Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság | |||
Татарская Автономная Советская Социалистическая Республика 1920. május 27. – 1991. október 18. | |||
| |||
 | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | Kazany | ||
| Terület | 68 000 km² | ||
| Népesség | 3 637 809 fő | ||
| Hivatalos nyelvek | tatár, orosz | ||
| Beszélt nyelvek | tatár, orosz | ||
| Pénznem | szovjet rubel | ||
| Kormányzat | |||
A Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság (rövidítve Tatár ASZSZK) az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság egyik autonóm köztársasága volt 1920 és 1991 között. Székhelye Kazany volt.
Története
[szerkesztés]A Volga-Uráli Állam megszűnését követően szükségessé vált egy, vagy több autonóm köztársaság létrehozása. Lenin és a moszkvai bolsevikok sokáig tárgyaltak az autonómia létrehozásáról. A tatár autonómia hivatalosan 1920-ban jött létre Központi Végrehajtó Bizottság beleegyezésével, Autonóm Tatár Szocialista Szovjet Köztársaság néven. 1937. június 25-én, a rendkívüli XI. Szovjet Kongresszuson, a sztálinista alkotmány szellemében, az autonómia elnevezését Tatárföldi Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságra módosították. Az idők folyamán többször is felmerült a Tatár ASZSZK teljes jogú SZSZK-á alakítása, többek között a Szovjetunió megalakulásakor (1922), új alkotmányok kiadásakor (1936, 1977), vagy éppen Sztálin halálakor, 1953-ban. Az 1960-as évek, mint mindenhol, a gazdaság fellendülését hozta el, ez azonban a 70-es évekre lelassult. 1990. augusztus 30-án a Szovjetunió felbomlásakor a Tatár ASZSZK Legfelsőbb Tanácsa határozatot hozott Tatárföld SZSZK-á alakításáról. Mivel a moszkvai kormány ezt elutasította, a tatárok kikiáltották az országuk függetlenségét, de ezt azonnal visszavonták, hogy békés úton rendezzék a viszonyt Oroszországgal. 1991. október 18-án megváltoztatták az ország nevét Tatár Köztársaságra. 1992. május 16-án a felek békét kötöttek, így Tatárföld Oroszország egyik köztársasága lett.
Kormányzat
[szerkesztés]A Tatár ASZSZK megalakulása előtt az oroszországi Központi Végrehajtó Bizottság létrehozta az ideiglenes Tatár Forradalmi Bizottságot, amíg befejezik a terület közigazgatási felosztását. A Központi Végrehajtó Bizottság 1920. május 27-i, "Az Autonóm Tatár Szocialista Szovjet Köztársaság létrehozása" című rendeletének második bekezdése szerint az autonómia államhatalmi szervezetei a Központi Végrehajtó Bizottságától és az Népbiztosok Tanácsától függött és azoknak tartozott felelősséggel. 1920. június 25-én a kazanyi Végrehajtó Bizottság teljes mértékben átruházta a hatalmat a helyi kormányra. Július 11-én a helyi tatár politikusok kifogásolták az ASZSZK kialakított határait, emiatt felállítottak egy döntőbizottságot, amelynek és szeptember 11-ig meg kellett határoznia a Tatár ASZSZK új határait úgy, hogy a feleknek az a legkedvezőbben hasson. A Tatár Forradalmi Bizottság fő feladata a helyi szovjet kongresszus előkészítése volt. A Tatár Végrehajtó Bizottság elnökségét 1920. szeptember 26-27-én nevezték ki, amikor megalakult az első tatár kormány. Az autonómia legnagyobb kormányzati szerve a Tatár Kongresszus volt, amelynek tagjait a választásokon jelölték ki a Központi Végrehajtó Bizottság beleegyezésével. Ezenkívül a Tatár ASZSZK-t 11 képviselő képviselte a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjet Nemzetiségi Tanácsában. A Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság 1938-as alkotmányának elfogadásával megszüntették a Kongresszust, és a köztársaság új legfelsőbb szervezete a Legfelsőbb Tanács lett, amelynek tagjait 4 évre választottak. 1995-ben a Legfelsőbb Tanácsot átalakították a Tatár Köztársaság Államtanácsává.
