Telekértékadó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A telekértékadó (TÉA) a telek – elsősorban bérleti, másodsorban adásvételi – értékére kivetett, rendszeresen fizetendő illeték, amelybe nem számítanak bele a telken található épületek, egyéb személyes tulajdonok és fejlesztések.[1][2][3]

A telekértékadót jelenleg Dániában,[4] Észtországban, Litvániában,[5] Oroszországban,[6] Szingapúrban,[7] és Tajvanon alkalmazzák;[8] Ausztrália, Mexikó, és az Egyesült Államok (pl. Pennsylvania[9] ) egyes részein is alkalmazták korábban kisebb mértékben. Magyarországon is érvényben volt a második világháború előtt egy alacsony mértékű TÉA.[10]

A telektulajdonosok gyakran jelentős politikai befolyással rendelkeznek, ami magyarázatot adhat a TÉA eddigi korlátozott elterjedésére.[11]

Működése[szerkesztés]

Az adó mértékének a megállapításához a telket a rajta található fejlesztések figyelmen kívül hagyásával kell vizsgálni (mintha képzeletben üresen állna a telek). Egy adott terület egységnyi felszínéhez tartozó értéket számos tényező befolyásolja. Ezek a tényezők alapvetően két csoportra bonthatóak:[12]

A telek környezetéből, elhelyezkedéséből eredő értékére ható tényezők (nem teljes lista):[szerkesztés]

  • Oktatási intézmények közelsége
  • Egészségügyi intézmények közelsége
  • Burkolt közutak közelsége és azok állapota, illetve forgalma
  • Közművesítés elérhetősége
  • Kilátás
  • A környék hulladékkezelése és vízkezelése
  • Éghajlati sajátosságok
  • Közelség egyéb közintézményekhez
  • Kiskereskedelmi egységek, vendéglátóipari egységek közelsége
  • Benzinkutak közelsége
  • Turisztikai látványosságok közelsége
  • Egyéb kulturális és sportlétesítmények közelsége
  • Tömegközlekedési csomópontok, repterek elérhetősége
  • Zöldterületek közelsége
  • Légszennyezettség
  • Zajszennyezettség
  • Egyéb környezeti terhelések
  • Környezeti katasztrófák valószínűsége
  • Helyi népsűrűség
  • A környék átlagos/medián keresete
  • Bűnözési ráta

A telek értékére kiható belső tulajdonságai (nem teljes lista)[szerkesztés]

  • A telek meredeksége (pl meredek hegyoldalak kevésbé értékesek, mint alföldi területek ilyen szempontból)
  • Hozzáférhetőség
  • A telek geometriája
  • A telken található természeti kincsek (ásványok, víz, stb.)
  • Telektulajdonosi szerkezet (pl. az adó mértéke növekedhet olyan tulajdonosok esetén, akiknek egynél több lakóingatlanjuk van)
  • Sarok- vagy köztes parcella
  • Talajminőség

Ezeknek a tényezőknek a figyelembevételével megállapítható az egyes parcellák négyzetméterenkénti értéke. Ebből a parcellák teljes területével történő felszorzással megkapható az adóalany telkének a teljes értéke, ami után az adót köteles fizetni. Fontos, hogy az értékbecslés módszerei egységesek legyenek, és az értéket néhány évente újra fel kell mérni.

A TÉA bevezetésénél ügyelni kell arra, hogy annak mértéke elegendően magas legyen, de nem annyira, hogy az ingatlanok tömeges elhagyásához vezessen.

Gazdasági tulajdonságok[szerkesztés]

A telekértékadót a közgazdászok többsége előnyben részesíti, mivel nem torzítja a piacot, és csökkenti az egyenlőtlenségeket.[13] A telekértékadó progresszív, mivel az adóteher a telkek értékével és nagyságával arányosan a telektulajdonosokra hárul, illetve a birtokolt telkek száma és nagysága pozitívan korrelál a vagyonnal és a jövedelemmel.

Hatékonyság[szerkesztés]

A telekértékadó hatásait bemutató kereslet-kínálat diagram. Mivel a létező telkek száma fix, az adó terhe teljes mértékben a telektulajdonost terheli. A telkek után beszedhető járadékok és a telkek mennyisége nem változik, azaz nincs holtteher-veszteség sem.

A legtöbb adó torzítja a gazdasági folyamatokat. Például az ingatlanadók visszatartják az építkezést, a karbantartást és a javítást, mert az adók a fejlesztések mértékével nőnek, az SZJA csökkentheti a foglalkoztatási rátát, az ÁFA csökkentheti a forgalmat. Az ilyen jelenségeket holtteher-veszteségnek hívja a közgazdaságtan. Ezzel szemben a TÉA nem okoz holtteher-veszteséget. A telekértékadónak akár negatív holtteher-vesztesége is lehet, különösen, ha a felhasznált telkek aránya és a felhasználásuk módja javul.[14]

A telek lakói és tulajdonosai részesülnek a telkek környezetében végzett fejlesztésekből (pl. új vasútállomás, kórház vagy egyetem építése). Az ilyen fejlesztések jobbra tolják el a bérlők keresleti görbéjét (többet fognak fizetni) a fejlesztések környezetében. A telektulajdonosok profitálnak ilyen esetben a bérlők közötti árversenyből. A TÉA közvetlen hatása ebben az esetben az, hogy csökkenti a telekbirtokosok által a telkek révén privatizált szociális juttatások összegét.

