még magánkézben levő, Dohány Malom néven ismert feldolgozó manufaktúra,[4] ezzel Magyarország legrégebbi dohánygyára volt. Eleinte 200 munkást foglalkoztatott, ezzel a fiumei után a második legnagyobb volt az országban.[2] 1851-ben császári paranccsal a dohányipart állami monopóliummá tették. Ezt követően túlsúlyba került a szivargyártás, a minőséget és gazdaságosságot pedig szigorú technológiai előírásokkal és prémiumrendszerrel növelték.[4] 1856-ban az állami dohánygyár 297 főnek adott munkát,[5] és 530 m²-en működött. Népszerű termékei közé tartozott az európai exportra is termelt Cuba–Portorico és az 1860-tól (nem csak Temesváron) gyártott Erdély márkájú szivar. A cigarettagyártást 1871-ben indították be, eleinte török importdohányból.[4]

A kiegyezés után, 1867-től létrejött az önálló Magyar Királyi Dohányjövedék, és vele a dohányipar központi termelésszervezése. A növekvő igények kielégítésére Temesváron is hatalmas új, állami dohánygyárat emeltek a manufaktúra helyett, melyben 1872-ben indult meg a termelés.[4] Az 1880-as tűzvész után újjá kellett építeni.[1] 1890-ben már 1875 főt (ebből 1745 női munkást),[4] 1911 végén 1700 főt foglalkoztatott, ami messze a legtöbb volt Temesvár ipari üzemei közül; a nagyiparban foglalkoztatott 6400–7000 embernek mintegy a negyedét tette ki.[6] A feldolgozott dohány mennyisége az 1890-es 165 000 kg-ról 1910-re a gépesítés eredményeképpen több mint tizenötszörösére, 2 788 000 kg-ra emelkedett; utóbbin belül 1 314 908 kg végterméke finom pipadohány, 990 288 kg rendes pipadohány, 116 773 kg szivar és 353 511 kg cigaretta volt. Az első világháború előtt gyakorlatilag elérte végleges kiterjedését: ekkor 26 380 m²-en terült el.[4]

A temesvári közvilágításhoz hasonlóan a gyárban is bevezették a gázvilágítást, 1899-ben pedig a központi fűtést is. A fűtőanyagot (fát, majd szenet) a Dél–Bánságból vízi úton, a Dunán, Tiszán és Bégán szállították, a szükséges nagy mennyiségű vizet pedig az udvaron fúrt kutakból vételezték.[4]

Az első világháború után[szerkesztés]

Az első világháború utáni bizonytalanság 19191920-ban válságba sodorta a gyárat, kis híján meg is szűnt. Igazodnia kellett az új, román állami monopóliumhoz, és emiatt számos szakmunkását elvesztette, ami később jelentős elmaradásokhoz vezetett a termelésben: 1920-ban például csak 780 187 kg dohányt tudott feldolgozni. A termelés csak a nagy gazdasági világválság után állt helyre teljesen. A termékpaletta is megváltozott: a szivarok közül a Cuba–Portorico és az Erdély gyártásban maradt (utóbbi Ardeal néven), de újak is megjelentek Regalia Media, Regalitas, Expeciale Britanica és Cigarilos néven. Cigaretták közül például a Ţigarete Regale, R.M.S., Dame, valamint Carpaţi és Naţionale márkák jelentek meg.[4]

A rendszerváltás után[szerkesztés]

1990 után a gyár a nemzeti dohányvállalat (Societatea Națională „Tutunul Românesc”) része lett. Igazgatója éveken át Erdély István volt.[4] Jelentős felújításon esett át,[1] 1998-ig összesen 20 millió német márka értékű beruházás valósult meg. Az ekkori 3605 tonnás cigarettatermelés 2002-re mégis 1103 tonnára csökkent,[4] 2003 derekán pedig a gyár bezárt.[1][4] A munkások három hétig tiltakoztak a temesvári megyeháza előtt.[4]

A gyár még mindig jó állapotú épületegyüttese ipari műemlék.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f Delesega (2018), i. m. 193. old.
  2. a b c Kovács Éva: Temesvár krónikája a 10. századtól 1920-ig (magyar nyelven). História. Digitális Tankönyvtár, 1992. (Hozzáférés: 2019. március 11.)
  3. Lista monumentelor istorice: Județul Timiș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  4. a b c d e f g h i j k l m n Illés Mihály (2016. 12). „Volt egyszer egy „dohánygyár””. régi(j)óvilág 10 (2), 42–44. o.  
  5. Borovszky (1914), i. m. 269. old.
  6. Borovszky (1914), i. m. 275. old.

Források[szerkesztés]

  • Borovszky (1914): Temesvár. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1914.  
  • Delesega (2018): Delesega Gyula: Temesvári kalauz téridőben (magyar nyelven), 2018. (Hozzáférés: 2019. március 9.)

További információk[szerkesztés]

  • Erdély István. Contribuții la monografia Fabricii de Țigarete Timișoara (román nyelven) (1998)