Ugrás a tartalomhoz

Telekértékadó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A telekértékadó (TÉA) a telek – elsősorban bérleti, másodsorban adásvételi – értékére kivetett, rendszeresen fizetendő illeték, amelybe nem számítanak bele a telken található épületek, egyéb személyes tulajdonok és fejlesztések.[1][2][3]

A telekértékadót jelenleg Dániában,[4] Észtországban, Litvániában,[5] Oroszországban,[6] Szingapúrban,[7] és Tajvanon alkalmazzák;[8] Ausztrália, Mexikó, és az Egyesült Államok (pl. Pennsylvania[9] ) egyes részein is alkalmazták korábban kisebb mértékben. Magyarországon is érvényben volt a második világháború előtt egy alacsony mértékű TÉA.[10]

A telektulajdonosok gyakran jelentős politikai befolyással rendelkeznek, ami magyarázatot adhat a TÉA eddigi korlátozott elterjedésére.[11]

Működése

[szerkesztés]

Az adó mértékének a megállapításához a telket a rajta található fejlesztések figyelmen kívül hagyásával kell vizsgálni (mintha képzeletben üresen állna a telek). Egy adott terület egységnyi felszínéhez tartozó értéket számos tényező befolyásolja. Ezek a tényezők alapvetően két csoportra bonthatóak:[12]

A telek környezetéből, elhelyezkedéséből eredő értékére ható tényezők (nem teljes lista):

[szerkesztés]
  • Oktatási intézmények közelsége
  • Egészségügyi intézmények közelsége
  • Burkolt közutak közelsége és azok állapota, illetve forgalma
  • Közművesítés elérhetősége
  • Kilátás
  • A környék hulladékkezelése és vízkezelése
  • Éghajlati sajátosságok
  • Közelség egyéb közintézményekhez
  • Kiskereskedelmi egységek, vendéglátóipari egységek közelsége
  • Benzinkutak közelsége
  • Turisztikai látványosságok közelsége
  • Egyéb kulturális és sportlétesítmények közelsége
  • Tömegközlekedési csomópontok, repterek elérhetősége
  • Zöldterületek közelsége
  • Légszennyezettség
  • Zajszennyezettség
  • Egyéb környezeti terhelések
  • Környezeti katasztrófák valószínűsége
  • Helyi népsűrűség
  • A környék átlagos/medián keresete
  • Bűnözési ráta

A telek értékére kiható belső tulajdonságai (nem teljes lista)

[szerkesztés]
  • A telek meredeksége (pl meredek hegyoldalak kevésbé értékesek, mint alföldi területek ilyen szempontból)
  • Hozzáférhetőség
  • A telek geometriája
  • A telken található természeti kincsek (ásványok, víz, stb.)
  • Telektulajdonosi szerkezet (pl. az adó mértéke növekedhet olyan tulajdonosok esetén, akiknek egynél több lakóingatlanjuk van)
  • Sarok- vagy köztes parcella
  • Talajminőség

Ezeknek a tényezőknek a figyelembevételével megállapítható az egyes parcellák négyzetméterenkénti értéke. Ebből a parcellák teljes területével történő felszorzással megkapható az adóalany telkének a teljes értéke, ami után az adót köteles fizetni. Fontos, hogy az értékbecslés módszerei egységesek legyenek, és az értéket néhány évente újra fel kell mérni.

A TÉA bevezetésénél ügyelni kell arra, hogy annak mértéke elegendően magas legyen, de nem annyira, hogy az ingatlanok tömeges elhagyásához vezessen.

Gazdasági tulajdonságok

[szerkesztés]

A telekértékadót a közgazdászok többsége előnyben részesíti, mivel nem torzítja a piacot, és csökkenti az egyenlőtlenségeket.[13] A telekértékadó progresszív, mivel az adóteher a telkek értékével és nagyságával arányosan a telektulajdonosokra hárul, illetve a birtokolt telkek száma és nagysága pozitívan korrelál a vagyonnal és a jövedelemmel.

Hatékonyság

[szerkesztés]
A telekértékadó hatásait bemutató kereslet-kínálat diagram. Mivel a létező telkek száma fix, az adó terhe teljes mértékben a telektulajdonost terheli. A telkek után beszedhető járadékok és a telkek mennyisége nem változik, azaz nincs holtteher-veszteség sem.