Az TÉA hatékonyságát a gyakorlatban is megfigyelték.[15][16][17][18] Fred Foldvary megállapította, hogy a TÉA visszatartja a spekulatív telekbirtoklást, mivel az adó a telekérték változásait tükrözi (mindkét irányba), és arra ösztönzi a telektulajdonosokat, hogy a nagy keresletű, de üres telkeket átalakítsák, vagy eladják. Foldvary azt is megállapította, hogy a TÉA növeli a beruházásokat a kihaló félben lévő városi területeken, mivel a fejlesztések nem járnak adóteherrel. Ez viszont csökkenti a távoli helyszínekre való építkezés ösztönzését, és így visszafogja a városok szétfolyását.[19] Például a pennsylvaniai Harrisburgben 1975 óta működik TÉA, aminek hatására az üres belvárosi épületek száma lecsökkent 1982-re 4200-ról 500 alá.[20]

A TÉA vitathatatlanul ökoadó, mert megakadályozza a kiváló helyszínek pazarló használatát.[21][22][23] Sok várostervező szerint, a TÉA hatékony módszer a tranzitorientált fejlesztés elősegítésére.[24]

A TÉA hatása az ingatlanértékekre[szerkesztés]

A telkek értéke azt a jövedelmet tükrözi, amelyet az idő múlásával azok biztosítani tudnak. Ez az érték a piac által meghatározott telekbérlettel mérhető. A telekbérlet jelenértéke a telkek adásvételi árainak az alapja. A TÉA csökkenti a bérbeadó által beszedhető járadékokat (mivel az adó okozta többletterhek nem háríthatóak át, ld. az "Adóterhelés" alfejezetet), aminek következtében a telkek ára is csökken ceteris paribus. A hatékonyságnövekedés következtében a földbérleti díj is csökkenhet, ha a spekulánsok felhagynak a kihasználatlan telkek felhalmozásával.[25]

Az ingatlanbuborékok a megtakarításokat járadékvadász tevékenységekbe csatornázzák más produktívabb befektetések helyett, és hozzájárulhatnak a recesszióhoz . A TÉA támogatói szerint a telekértékadó produktív vállalkozásokra ösztönzi a befektetőket.

Adóterhelés[szerkesztés]

