Tatara híd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tatara híd
A Tatara híd
A Tatara híd
Elhelyezkedése Az Ikucsi-sziget és az Ómisima-sziget között
Áthidalt akadály Szeto-beltenger
Szerkezettípus ferdekábeles acélhíd
Funkció közúti híd
Legnagyobb támaszköz890 m
Szabad nyílás magassága26 m
Nyílások száma 3
Teljes hosszúsága1480 m
Szélesség30,6 m
Magasság220 m
Sávok száma 2×2
Építés kezdete 1992
Átadás ideje 1999. május 1.
Elhelyezkedése
Tatara híd (Japán)
Tatara híd
Tatara híd
Pozíció Japán térképén
é. sz. 34° 15′ 34″, k. h. 133° 03′ 42″Koordináták: é. sz. 34° 15′ 34″, k. h. 133° 03′ 42″
A Wikimédia Commons tartalmaz Tatara híd témájú médiaállományokat.

A Tatara híd (japánul 多々羅大橋) a Nisi-Szeto gyorsforgalmi út részeként két kisebb szigetet köt össze a Szeto-beltengeren. 1999-ben történt átadásakor 890 méteres középső nyílásával a világ legnagyobb támaszközű ferdekábeles hídja volt, ezt a címet 2008-ig birtokolta, 2012-től azonban már csak az ötödik ebben a rangsorban. Teljes hossza 1480 méter.

Az 1990-es évek végére a Honsú–Sikoku-projekt keretében összesen három helyen létesült közúti kapcsolat Japán két főszigete, Honsú és Sikoku között, melyek egyikének része ez a 2×2 sávos közúti híd.[1]

Tartószerkezet[szerkesztés]

Az 1973-ban elkészült eredeti tervek szerint függőhíd épült volna a helyén, de 1989-ben – a támaszköz változatlanul hagyása mellett – új terveket készítettek. Az áttervezés oka, hogy így a kábeleket nem kellett a hídfőknél lehorgonyozni, ami jelentősen csökkentette a híd környezetét terhelő földmunka mennyiségét, valamint az időközben végbement technológiai fejlődés eredményeként az új típusú szerkezet megépítése pénzügyileg is kedvezőbb megoldást jelentett.[1][2]

A helyi adottságok miatt a tervezésnél számításba vett legnagyobb szélsebesség 229 km/h volt, és a szerkezet képes ellenállni egy a Richter-skála szerinti 8,5-es erősségű földrengésnek is. Az acél szekrénytartós pályaszerkezet terheit az összesen 168 tartókábel a fordított Y alakú acélpilonokra továbbítja, melyek függőleges teherként átadják azt az alapozásra, illetve az altalajra. A kábelek átmérője 10,8 cm és 17,0 cm között változik, anyaguk nagyszilárdságú acél, különleges polietilén bevonattal.[1]

Építése[szerkesztés]

Az alapozási munkákat követően a két, 220 méter magas acélpilon felépítése következett, melyeket átlagosan 12 méter magas és 127 tonna súlyú előregyártott elemekből állítottak össze. Az elemeket speciális toronydaruk segítségével emelték a helyükre, majd helyszíni hegesztéssel rögzítették őket egymáshoz. A pályaszerkezetet a pilonoktól két irányba haladva, konzolos szabadszereléssel építették. Az egyenként 20 méter hosszú elemeket részben a már meglévő szerkezetre telepített darukkal, részben úszódarukkal emelték a helyükre.[1][3][4]

A munkálatok során 27 200 t acélt használtak fel, a teljes építési költség 605,8 millió dollárt tett ki. A hidat hivatalosan 1999. május 1-jén adták át a forgalomnak.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e Penberthy 2009, 133. o.
  2. HSBE Tatara Bridge (angol nyelven). [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 6.)
  3. Medved 2001, 106-107. o.
  4. Medved 2001, 115-116. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]