Ugrás a tartalomhoz

Televíziókészülék

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Televízió (egyértelműsítő lap)
Az első televíziók egyikéről adott tudósítás a Tolnai Világlapja oldalán, 1928-ban

A televíziókészülék, röviden televízió, tévé vagy betűszóval tv, képek és hangok távoli helyen való együttes vételére szolgáló készülék.

Története

[szerkesztés]

Ugyan Paul Nipkow Németországban már 1884-ben feltalálta a képfelbontás elvét a róla elnevezett pásztázótárcsával, azonban az első, nagy távolságra vezetéken továbbított televíziós adásra csak 1926-ban került sor London–Glasgow között John Logie Baird skót feltaláló jóvoltából.

Boris Rosing távolbalátó készülékének[1] rajza, a Vasárnapi Ujság illusztrációja, 1911
A katódsugárcső működési elve. A televíziók lelkét adó eszköz főbb komponensei a katódsugárzócsöves technológia 2000 utáni háttérbe szorulásáig változatlanok maradtak.

A katódsugárcsövet Karl Ferdinand Braun fejlesztette ki 1897-ben.

Tihanyi Kálmán nevéhez fűződik a teljesen elektronikus, töltéstároló típusú televíziós rendszer feltalálása. 1924-ben jött rá a megoldásra, 1926-ban kelt magyar szabadalmi bejelentése, ezt követően kereste meg őt 1928-ban a Radio Corporation of America. Németországban Fernsehsender Paul Nipkow néven indult meg először a rendszeres adás, 1935-ben.

Másik úton indult el Mihály Dénes (1894–1953), 1933-ban E. H. Traub fizikussal együttműködve már egy olyan televíziós készüléket mutathatott be, amelyet maga még tovább tökéletesített (TELEHOR). Ez volt az a képet 240 sorra felbontó, Mihály–Traub-féle forgótükrös vevőkészülék, amelynek képét akár 2,5×3 méteres felületre is ki lehetett vetíteni. 1936 őszén az első zárt láncú televíziós közvetítésre a Gellért Szállóban került sor, ahol mintegy 30 méteres távolságra közvetítettek televíziós képet.

1929-ben már Anglia is elkezdte a kísérleti műsorszolgáltatást a BBC fennhatósága alatt, 1936-ig John Logie Baird készülékével, majd az EMI–Marconi Company által kifejlesztett elektronikus képátviteli rendszerrel. Az Amerikai Egyesült Államokban az NBC 1939-ben sugározta első televíziós adását.

1929-ben a Bell laboratórium már bemutatta a színes televíziót, és 1940. január 12-én az első tévélánc is megkezdte a működését.

Orion AT501 az első sorozatban gyártott magyar televíziókészülék (1959)
Tévék a 20. század közepéről

Peter C. Goldmark (1906–1977), a budapesti születésű mérnök, fizikus 1936. január 1-jétől 1971-ig (nyugdíjba vonulásáig) a CBS alkalmazottja volt (hosszabb ideig annak igazgatója is). Ő dolgozta ki az első használható színes televízió-szabványt a CBS-nél 1940-ben.

A televízió az egyik leggyorsabban adaptálódó készülék, évtizedről évtizedre jelentős technikai fejlődést tudott felmutatni: a kezdetben monokróm (fekete-fehér) képernyőt a '70-es évektől váltotta fel szélesebb körben a színes képernyő, ezzel együtt a képernyő átmérője is nagyobb lett, ezután a mono (egy utas) hangzás mellett sztereó (kétutas) készülékek is megjelentek. Idővel a képfelbontási készségek is sokat fejlődtek. A 20. század végére kezdtek megjelenni, majd elterjedni az egyre laposabb készülékek, miután a katódsugárcsövet modernebb (LCD, plazma stb.) technológiák váltották fel, ezzel együtt elkezdtek korábban soha nem látott képernyőméretű készülékek is megjelenni lakossági felhasználásra, az egy-másfél méter képátlótól akár a több méteresig is – a '90-es években is léteztek ugyan óriási képernyős készülékek, kijelzők, de ezek speciális, drága, ipari, illetve rendezvényekre való berendezések voltak. A digitális adásvétel miatt eltűntek a korábban analóg, avagy földi vételre alkalmas készülékekre szerelt szobaantennák is. Ezzel együtt bővült a készülékek kompatibilitása más készülékekkel (videólejátszók, hangrendszerek stb.), így újabb formátumú csatlakozásokat építettek ki rajtuk, mint SCART, RCA, HDMI, optikai kábel stb.

A tévéhez való távirányító az '50-es években jelent meg, de szélesebb elterjedése a '70-es években kezdődött meg. A VHS-formátum elterjedése a '80-as években pedig olyan készülékeket is eredményezett, melyekben beépített VHS-magnó volt. Korábban léteztek rádióval, lemezjátszóval egybeépített tévékeszülékek is a hi-fi tornyok amolyan „őseként”, már csak azért is, hisz a rádió és a gramofon hamarabb jelent meg az otthonokban.

Az ezredfordulóra a televízió a legnagyobb hatású tömegmédiummá vált világszerte, ám a 2000-es évek első évtizedétől az internet szolgáltatások széles körű elterjedésével jelentősen csökkent globálisan az átlagos nézettségi aránya.

  • A Philips cég tévé-rádió készüléke (1948)
    A Philips cég tévé-rádió készüléke (1948)
  • Televízió-rádió-lemezjátszó szekrény (1959 körül)
    Televízió-rádió-lemezjátszó szekrény (1959 körül)
  • A '70-es, '80-as évek tipikus tévékészüléke
    A '70-es, '80-as évek tipikus tévékészüléke
  • A katódsugárcső miatt a tévék helyigényesek és a méretükhöz képest nehezek voltak
    A katódsugárcső miatt a tévék helyigényesek és a méretükhöz képest nehezek voltak
  • Televízió beépített VHS-magnóval
    Televízió beépített VHS-magnóval
  • Voltak miniatűr készülékek is…
    Voltak miniatűr készülékek is…
  • …és óriásiak is, mint a Sony gigatévéje 1985-ből
    …és óriásiak is, mint a Sony gigatévéje 1985-ből
  • Hordozható rádió tévével
    Hordozható rádió tévével

Magyarországon

[szerkesztés]
Bővebben: Televíziózás Magyarországon és A magyar televíziózás története

Magyarországon az 1950-es évektől létezik televíziózás. A televíziós adások megindulása hazánkban évtizedeket késett, számos országban már az 1930-as években működött televíziós műsorközvetítés.

21. századi fejlesztések

[szerkesztés]
Smart TV

Napjainkban már a háromdimenziós képalkotásra képes televízióval folynak előrehaladott kísérletek világszerte. A 2010-es években kezdtek elterjedni az okostévék (Smart TV), amelyek a telefonokhoz hasonlóan saját operációs rendszerrel rendelkeznek, és képesek internetes tartalmak megjelenítésére is a készülékbe integrált számítógépes technológia révén. Magyarországon elsőként a Samsung okostévéi voltak elérhetők.[2]

Technikai jellemzők

[szerkesztés]

A televíziózás elve hasonló a rádióhoz. A kamera az általa felvett képi és hangjeleket elektromos jelekké alakítja. Ezeket az elektromos jeleket vagy rögtön, vagy rögzítés és utólagos műsorrá alakítás után továbbítják a televízió-vevőkészülék felé. A távolsági jeltovábbítás általában elektromágneses sugárzással történik, de történhet kábelen keresztül is. A vevőkészülék azután visszaalakítja képpé és hanggá az elektromos jeleket. Az átvitel jellemzője a készülék képfelbontása. Az európai szabvány 50 Hz-es képfrekvenciával 625 soros képet alkot (melyből 576 látható), az amerikai 60 Hz-es képfrekvenciával 525 soros képet alkot (melyből 480 látható). Mindkét rendszernél először csak a páros, majd a páratlan számú sorokat viszik át, így az átvihető képek száma másodpercenként 25, illetve 30. A hiányzó sorok abból adódnak, hogy a kép átvitele mindig a bal felső sarokból balról jobbra kezdődik, és erre a 45-50 sornyi időre van szükség ahhoz, hogy a jobb alsó sarokból a bal felsőbe visszaállítsák a képcső elektronsugarát az eltérítő áramkörök. Érdekesség, hogy a színes átvételi rendszerek a sávszélesség szűkössége és a régebbi fekete-fehér készülékekkel való kompatibilitás megtartása miatti tervezési kötöttségek okán nem tudnak teljes képfelbontásnak megfelelő színinformációt átvinni, azonban mivel az emberi szem színmegkülönböztető képessége is jóval gyengébb az árnyalat-megkülönböztető képességénél, ez a nézők számára nem észrevehető.

A tv-készülék kijelzője

[szerkesztés]

Televíziós rendszerek (képnormák)

[szerkesztés]

Az analóg képnormák kevésbé éles képeket hoznak létre, mint a digitálisak. Ráadásul mivel régiek, ezért akkoriban kisebb képfelbontással is megelégedtek a szabványuk meghatározásakor.

Terjesztés és jelátvitel

[szerkesztés]
Elavult katódsugárcsöves tévék egy hulladéklerakónál

A műsorok terjesztési módja szerint a televíziózás lehet:

Az analóg rendszerrel szemben a digitális jelátvitel esetén átviteli torzítások nem lépnek fel. A megfelelően tömörített digitális jelek átviteléhez az analógnál kevesebb sávszélességre van szükség, így adott frekvenciatartományban több műsor fér el, de megjegyzendő, hogy ez a tömörítés veszteséges, vagyis a vevőkészülék képernyőjén nem pontosan az a kép fog megjelenni, amit a kamera felvesz, legfeljebb a néző nem tud majd különbséget tenni a kettő között az emberi szem tökéletlensége folytán.

Gyártók

[szerkesztés]

A teljesseg igénye nélkül egykori és mostani tévékészülék-gyártók:

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Boris Lvovich Rosing (Russian) (1869–1933) , bairdtelevision.com
  2. ↑ Samsung D8000 SMART TV: meghalt a tévé, éljen a tévé!, 2011. április 14. (Hozzáférés: 2011. október 27.)
  3. ↑ Megjegyzés: a jelátvitel nem keverendő össze a képnormával!

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:television sets
A Wikimédia Commons tartalmaz Televíziókészülék témájú médiaállományokat.

Lap.hu:

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Televíziókészülék&oldid=28475469”