A legtöbb adó torzítja a gazdasági folyamatokat. Például az ingatlanadók visszatartják az építkezést, a karbantartást és a javítást, mert az adók a fejlesztések mértékével nőnek, az SZJA csökkentheti a foglalkoztatási rátát, az ÁFA csökkentheti a forgalmat. Az ilyen jelenségeket holtteher-veszteségnek hívja a közgazdaságtan. Ezzel szemben a TÉA nem okoz holtteher-veszteséget. A telekértékadónak akár negatív holtteher-vesztesége is lehet, különösen, ha a felhasznált telkek aránya és a felhasználásuk módja javul.[14]

A telek lakói és tulajdonosai részesülnek a telkek környezetében végzett fejlesztésekből (pl. új vasútállomás, kórház vagy egyetem építése). Az ilyen fejlesztések jobbra tolják el a bérlők keresleti görbéjét (többet fognak fizetni) a fejlesztések környezetében. A telektulajdonosok profitálnak ilyen esetben a bérlők közötti árversenyből. A TÉA közvetlen hatása ebben az esetben az, hogy csökkenti a telekbirtokosok által a telkek révén privatizált szociális juttatások összegét.

Az TÉA hatékonyságát a gyakorlatban is megfigyelték.[15][16][17][18] Fred Foldvary megállapította, hogy a TÉA visszatartja a spekulatív telekbirtoklást, mivel az adó a telekérték változásait tükrözi (mindkét irányba), és arra ösztönzi a telektulajdonosokat, hogy a nagy keresletű, de üres telkeket átalakítsák, vagy eladják. Foldvary azt is megállapította, hogy a TÉA növeli a beruházásokat a kihaló félben lévő városi területeken, mivel a fejlesztések nem járnak adóteherrel. Ez viszont csökkenti a távoli helyszínekre való építkezés ösztönzését, és így visszafogja a városok szétfolyását.[19] Például a pennsylvaniai Harrisburgben 1975 óta működik TÉA, aminek hatására az üres belvárosi épületek száma lecsökkent 1982-re 4200-ról 500 alá.[20]

A TÉA vitathatatlanul ökoadó, mert megakadályozza a kiváló helyszínek pazarló használatát.[21][22][23] Sok várostervező szerint, a TÉA hatékony módszer a tranzitorientált fejlesztés elősegítésére.[24]

A TÉA hatása az ingatlanértékekre

[szerkesztés]

A telkek értéke azt a jövedelmet tükrözi, amelyet az idő múlásával azok biztosítani tudnak. Ez az érték a piac által meghatározott telekbérlettel mérhető. A telekbérlet jelenértéke a telkek adásvételi árainak az alapja. A TÉA csökkenti a bérbeadó által beszedhető járadékokat (mivel az adó okozta többletterhek nem háríthatóak át, ld. az "Adóterhelés" alfejezetet), aminek következtében a telkek ára is csökken ceteris paribus. A hatékonyságnövekedés következtében a földbérleti díj is csökkenhet, ha a spekulánsok felhagynak a kihasználatlan telkek felhalmozásával.[25]

Az ingatlanbuborékok a megtakarításokat járadékvadász tevékenységekbe csatornázzák más produktívabb befektetések helyett, és hozzájárulhatnak a recesszióhoz . A TÉA támogatói szerint a telekértékadó produktív vállalkozásokra ösztönzi a befektetőket.

Adóterhelés

[szerkesztés]

