Teljes tényezőtermelékenység

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A közgazdaságtanban a teljes tényezőtermelékenységet (angolul: total factor production; TFP), más néven többtényezős termelékenységet általában az összesített kibocsátás (pl. GDP) és az összesített erőforrás-felhasználás arányában mérik.[1] A gyártástechnológia bizonyos egyszerűsítéseivel a TFP növekedése a kibocsátás növekedésének azon részévé válik, amely nem magyarázható a hagyományosan mért munkaerő és a termelésben felhasznált tőke növekedésével.[2] A TFP-t úgy számítják ki, hogy a kibocsátást elosztják a munka és a tőkefelhasználás súlyozott átlagával, ez a standard súlyozás esetében a munkaerőnél 0,7, míg a tőke súlya 0,3.[3] A teljes tényezőtermelékenység a gazdasági hatékonyság mércéje, mely az országonkénti egy főre eső jövedelem különbségeinek jelentős részéért felel. A TFP növekedési ütemét úgy számítják ki, hogy a munkaerő és a tőke ráfordításainak növekedési ütemét kivonják a kibocsátás növekedési üteméből.

Háttér[szerkesztés]

A technológiai fejlődést és hatékonyságot a teljes tényezőtermelékenység két legnagyobb alszektorának tekintik. Az előbbi olyan sajátos jellegzetességekkel rendelkezik, mint például a pozitív externáliák, amelyek stabilan segítik gazdasági növekedést.

A teljes tényezőtermelékenységet (TFP) gyakran tekintik a GDP növekedési rátája elsődleges forrásának. Ennek ellenére vannak más olyan tényezők is, mint a munkaerő-ráfordítás, a humán tőke és a fizikai tőke állománya. A teljes tényezőtermelékenység az egyes vállalatok, iparágak vagy teljes nemzetgazdaságok kibocsátásának maradványnövekedését méri, amely nem magyarázható a hagyományos inputok, mint például a munkaerő és a tőke felhalmozódásával. Mivel ez nem mérhető közvetlenül, a számítási folyamat a TFP-t mint maradékot vezeti le, vagyis, hogy mely teljes kibocsátásbeli változásokat nem magyarázza a felhasználás.

Kimutatható, hogy a TFP és az energiaátalakítási hatékonyság között történelmileg összefüggés van.[4] Megállapítást nyert továbbá az, hogy - például a vállalatok közötti - integrációnak pozitív hatása van a teljes tényezőtermelékenységre.[5]

Számítás[szerkesztés]

Az alábbi Cobb–Douglas-függvényt gyakran használják az összkibocsátás (Y) ábrázolására a teljes tényezőtermelékenységnek (A), a tőkebevitelnek (K) és a munkaerő-ráfordításnak (L) függvényében, ahol munkaerő és a tőkefelhasználás kibocsátásra gyakorolt részaránya α és β (α a K és a β az L hozzájárulásának aránya). Az ilyen formájú egyenletekhez hasonlóan az A, K vagy L növekedése a kibocsátás növekedéséhez vezet.

Becslés és finomítások[szerkesztés]

Mint maradványérték a TFP a többi komponens becslésétől, azok pontosságától is függ.[6]

2001-ben William Easterly és Ross Levine vizsgálata alapján egy átlagos országban a TFP felel az egy munkavállalóra jutó kibocsátás növekedésének 60 százalékáért.[7]:185

Egy humán tőkéről szóló 2005-ös tanulmány megkísérelte kijavítani az egyenlet munkaerő-komponensének becslésében jelen lévő hiányosságokat, a munkaerő minőségére vonatkozó becslések finomításával. Pontosabban a probléma az, hogy az iskolában töltött évek számára gyakran a munkaerő minőségének (és a humántőke-állománynak) a helyettesítőjeként tekintenek, amivel nem veszik figyelembe az országok iskolarendszerei közötti különbségeket. Az új becslés alkalmazásával a TFP hozzájárulása lényegesen alacsonyabb lett.[8]

Robert Ayres és Benjamin Warr arra a következtetésre jutottak, hogy a modell javítható az energiaátalakítás hatékonyság változó felhasználásával, amely nagyjából követi a technológiai fejlődést.[9][10]

Kritikák[szerkesztés]