A TÉA progresszív adónak minősül, mivel annak mértéke a telek nagyságától és minőségétől függ, és az legértékesebb telkeket általában gazdagabb emberek birtokolják. Mivel a föld mennyisége rögzített, az adóteher nem hárítható át magasabb bérleti díjként vagy alacsonyabb bérként a bérlőkre, fogyasztókra vagy munkavállalókra, mivel Ricardo járadéktörvénye alapján a telektulajdonosok már eleve minden körülmények között a piac által megtűrhető legmagasabb bérleti díjat szabják ki, ami fölött már nem találhatóak vevők.[26][27][28][29][25]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Webb. „How a levy based on location values could be the perfect tax”, Financial Times, 2013. szeptember 27.. [2022. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. április 4.) 
  2. ↑ DOUCET, LARS , A: LAND IS A BIG DEAL. 2022. ISBN 979-8-9853225-3-8 Hozzáférés: 2023. február 6.  
  3. ↑ Binswanger-Mkhize, Hans P. Agricultural Land Redistribution: Toward Greater Consensus. World Bank (2009. április 23.) „A land tax is considered a progressive tax in that wealthy landowners normally should be paying relatively more than poorer landowners and tenants. Conversely, a tax on buildings can be said to be regressive, falling heavily on tenants who generally are poorer than the landlords” 
  4. ↑ Kristensen: Land Valuation in Denmark (1903–1945). www.grundskyld.dk. [2018. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 3.)
  5. ↑ Zelmenis: Taxes in Lithuania: Baltic Legal taxation. www.baltic-legal.com. (Hozzáférés: 2018. április 3.)
  6. ↑ Federal Tax Service of Russia: Land Tax. [2019. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 6.)
  7. ↑ Loo: Lessons from Singapore about land value capture (angol nyelven). www.rtpi.org.uk. Royal Town Planning Institute, 2017. április 3. (Hozzáférés: 2018. május 2.)
  8. ↑ A General Description of Taxation, 2011 (Hozzáférés: 2019. május 6.)
  9. ↑ Alan Hughes: Why So Little Georgism in America: Using the Pennsylvania Case Files to Understand the Slow, Uneven Progress of Land Value Taxation. (Hozzáférés: 2021. március 16.)
  10. ↑ Brown, Harry Gunnison: Land-value taxation around the world : reports on current and historical efforts to apply the principle of collecting the community-created value of land for community benefit. 1955. Hozzáférés: 2023. február 2.  
  11. ↑ Smith (2000. június 1.). „Land Value Taxation: A Critique Of 'Tax Reform, A Rational Solution'”. Centre for Economic Policy Research Discussion Papers, Kiadó: Australian National University. [2010. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1442-8636. (Hozzáférés: 2008. június 13.)  
  12. ↑ DOUCET, LARS , A: LAND IS A BIG DEAL. 2022. ISBN 979-8-9853225-3-8 Hozzáférés: 2023. február 9.  
  13. ↑ Joseph (2015. április 23.). „The Origins of Inequality, And Policies to Contain It”. National Tax Journal June 2015, 68 (2), 425–448. o.  
  14. ↑ McCluskey, William J.. Land Value Taxation: An Applied Analysis. Ashgate Publishing, Ltd., 73. o. (2005). ISBN 978-0-7546-1490-6 
  15. ↑ Roakes, Susan L (1996. október 1.). „Reconsidering land value taxation: The golden key?” (angol nyelven). Land Use Policy 13 (4), 261–272. o. DOI:10.1016/0264-8377(96)84556-X. ISSN 0264-8377.  
  16. ↑ Skaburskis, Andrejs (1995. augusztus 1.). „The Consequence of Taxing Land Value” (angol nyelven). Journal of Planning Literature 10 (1), 3–21. o. DOI:10.1177/088541229501000101. ISSN 0885-4122.  
  17. ↑ Bourassa, Steven C. (1987. október 1.). „Land Value Taxation and New Housing Development in Pittsburgh” (angol nyelven). Growth and Change 18 (4), 44–56. o. DOI:10.1111/j.1468-2257.1987.tb00087.x. ISSN 0017-4815.  
  18. ↑ Smith: Property Tax Shift Successes. The Progress Report, 2001. [2007. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 13.)
  19. ↑ Foldvary (2005). „Geo-Rent: A Plea to Public Economists”. Econ Journal Watch 2 (1), 106–132. o.  
  20. ↑ Hartzok: Pennsylvania's Success with Local Property Tax Reform: The Split Rate Tax. Earth Rights Institute, 1997. április 1. [2009. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 14.)
  21. ↑ Mills (1981). „The Non-Neutrality of Land Value Taxation”. National Tax Journal 34 (March 1981), 125, 127–128. o. DOI:10.1086/NTJ41862356.  
  22. ↑ Bentick (1979). „The Impact of Taxation and Valuation Practices on the Timing and Efficiency of Land Use”. Journal of Political Economy 87 (August 1979), 859–860. o. DOI:10.1086/260797.  
  23. ↑ DiMasi (1987). „The Effects of Site Value Taxation in an Urban Area: A General Equilibrium Computational Approach”. National Tax Journal 40 (December 1987), 577–588. o. DOI:10.1086/NTJ41788697.  
  24. ↑ Gihring: The Value Capture Approach To Stimulating Transit Oriented Development And Financing Transit Station Area Improvements. Victoria Transport Policy Institute
  25. ↑ a b Høj, Anne Kristine, Poul (2018. április 18.). „Land Tax Changes and Full Capitalisation”. Fiscal Studies 39 (2), 365–380. o. DOI:10.1111/1475-5890.12163. ISSN 0143-5671.  
  26. ↑ Possible reforms of real estate taxation: criteria for successful policies. Brussels: European Commission, Directorate-General for Economic and Financial Affairs (2012). ISBN 978-92-79-22920-6 
  27. ↑ Possible reforms of real estate taxation: criteria for successful policies.. Brussels: European Commission, Directorate-General for Economic and Financial Affairs (2012. április 23.). ISBN 978-92-79-22919-0. OCLC 828821236 
  28. ↑ Binswanger-Mkhize, Hans P. Agricultural Land Redistribution: Toward Greater Consensus. World Bank (2009. április 23.) „A land tax is considered a progressive tax in that wealthy landowners normally should be paying relatively more than poorer landowners and tenants. Conversely, a tax on buildings can be said to be regressive, falling heavily on tenants who generally are poorer than the landlords” Binswanger-Mkhize, Hans P; Bourguignon, Camille; Brink, Rogier van den (2009). Agricultural Land Redistribution: Toward Greater Consensus. World Bank.A land tax is considered a progressive tax in that wealthy landowners normally should be paying relatively more than poorer landowners and tenants. Conversely, a tax on buildings can be said to be regressive, falling heavily on tenants who generally are poorer than the landlords
  29. ↑ Adam Smith, The Wealth of Nations Book V, Chapter 2, Part 2, Article I: Taxes upon the Rent of Houses

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Land value tax című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Telekértékadó&oldid=25850608”