A Tatár Kongresszus elnökei
[szerkesztés]Az 1938-as alkotmány életbe lépéséig a Kongresszus elnökei töltötték be a vezetői címet. 1938 után, ennek a hivatalnak a megszűnése után a Legfelsőbb Tanács elnökei lettek az ASZSZK vezetői.
| Név | Hivatali idő kezdete | Hivatali idő vége |
|---|---|---|
| Burhan Manszurov | 1920 | 1921 |
| Rauf Ahmediovics Szabirov | 1921 | 1924 |
| Szajgardan Szajgardanovics Szamaradov | 1924 | 1927 |
| Minnigari Ahmecin | 1927 | 1929 |
| Harris Ibrahimovics Mrathuszin | 1929 | 1932 |
| Migdat Jagudin | 1932 | 1934 |
| Gumer Bajcsurin | 1934 | 1937 |
| Dalej Dinmukhametov | 1937 | 1938 |
| Galej Afzaletdinovics Dinmukametov | 1938 | 1951 |
| Saldzsah Nizamovics Nizamov | 1951 | 1959 |
| Kamil Fasziv Fatykovics | 1959 | 1960 |
| Szalih Batyev | 1960 | 1983 |
| Anvar Bagadinov | 1983 | 1985 |
| Szamil Musztajev | 1985 | 1990 |
| Mintimer Szaimiev | 1990 | 1991 |
Demográfiai adatok
[szerkesztés]| Etnikai csoport | 1926 | 1939 | 1959 | 1970 | 1979 | 1989 |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Tatárok | 1 263 400 fő (48,7%) | 1 421 500 fő (48,8%) | 1 345 200 fő (47,2%) | 1 536 400 fő (49,1%) | 1 641 600 fő (47,6%) | 1 765 400 fő (48,5%) |
| Kriasenek | 99 000 fő (3,8%) | - | - | - | - | - |
| Oroszok | 1 118 800 fő (43,1%) | 1 250 700 fő (42,9%) | 1 252 400 fő (43,9%) | 1 328 700 fő (42,4%) | 1 516 000 fő (44,0%) | 1 575 400 fő (43,3%) |
| Csuvasok | 127 300 fő (4,9%) | 138 900 fő (4,8%) | 143 600 fő (5,0%) | 153 500 fő (4,9%) | 147 100 fő (4,3%) | 143 200 fő (3,7%) |
| Ukránok | 3100 fő | 13 100 fő | 16 100 fő | 16 900 fő | 28 600 fő | 32 800 fő |
| Mordvinok | 35 100 fő (1,4%) | 43 761 fő (6,3%) | 69 834 fő (9,8%) | 74 939 fő (7,0%) | 73 612 fő (6,4%) | 78 395 fő (6,2%) |
| Udmurtok | 35 100 fő (1,4%) | 35 800 fő (1,2%) | 32 900 fő (1,2%) | 31 000 fő | 29 900 fő | 28 900 fő |
| Marik | 13 100 fő | 14 000 fő | 13 500 fő | 15 600 fő | 16 800 fő | 19 400 fő |
| Baskírok | 1800 fő | - | - | 2900 fő | 9300 fő | 19 100 fő |
| Fehéroroszok | - | 2300 fő | 4100 fő | 4300 fő | 7100 fő | 8400 fő |
| Zsidók | 4300 fő | 6100 fő | 10 400 fő | 9500 fő | 8700 fő | 7300 fő |
| Örmények | 100 fő | 400 fő | 600 fő | 500 fő | 1200 fő | 1800 fő |
| Azeriek | - | 100 fő | 300 fő | 400 fő | 1300 fő | 3900 fő |