Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tatát Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság
Татарская Автономная Советская Социалистическая Республика
1920. május 271991. október 18.
Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság címere
Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság címere
Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság zászlaja
Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság zászlaja
LocationTatarstan.png
Általános adatok
Fővárosa Kazán
Terület68 000 km²
Népesség3 637 809 fő
Hivatalos nyelvek tatár, orosz
Beszélt nyelvek tatár, orosz
Pénznem szovjet rubel
Kormányzat
Törvényhozás Legfelsőbb Tanács
ElődállamUtódállam
 Volga-Uráli ÁllamTatárföld 

A Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság (rövidítve Tatár ASZSZK) az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság egyik autonóm köztársasága volt 1920 és 1991 között. Székhelye Kazán volt.

Története[szerkesztés]

A Volga-Uráli Állam megszűnését követően szükségessé vált egy, vagy több autonóm köztársaság létrehozása. Lenin és a moszkvai bolsevikok sokáig tárgyaltak az autonómia létrehozásáról. A tatár autonómia hivatalosan 1920-ban jött létre Központi Végrehajtó Bizottság beleegyezésével, Autonóm Tatár Szocialista Szovjet Köztársaság néven. 1937. június 25-én, a rendkívüli XI. Suovjet Kongresszuson, a sztálinista alkotmány szellemében, az autonómia elnevezését Tatárföldi Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságra módosították. Az idők folyamán többször is felmerült a Tatár ASZSZK teljes jogú SZSZK-á alakítása, többek között a Szovjetunió megalakulásakor (1922), új alkotmányok kiadásakor (1936, 1977), vagy éppen Sztálin halálakor, 1953-ban. Az 1960-as évek, mint mindenhol, a gazdaság fellendülését hozta el, ez azonban a 70-es évekre lelassult. 1990. augusztus 30-án a Szovjetunió felbomlásakor a Tatár ASZSZK Legfelsőbb Tanácsa határozatot hozott Tatárföld SZSZK-á alakításáról. Mivel a moszkvai kormány ezt elutasította, a tatárok kikiáltották az országuk függetlenségét, de ezt azonnal visszavonták, hogy békés úton rendezzék a viszonyt Oroszországgal. 1991. október 18-án megváltoztatták az ország nevét Tatár Köztársaságra. 1992. május 16-án a felek békét kötöttek, így Tatárföld Oroszország egyik köztársasága lett.

Kormányzat[szerkesztés]

A Tatár ASZSZK megalakulása előtt az oroszországi Központi Végrehajtó Bizottság létrehozta az ideiglenes Tatár Forradalmi Bizottságot, amíg befejezik a terület közigazgatási felosztását. A Központi Végrehajtó Bizottság 1920. május 27-i, "Az Autonóm Tatár Szocialista Szovjet Köztársaság létrehozása" című rendeletének második bekezdése szerint az autonómia államhatalmi szervezetei a Központi Végrehajtó Bizottságától és az Népbiztosok Tanácsától függött és azoknak tartozott felelősséggel. 1920. június 25-én a kazáni Végrehajtó Bizottság teljes mértékben átruházta a hatalmat a helyi kormányra. Július 11-én a helyi tatár politikusok kifogásolták az ASZSZK kialakított határait, emiatt felállítottak egy döntőbizottságot, amelynek és szeptember 11-ig meg kellett határoznia a Tatár ASZSZK új határait úgy, hogy a feleknek az a legkedvezőbben hasson. A Tatár Forradalmi Bizottság fő feladata a helyi szovjet kongresszus előkészítése volt. A Tatár Végrehajtó Bizottság elnökségét 1920. szeptember 26-27-én nevezték ki, amikor megalakult az első tatár kormány. Az autonómia legnagyobb kormányzati szerve a Tatár Kongresszus volt, amelynek tagjait a választásokon jelölték ki a Központi Végrehajtó Bizottság beleegyezésével. Ezenkívül a Tatár ASZSZK-t 11 képviselő képviselte a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjet Nemzetiségi Tanácsában. A Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság 1938-as alkotmányának elfogadásával megszüntették a Kongresszust, és a köztársaság új legfelsőbb szervezete a Legfelsőbb Tanács lett, amelynek tagjait 4 évre választottak. 1995-ben a Legfelsőbb Tanácsot átalakították a Tatár Köztársaság Államtanácsává.

A Tatár Kongresszus elnökei[szerkesztés]

Az 1938-as alkotmány életbe lépéséig a Kongresszus elnökei töltötték be a vezetői címet. 1938 után, ennek a hivatalnak a megszűnése után a Legfelsőbb Tanács elnökei lettek az ASZSZK vezetői.

Név Hivatali idő kezdete Hivatali idő vége
 Burhan Manszurov 1920 1921
Rauf Ahmediovics Szabirov 1921 1924
Szajgardan Szajgardanovics Szamaradov 1924 1927
Minnigari Ahmecin 1927 1929
Harris Ibrahimovics Mrathuszin 1929 1932
Migdat Jagudin 1932 1934
Gumer Bajcsurin 1934 1937
Dalej Dinmukhametov 1937 1938
Galej Afzaletdinovics Dinmukametov 1938 1951
Saldzsah Nizamovics Nizamov 1951 1959
Kamil Fasziv Fatykovics 1959 1960
Szalih Batyev 1960 1983
Anvar Bagadinov 1983 1985
Szamil Musztajev 1985 1990
Mintimer Szaimiev 1990 1991

Demográfiai adatok[szerkesztés]

Etnikai csoport 1926 1939 1959 1970 1979 1989
Tatárok 1 263 400 fő (48,7%) 1 421 500 fő (48,8%) 1 345 200 fő (47,2%) 1 536 400 fő (49,1%) 1 641 600 fő (47,6%) 1 765 400 fő (48,5%)
Kriasenek 99 000 fő (3,8%) - - - - -
Oroszok 1 118 800 fő (43,1%) 1 250 700 fő (42,9%) 1 252 400 fő (43,9%) 1 328 700 fő (42,4%) 1 516 000 fő (44,0%) 1 575 400 fő (43,3%)
Csuvasok 127 300 fő (4,9%) 138 900 fő (4,8%) 143 600 fő (5,0%) 153 500 fő (4,9%) 147 100 fő (4,3%) 143 200 fő (3,7%)
Ukránok 3100 fő 13 100 fő 16 100 fő 16 900 fő 28 600 fő 32 800 fő
Mordvinok 35 100 fő (1,4%) 43 761 fő (6,3%) 69 834 fő (9,8%) 74 939 fő (7,0%) 73 612 fő (6,4%) 78 395 fő (6,2%)
Udmurtok 35 100 fő (1,4%) 35 800 fő (1,2%) 32 900 fő (1,2%) 31 000 fő 29 900 fő 28 900 fő
Marik 13 100 fő 14 000 fő 13 500 fő 15 600 fő 16 800 fő 19 400 fő
Baskírok 1800 fő - - 2900 fő 9300 fő 19 100 fő
Fehéroroszok - 2300 fő 4100 fő 4300 fő 7100 fő 8400 fő
Zsidók 4300 fő 6100 fő 10 400 fő 9500 fő 8700 fő 7300 fő
Örmények 100 fő 400 fő 600 fő 500 fő 1200 fő 1800 fő
Azeriek - 100 fő 300 fő 400 fő 1300 fő 3900 fő