Tefnut

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tefnut
Tefnut.png
Vallás Ókori egyiptomi vallás
Nem
SzüleiAtum-
Házastárs Su
Testvér Su, Hathor, Maat
Gyermekei Geb, Nut
Szimbólum Nöstény oroszlán
Régió Heliopolis, Leontopolis
A Wikimédia Commons tartalmaz Tefnut témájú médiaállományokat.

Tefnut vagy Tefnet a nedvesség, a pára, a harmat és az eső istennője. Valódi szerepe azonban ennél jóval összetettebb az egyiptomi mitológiában . A napisten Atum- leánya. Sunak a levegő istenének az ikertestvére és a hitvese. Su és Tefnut szerelméből született Geb, a föld és Nut, a mennybolt. Unokái Ozirisz, Izisz és Nebethet. Atum-Rével és Suval alkotják héliopoliszi Enneád első generációját. Földi megtestesítője az oroszlán.[1]

Mitológia[szerkesztés]

Eredetmítoszának több verziója létezik, de mindegyik szerint partenogenezis (szűznemzés) által született Atum-Ré valamely testnedvéből. A heliopoliszi teremtésmítoszban Atum tüsszentéséből született Tefnut és Su. Az 527-es Piramisszöveg így írja:[2]

Heliopolisban Atum alkotó kedvében volt és tüsszentett. A fivér és a nővér megszületett - Su és Tefnut.
– Piramisszöveg 527

A mítosz néhány verziójában Atum köpéséből születik Tefnut. Ez a változat egy szójátékot tartalmaz mert Tefnut neve szó szerinti fordításban annyit tesz, hogy ez a víz, de a tef igéhez is kapcsolható aminek jelentése köpni.[3]

Tefnut az Ani papíruszon

A koporsószövegek utalnak arra, hogy Atum Sut kitüsszentette az orrán, Tefnutot pedig kiköpte mint a nyálat.[4]

A Bremmer-Rind Papyrus és a memphiszi teológia leírja amint Atum nyálat tüsszent ki, létrehozva ezzel az ikreket.[5]

Akár egy nőstényoroszlánnak, néha a haragos természetűként nyilvánult meg. Egyik mítosz szerint Tefnut elszökött Núbiába és magával vitte a párát és a nedvességet. Távozása aszályt hozott Egyiptomra a termékeny földek kiszáradtak és az emberek szenvedtek. Oroszlán formájában toporzékolt Núbiában amíg az apja elküldte érte Thotot és Sut. A kérésükre hazatért. Visszatértekor áradást hozott magával és meglátogatott minden egyiptomi várost. Majd házasságra lépett Suval és ismét virágba borult a természet.

Egy másik mítosz arról számol be, hogy Su és Tefnut elmentek Nunhoz aki az őskáosz óceánja. Az apjuk Ré azt hitte, hogy végleg elvesztette őket elküldte az egyik szemét, hogy megtalálja őket. Amikor visszatértek, Ré olyan boldog volt, hogy sírni kezdett és könnyeiből születtek az első emberek.[6]

Memphisben Ptah nyelvének tartották aki segíti a teremtésben.[7]

Ré két szeme a Napot és Holdat jelképezi és Tefnutot mindkettővel azonosították. Amikor Ré reggel feljön a látóhatáron, Tefnut tüzes szeme csillog a homlokán és megégeti a nagy isten ellenségeit.[8]

A korai piramisszövegekben azt írják, hogy tiszta vizet tudott fakasztani a vaginájából.[9]

Vallási jelentősége[szerkesztés]

Ikonográfia[szerkesztés]

Egy menát ami Su és Tefnut istenpárt ábrázolja.

Tefnutot szokták ábrázolni oroszlánfejű emberként, nőstény oroszlánként, oroszlán fejű kígyóként de néha csak emberként. Amikor emberszerűen ábrázolják mindig parókát visel aminek a tetején egy ureusz kígyóval és/vagy a napkoronggal. Gyakran közösen a testvérével Suval ábrázolják.[10]

A 18. és 19. dinasztia idején, főleg az Amarna periódusban Tefnutot emberként ábrázolták egy lapos fejdíszt viselve amiből növények sarjadtak. Ehnaton édesanyát Tijet is hasonló fejdísszel ábrázolták és Hathor-Tefnuttal azonosították. Nofertiti ikonikus kék koronája Tije fejdísze alapján készült ami arra utalhat, hogy ő is azonosította magát Tefnuttal.[11]

Kultusza[szerkesztés]

Héliupolisz és Leontopolisz (jelenleg ell el-Muqdam) voltaka fő kultuszközpontjai. Heliopolisban Tefnut a város nagy Ennéádjának volt a tagja és úgy említik mint aki megtisztította a papot (wabet) a templomi rítus részeként:[1]

Felemekedtem hozzád a Magasztossal mögöttem és a tisztasággal előttem: Tefnut által átmentem, még akkor is amikor Tefnut megtisztított engem és valóban pap vagyok, az egyik pap fia, ebben a templomban.
– Papyrus Berlin 3055

Karnakban a fáraó egészsége érdekében imádkoztak hozzá.[12]

Leontopilsban a Nílus deltájában a fivérével Suval együtt tisztelték két oroszlán képében.[13]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Hart, George, 1945-: The Routledge dictionary of Egyptian gods and goddesses. 2nd ed. 2005. ISBN 0203023625 Hozzáférés: 2019. jún. 21.  
  2. Watterson, Barbara: Gods of ancient Egypt. 2003. ISBN 0750932627 Hozzáférés: 2019. jún. 21.  
  3. Wilkinson, Richard H.: The complete gods and goddesses of ancient Egypt. ISBN 0500051208 Hozzáférés: 2019. jún. 21.  
  4. Ancient goddesses : the myths and the evidence. Goodison, Lucy–Morris, Christine. 1998. ISBN 0714117617 Hozzáférés: 2019. jún. 21.  
  5. Pinch, Geraldine: Handbook of Egyptian mythology. ISBN 1576077632 Hozzáférés: 2019. jún. 21.  
  6. Tefnut. (Hozzáférés: 2019. június 21.)
  7. Tefnut. (Hozzáférés: 2019. június 16.)
  8. Watterson, Barbara: Gods of ancient Egypt. 2003. ISBN 0750932627 Hozzáférés: 2019. jún. 21.  
  9. The Ancient Egyptian Pyramid Texts, trans R.O. Faulkner, line 2065 Utt. 685.
  10. Wilkinson, Richard H. The Complete Gods and Goddesses of Ancient Egypt.. Thames & Hudson., 183. o. (2003. július 22.) 
  11. Tyldesley, Joyce A: Nefertiti : Egypt's sun queen. 19991998. ISBN 0140258205 Hozzáférés: 2019. jún. 21.   tiltott karakter az év paraméterben,
  12. Meeks, Dimitri, 1941-: Daily life of the Egyptian gods. Favard-Meeks, Christine, 1936-. 1999. ISBN 0712665153 Hozzáférés: 2019. jún. 21.  
  13. Hart, George, 1945-: The Routledge dictionary of Egyptian gods and goddesses. 2nd ed. 2005. ISBN 0203023625 Hozzáférés: 2019. jún. 21.  
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap