Tavolara Királyság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk Európa történelmi államáról, a Tavolara Királyságról szól, nem a mai mikronemzetről.
Tavalara Királyság
Regno di Tavolara (it)
El nem ismert ország[1]
18421934
Tavolara Királyság címere
Tavolara Királyság címere
Tavolara Királyság zászlaja
Tavolara Királyság zászlaja
A Tavalara-sziget elhelyezkedése
A Tavalara-sziget elhelyezkedése
Általános adatok
Fővárosanincs
Terület5 km²
Népesség55 fő
Vallásnincs hivatalos
Pénznemnincs
TörténelemHonfoglalás 1807.
A Szárd Királyság elismeri függetlenségét - 1842.
Köztársaság 1886-1899.
Mariangela királynő halála után az Olasz Királyságra hagyja királyságát 1934.
Kormányzat
ÁllamformaMonarchia (1886-1899. rövid életű köztársaság)
KormányfőTavalara királya
ElődállamUtódállam
 Szárd KirályságOlaszország 
A Wikimédia Commons tartalmaz [[Commons:Category:Tavolara|Tavalara Királyság
Regno di Tavolara (it)]] témájú médiaállományokat.

A Tavolara Királyság Európa egyik történelmi állama, melyet 1807-ben alakított ki az addig lakatlan Travolara-szigeten Giuseppe Bertolini. A királyság nemzetközileg el nem ismert ország volt, csak a Szárd–Piemonti Királyság ismerte el Károly Albert Amadé uralkodásától kezdve, illetve miután a Savoyai-ház alatt megtörtént Itália egyesítése, az Olasz Királyság is elismerte Tavolara függetlenségét. Mariangela királynő halála után az Olasz Királyságra hagyta Tavolarát, így de jure véget ért a történelmi királyság története, de megalapult egy mikronemzet amely de facto tovább irányítja a szigetet.

Földrajz[szerkesztés]

A Tavalara-sziget a Földközi-tengerben fekszik Szardínia partjaitól 1 km-re északkeletre. Maga a sziget 6,5 kilométer hosszú és 500 méter széles, területe mintegy 5 km². A sziget alkotóeleme vulkanikus eredetű dolomit, melynek legmagasabb pontjának tengerszint fölötti magassága 565 méter magas. A tenger felőli sziklafal kormoránok és sirályok fészkelő helye.

Történelem[szerkesztés]

Kezdetek[szerkesztés]

1807-ben Giuseppe Bertolini (teljes nevén Giuseppe Celestino Bertoleoni Poli) és családja letelepedett az addig lakatlan Tavolara szigeten, mivel a családot a helyi közösség bigámia miatt üldözte, lévén Giuseppének két felesége.[2] A honfoglaló pásztorkodó (és csempész[2]) életmódot folytatott, kialakította a szigeten a kecsketenyésztést.

Savoya–Carignani Károly Albert Amadé herceg, szárd–piemonti király 1836-ban partra szállt Tavolarán, s ekkor találkozott a szigetet magának valló Giuseppével. A szárd király megismerkedik a helyi családdal és ezt követően rendszeresen visszatért Tavolarára. Végül 1842-ben az akkor a birodalmának (Szárd–Piemonti Királyság részét képező sziget élére kinevezi Giuseppét, akit így címe miatt nem tudtak többé bíróság elé állítani bigámiáért.[3][4][5][6][7]

A szuverén királyság[szerkesztés]

Az Olasz Királyság megalkotását követően 1903-ban II. Viktor Emánuel olasz király[8] is megerősítette Tavolara függetlenségét és szuverenitását, majd Paulo halálát követően az olasz kormány elismerte a szigeten Paulo kívánságára kikiáltott köztársaságot.[9][10] A hat évente történő választásokon elnököt és egy hat tagú tanácsot választottak, melynek szavazásán nő és férfi egyaránt résztvehetett, így a Tavolara Köztársaság a nők szavazójogát először megadó országok közé lépett.[8]

A köztársaság azonban csak 13 évig állt fönn, amikor I. Carlo visszaállította a királyságot a sziget fölött, lévén ott a republikánus időszakban zűrzavar. Carlót fia, Carlo követte a trónon, azonban ő külföldre ment, így a királyság I. Carlo testvérére, Mariangelára szállt. Mariangela királynő egyezséget kötött az Olasz Királysággal, miszerint halála után az olasz koronára szállt volna a Tavolara királya cím. 1934. április 6-án bekövetkezett halála után de jure a terület az Olasz Királyságé lett, azonban de facto II. Paulo néven Paulo Berteleoni tovább irányította a szigetet.

II. Paulo 1962-es halála után felesége Italia Murru királynő Porto San Paulóba költözött, ahol a család a mai napig él február és március hónapok kivételével, melyet a szigeten töltenek. Paulo legidősebb fia azonban igényt tartott Olaszország Tavolara szigetére Maria Molinas Bertoleonival, Mariangela királynő lányával egyetemben, így de facto mikronemzet alakult ki a szigeten, melyet 1993-tól Antonio "Tonino" Bertoleoni „király” kormányoz, azonban a szintén olasz Seborga Hercegség mikronemzettel szemben Tavolara nem tarthat fönn történelme miatt önállóságot, mivel Mariangela királynő az Olasz Királyságra ruházta királyságát, annak utóda pedig az Olasz Köztársaság.

Népesség[szerkesztés]

Népesség: ~40 fő (1950-es évek.)[11] 15 fő (2008.)[11]

Főváros: nincs

Népsűrűség: 0,3 fő/km²

A Tavalara szigetének mai lakossága a történelmi Tavolara Királysághoz képest nem állandó, a családok (Antonio önkikiáltott király és húga, Madallena családja) csak február és március hónapokban tartózkodnak a szigeten, illetve a turizmus idején, mikor 30-ra is felduzzad a szigeten tartózkodók száma, akiket Antonio "király" hoz a szigetre Porto San Paulóból csónakján.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Csak a Szárd Királyság ismerte el
  2. a b A thestar.com The island realm of an `ordinary' king című cikke alapján
  3. Wallechinsky, David, and Amy Wallace (2005), The New Book of Lists, pp 383-384, ISBN 1-84195-719-4
  4. Valery, Antoine-Claude Pasquin (1837), Voyages en Corse, à l'ile d'Elbe et en Sardaigne, vol. 2
  5. Ferrero della Marmora, Alberto (1860), Itinéraire de l'ile de Sardaigne pour faire suite au Voyage en cette contrée, pp 190-193
  6. "The Island of Sardinia," Blackwoods Edinburgh Magazine, July 1849, p 43
  7. Vuillier, Gaston (1896), The Forgotten Isles: Impressions of Travel in the Balearic Isles, Corsica and Sardinia, trans. Frederic Breton, p 386
  8. a b The Free Encyclopedia forrása a királyságról
  9. "E morto il Re!" La Sardegna, June 8, 1886, p 1
  10. Saragat, Giovanni, "Paolo I Re di Tavolara. Un principe per burla. Storia e aneddoti." Il Nuovo Giornale, Oct 16-17, 1895
  11. a b Antonio Bertoleoni „király” értékelése a demográfiai változásról a szigeten