Tarr Béla (díszlettervező)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Id. Tarr Béla
Arcképe a hatvanas évekből
Arcképe a hatvanas évekből
Született 1926. január 6.
Királyfiakarcsa
Elhunyt 1995. december 2. (69 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Tarr Mari (h. 1952)
Gyermekei Tarr Béla
Tarr György
Foglalkozása díszlettervező
szcenikus
Iskolái Országos Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda (–1946)
A Wikimédia Commons tartalmaz Id. Tarr Béla témájú médiaállományokat.

id. Tarr Béla (Királyfiakarcsa, 1926. január 6.Budapest, 1995. december 2.) szcenikus, díszlettervező. Tarr Béla filmrendező és Tarr György festőművész édesapja.

Életútja[szerkesztés]

1946-ban a budapesti Iparművészeti Főiskolán végzett Köpeczi Bócz Istvánnál, majd 1951-ig az Operaházban díszletfestőként dolgozott Oláh Gusztáv keze alatt.

1953–54-ben a Pécsi Nemzeti, 1954–55-ben a Békés Megyei Jókai, 1955–1959 között a kaposvári Csiky Gergely, 1959-től 1961-ig ismét a Békés Megyei, 1961–1965 között ismét a kaposvári, 1965-ben ismét a pécsi színházban, 1966–70-ben az Operaházban, 1974–1982 között az Állami Déryné Színházban, illetve a Népszínházban volt műszaki vezető, díszletfestő, tárvezető, szcenikus, díszlettervező. Shakespeare: Szentivánéji álom; G. B. Shaw: Szent Johanna.

Az 1950-es években a Békés Megyei Jókai Színházban kezdte díszlettervezői munkásságát. Nevéhez fűződik többek között a Légy jó mindhalálig és a Gül baba c. előadás díszletterveinek elkészítése.

Az 1960-as években került Budapestre, ahol a Magyar Állami Operaházban Oláh Gusztáv munkatársaként dolgozott Forrai Gáborral. Nevéhez fűződik többek között Puccini: Tosca, illetve Csajkovszkij Diótörő c. előadásához készített színpadi díszlet. Tarr Béla ezen időszakban a Magyar Állami Operaház műteremvezetője volt.

Az 1970-es években állandó munkatársa volt a Szegedi Szabadtéri Játékoknak, ahol többek között az Aida, valamint Az ember tragédiája c. előadás díszletterveit készítette el.

Az 1980-as évek közepéig Budapesten, a Népszínházban, azaz a Várszínházban vezető szcenikusként dolgozott, ahonnan végül nyugdíjba vonult.

Díszlettervek[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]