A TÉA progresszív adónak minősül, mivel annak mértéke a telek nagyságától és minőségétől függ, és az legértékesebb telkeket általában gazdagabb emberek birtokolják. Mivel a föld mennyisége rögzített, az adóteher nem hárítható át magasabb bérleti díjként vagy alacsonyabb bérként a bérlőkre, fogyasztókra vagy munkavállalókra, mivel Ricardo járadéktörvénye alapján a telektulajdonosok már eleve minden körülmények között a piac által megtűrhető legmagasabb bérleti díjat szabják ki, ami fölött már nem találhatóak vevők.[26][27][28][29][25]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Webb. „How a levy based on location values could be the perfect tax”, Financial Times, 2013. szeptember 27.. [2022. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. április 4.) 
  2. DOUCET, LARS , A: LAND IS A BIG DEAL. 2022. ISBN 979-8-9853225-3-8 Hozzáférés: 2023. február 6.  
  3. Binswanger-Mkhize, Hans P. Agricultural Land Redistribution: Toward Greater Consensus. World Bank (2009. július 23.) „A land tax is considered a progressive tax in that wealthy landowners normally should be paying relatively more than poorer landowners and tenants. Conversely, a tax on buildings can be said to be regressive, falling heavily on tenants who generally are poorer than the landlords” 
  4. Kristensen: Land Valuation in Denmark (1903–1945). www.grundskyld.dk. [2018. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 3.)
  5. Zelmenis: Taxes in Lithuania: Baltic Legal taxation. www.baltic-legal.com. (Hozzáférés: 2018. április 3.)
  6. Federal Tax Service of Russia: Land Tax. [2019. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 6.)
  7. Loo: Lessons from Singapore about land value capture (angol nyelven). www.rtpi.org.uk. Royal Town Planning Institute, 2017. április 3. (Hozzáférés: 2018. május 2.)
  8. A General Description of Taxation, 2011 (Hozzáférés: 2019. május 6.)
  9. Alan Hughes: Why So Little Georgism in America: Using the Pennsylvania Case Files to Understand the Slow, Uneven Progress of Land Value Taxation. (Hozzáférés: 2021. március 16.)
  10. Brown, Harry Gunnison: Land-value taxation around the world : reports on current and historical efforts to apply the principle of collecting the community-created value of land for community benefit. 1955. Hozzáférés: 2023. február 2.  
  11. Smith (2000. június 1.). „Land Value Taxation: A Critique Of 'Tax Reform, A Rational Solution'”. Centre for Economic Policy Research Discussion Papers, Kiadó: Australian National University. [2010. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1442-8636. (Hozzáférés: 2008. június 13.)  
  12. DOUCET, LARS , A: LAND IS A BIG DEAL. 2022. ISBN 979-8-9853225-3-8 Hozzáférés: 2023. február 9.  
  13. Joseph (2015. július 23.). „The Origins of Inequality, And Policies to Contain It”. National Tax Journal June 2015, 68 (2), 425–448. o.  
  14. McCluskey, William J.. Land Value Taxation: An Applied Analysis. Ashgate Publishing, Ltd., 73. o. (2005). ISBN 978-0-7546-1490-6 
  15. Roakes, Susan L (1996. október 1.). „Reconsidering land value taxation: The golden key?” (angol nyelven). Land Use Policy 13 (4), 261–272. o. DOI:10.1016/0264-8377(96)84556-X. ISSN 0264-8377.  
  16. Skaburskis, Andrejs (1995. augusztus 1.). „The Consequence of Taxing Land Value” (angol nyelven). Journal of Planning Literature 10 (1), 3–21. o. DOI:10.1177/088541229501000101. ISSN 0885-4122.  
  17. Bourassa, Steven C. (1987. október 1.). „Land Value Taxation and New Housing Development in Pittsburgh” (angol nyelven). Growth and Change 18 (4), 44–56. o. DOI:10.1111/j.1468-2257.1987.tb00087.x. ISSN 0017-4815.  
  18. Smith: Property Tax Shift Successes. The Progress Report, 2001. [2007. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 13.)
  19. Foldvary (2005). „Geo-Rent: A Plea to Public Economists”. Econ Journal Watch 2 (1), 106–132. o.  
  20. Hartzok: Pennsylvania's Success with Local Property Tax Reform: The Split Rate Tax. Earth Rights Institute, 1997. április 1. [2009. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 14.)
  21. Mills (1981). „The Non-Neutrality of Land Value Taxation”. National Tax Journal 34 (March 1981), 125, 127–128. o. DOI:10.1086/NTJ41862356.  
  22. Bentick (1979). „The Impact of Taxation and Valuation Practices on the Timing and Efficiency of Land Use”. Journal of Political Economy 87 (August 1979), 859–860. o. DOI:10.1086/260797.  
  23. DiMasi (1987). „The Effects of Site Value Taxation in an Urban Area: A General Equilibrium Computational Approach”. National Tax Journal 40 (December 1987), 577–588. o. DOI:10.1086/NTJ41788697.  
  24. Gihring: The Value Capture Approach To Stimulating Transit Oriented Development And Financing Transit Station Area Improvements. Victoria Transport Policy Institute
  25. a b Høj, Anne Kristine, Poul (2018. április 18.). „Land Tax Changes and Full Capitalisation”. Fiscal Studies 39 (2), 365–380. o. DOI:10.1111/1475-5890.12163. ISSN 0143-5671.  
  26. Possible reforms of real estate taxation: criteria for successful policies. Brussels: European Commission, Directorate-General for Economic and Financial Affairs (2012). ISBN 978-92-79-22920-6 
  27. Possible reforms of real estate taxation: criteria for successful policies.. Brussels: European Commission, Directorate-General for Economic and Financial Affairs (2012. július 23.). ISBN 978-92-79-22919-0. OCLC 828821236 
  28. Binswanger-Mkhize, Hans P. Agricultural Land Redistribution: Toward Greater Consensus. World Bank (2009. július 23.) „A land tax is considered a progressive tax in that wealthy landowners normally should be paying relatively more than poorer landowners and tenants. Conversely, a tax on buildings can be said to be regressive, falling heavily on tenants who generally are poorer than the landlords” Binswanger-Mkhize, Hans P; Bourguignon, Camille; Brink, Rogier van den (2009). Agricultural Land Redistribution: Toward Greater Consensus. World Bank.A land tax is considered a progressive tax in that wealthy landowners normally should be paying relatively more than poorer landowners and tenants. Conversely, a tax on buildings can be said to be regressive, falling heavily on tenants who generally are poorer than the landlords
  29. Adam Smith, The Wealth of Nations Book V, Chapter 2, Part 2, Article I: Taxes upon the Rent of Houses

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Land value tax című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.