Teia keleti gót király
| Teia | |
 | |
| Keleti gót és itáliai király | |
| Uralkodási ideje | |
| 552 júliusa[1] – október 30. | |
| Elődje | Totila |
| Utódja | nem volt |
| Életrajzi adatok | |
| Született | nem ismert |
| Elhunyt | 552. október 30. Mons Lactarius |
| Édesapja | Fridegern[2] |
| Édesanyja | nem ismert |
| Testvére(i) | Aligern |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Teia témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Teia, más írásmóddal Teja, Theia, Thila, Thela, Teias (? – 552. október 30.[3]) az utolsó osztrogót király Itáliában pár hónapig 552-ben.
Élete[szerkesztés]
Totila alatt Verona parancsnoka volt és tisztként szolgált az osztrogót seregben, királlyá akkor választották Ticinium-Paviában, amikor Totila a Busta gallorumi csatában (Tagina) vereséget szenvedett a bizánciaktól.[4]
Teia a frankokhoz fordult segítségért, gazdag ajándékokat küldve nekik a paviai palota kincstárából.[5] A megmaradt királyi kincsek őrizetét öccsére, Aligernre bízta, aki a campagniai Cumaeba zárkózott be, amit a bizánci hadvezér, Narses azonnal bekeríttetett.[5] Teia álutakon, gyors menetben a Vezúv lábához vonult, hogy fivérének segítségére lehessen.[5] Az úton olyan kimagasló osztrogót vezérek támogatását nyerte el, mint Scipuar, Gundulf, Gibar és Ragnaris.[6]
Totila a nápolyi öbölbe ömlő kis Draco patak (a mai Sarno) partján ütötte fel táborát.[5] A túlsó parton táborozott a római sereg s hat álló napig néztek egymással farkasszemet.[5] Amikor a gót király látta, hogy sehonnan semmi reménye nem lehet, sőt hajóhada is a rómaiak kezére jutott, egy közeli hegyre vonult, ahol katonái elhatározták, hogy lovaikat szélnek eresztik és fegyverrel kezükben fogadják a halált:[5] 552 októberében Mons Lactariusnál, Nápolytól délre végzetes ütközetre került sor.[7] A csatában maga a király állott élükre, jobbjában lándzsával, baljában nagy pajzsával.[5] Halálmegvetéssel osztotta a csapásokat, és pár óra mulva tizenkét hajító dárda lógott a pajzsán.[5] Anélkül, hogy helyéről megmozdult volna, hátra kiáltott, hogy új pajzsot adjanak neki; de amint a maga pajzsát az újjal ki akarta cserélni, egy szempillantásra védtelenül maradt teste és ez alatt halálos döfés érte.[5] A római katonák levágták fejét és lándzsára tűzték.[5] De a gótokat ennek láttára még elszántabb düh szállotta meg; késő estig megállották helyöket s másnap pitymallatkor újra kezdték a harcot.[5] A második napon is estig folyt az ádáz tusa, de már ekkorra szörnyen megfogyott a számuk és ivóvizük sem volt.[5] A csatában Scipuar és Gibal feltételezhetően szintén elestek. Gundulf és Ragnaris elszöktek a csatából, ez utóbbit azonban halálosan megsebesítették Narses emberei.[6] A gótok pedig elhatározták, hogy Narsessel alkudozni próbálnak.[5] Narses választást adott nekik: vagy alattvalói hűséget esküsznek I. Justinianus bizánci császárnak, vagy vagyonuk egy részével kiköltöznek az országból.[5] A gótok többsége az első ajánlatot fogadta el; de mintegy ezeren egyiket sem akarták választani, hanem fölkerekedtek s Pavia sáncai közé megkezdték a visszavonulásukat.[5] Ezután hosszas ostrom után Cumaet is bevette Narses, és falait is szétromboltatta.[5] A gótok beletörődtek sorsukba, és a császár alattvalóivá lettek.[5]
A mons lactariusi vereséggel véget ért az osztrogótok szervezett ellenállása. Az utolsó osztrogót ellenállót (Widhin), aki még 550-ben lázadt fel Bizánc ellen 561 vagy 562-ben fogták el.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Italy, emperors & kings. Teja 552 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2009. december 16.)
- ↑ Ostrogoths (Ostrogothi) (angol nyelven). History Department Home Ian Mladjov's Resources. (Hozzáférés: 2010. június 17.)[halott link]
- ↑ Teja Letzter König der Ostgoten (552) (német nyelven). Genealogie Mittelalter. (Hozzáférés: 2005. június 25.)
- ↑ Herwig Wolfram: Die Goten und ihre Geschichte
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q Marczali Henrik (szerk.): Nagy képes világtörténet IV. kötet. IV. rész XVI. fejezet: A keleti gótok országa
- ↑ a b c Amory, Patrick. People and identity in Ostrogothic Italy, 489-554 (angol nyelven). London: Cambridge University Press (2003). ISBN 978-0521526357
- ↑ Wolfram, Herwig. Die Goten und ihre Geschichte (német nyelven). München: C. H. Beck, 360. o. (2001). ISBN 978-3406337333
Egyéb[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Teya című spanyol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
| Előző uralkodó: Totila |
|
Következő uralkodó: nincs |