A "teljes" (a teljes tényezőtermelékenységből) szó azt sugallja, hogy az összes bemenetet lemérték. A hivatalos statisztikusok hajlamosak a "többtényezõs termelékenység" (angolul: multifactor productivity; MFP) kifejezést használni a TFP helyett, mert egyes inputok, mint például az energiafelhasználás általában nem képezik részét a modellnek. A munkaerő tulajdonságai ritkán hozzáférhetőek, és az állami infrastruktúra, például az autópályák sem szerepelnek szinte soha.[11] [12] [13] [14]

Növekedési számviteli gyakorlatok és a teljes tényezőtermelékenység kérdésköre részét képezi a cambridge-i tőkevitának. Néhány közgazdász úgy véli, hogy a módszer és annak eredményei érvénytelenek, vagy legalábbis gondos újraértelmezésük és felhasználásuk indokolt más alternatív megközelítésekkel együtt.[15]

Dimenzióanalízis alapján a TFP-t bírálták, az értelmes mértékegységek használatának hiányáért.[16] A Cobb–Douglas-függvényben szereplő mennyiségek mértékegységei: 

  • Y: termék/év
  • L: munkaóra/év
  • K: tőkeóra/év (ez a tőke heterogenitásának kérdését veti fel)
  • α, β: dimenzió nélküli arányszámok
  • A: (termék * év α + β - 1 ) / (tőkeóraα * munkaóraβ ), kiegyenlítő mennyiség, amely TFP mértékegységeként funkcionál.

Ebben a konstrukcióban az A egységei nem lettek volna egyszerűen értelmezhetőek gazdaságilag, illetve a TFP fogalma rendkívül mesterkéltnek tűnik. A hivatalos statisztikák kerülik az értelmezhető mértékegységekkel nem rendelkező felhasználási és kibocsátási növekedési mutatók mérését, így ez igaz azok maradékaira is.

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Sickles, R., & Zelenyuk, V. (2019). Measurement of Productivity and Efficiency: Theory and Practice. Cambridge: Cambridge University Press. doi:10.1017/9781139565981
  2. Comin: Total Factor Productivity, 2006. augusztus 1.
  3. Robert J. Gordon. The Rise and Fall of American Growth: The U.S. Standard of Living since the Civil War. Princeton University Press (2017. augusztus 29.). ISBN 978-1-4008-8895-5 
  4. (2002) „Exergy, Power and Work in the U. S. Economy 1900-1998, Insead's Center For the Management of Environmental Resources, 2002/52/EPS/CMER”.  
  5. Natividad, G. (2014. július 24.). „Integration and Productivity: Satellite-Tracked Evidence”. Management Science 60 (7), 1698–1718. o. DOI:10.1287/mnsc.2013.1833.  
  6. Zelenyuk (2014). „Testing Significance of Contributions in Growth Accounting, with Application to Testing ICT Impact on Labour Productivity of Developed Countries”. International Journal of Business and Economics 13 (2), 115–126. o.  
  7. (2001) „It's Not Factor Accumulation: Stylized Facts and Growth Models”.  
  8. Human Capital and the Wealth of Nations, 2006. május 1. [2006. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. november 2.)
  9. (2004) „Accounting for Growth: The Role of Physical Work”.  
  10. (2006) „Economic growth, technological progress and energy use in the U.S. over the last century: Identifying common trends and structural change in macroeconomic time series, INSEAD”.  
  11. Robert Shackleton. 2013. Total Factor Productivity Growth in Historical Perspective. CBO Working Paper 2013–01. page 1, footnote 1
  12. Total factor productivity. OECD Productivity Manual: A Guide to the Measurement of Industry-Level and Aggregate Productivity Growth, Annex 1 – Glossary of Statistical Terms. OECD: Paris. 2001
  13. Frequently Asked Questions, U.S. Bureau of Labour Statistics
  14. W.E. Diewert and A.O. Nakamura. 2007. The measurement of productivity for nations. Chapter 66 of Handbook of Econometrics, volume 6A, edited by J.J. Heckman, and E.E. Leamer. p. 4514
  15. Sickles, R., & Zelenyuk, V. (2019). Measurement of Productivity and Efficiency: Theory and Practice. Cambridge: Cambridge University Press. doi:10.1017/9781139565981
  16. William Barnett II (2007). „Dimensions and Economics: Some Problems”. Quarterly Journal of Austrian Economics 7 (1).  

Bibliográfia[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Total factor productivity című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.