Tarka varánusz

Tarka varánusz
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Rend:	Pikkelyes hüllők (Squamata);
Alrend:	Gyíkok (Sauria);
Család:	Varánuszfélék (Varanidae);
Nem:	Varanus;
Faj:	V. varius;
Tudományos név
	Varanus varius; Shaw, 1790
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Tarka varánusz témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Tarka varánusz témájú médiaállományokat és Tarka varánusz témájú kategóriát.

A tarka varánusz (Varanus varius) a pikkelyes hüllők rendjének (Squamata), gyíkok alrendjébe (Sauria) tartozó varánuszfélék családjának (Varanidae) egyik faja.

Elterjedése, élőhelye

A tarka varánusz Ausztrália keleti részének erdeiben és parti fennsíkjain él. Ideje nagy részét nagy méretű fákon tölti, élelemszerzés céljából azonban általában a talajszintre ereszkedik. Megzavarása esetén nagyon gyorsan a legközelebbi fára mászik.

Megjelenése

A faj egyedeinek hossza elérheti az 1,5–2 m-t. Testének felső része sötét acélszürke, halványsárga vagy krémszínű sávokkal vagy foltokkal. Teste alsó része krémszínű. Álla és orr-része rendszerint határozott sárga-sötétszürke csíkozású. A faj egy másik színváltozata Queensland szövetségi államban fordul elő, ezeknek az egyedeknek teljes teste sötétszürke és sárga csíkozású. A tarka varánusz ujjain hosszú, erős karmok találhatók, amiknek a mászásban veszi hasznát. Nyelve hosszú, és a kígyókhoz hasonlóan elágazó. A varánusz az egyetlen gyíkféle, amelynek elágazó nyelve van.

Táplálkozása

A tarka varánusz étrendje változatos, madarakat, rovarokat, madarak tojásait, más hüllőket és kisebb emlősöket tartalmaz. Hajlamos a döghús elfogyasztására is. Ha lehetősége adódik teleeszi magát, ezután akár hetekig kibírja élelem nélkül.

Szaporodása

A tarka varánusz nősténye évente 6-12 tojást rak, rendszerint termeszbolyokba, különösen ha azok fák üregeiben vannak. A nőstény a termeszboly oldalába vájt lyukba helyezi tojásait, majd a termeszekre bízza a lyuk befoltozását. Egyes vélekedések szerint a nőstény tudja, hogy mikor kelnek ki a tojások, ezért ilyenkor visszatér a termeszbolyhoz, és karmaival bontja ki annak oldalát, hogy a kis gyíkok könnyedén kijuthassanak a szabadba.

Mérgük

2005 végén a Melbourne-i Egyetem kutatói felfedezték, hogy az óriás varánusz (Varanus giganteus) és más varánuszfajok bizonyos mértékben mérgezőek lehetnek. Korábban úgy vélték, hogy harapásuk csak a gyík szájában lévő baktériumok miatt fertőző, de a melbourne-i kutatók bebizonyították, hogy a közvetlen hatást enyhe fokú mérgezés válthatja ki. Megfigyelték, hogy a tarka varánusz (Varanus varius), a komodói varánusz (V. komodoensis) és a Varanus scalaris (pettyes varánusz) harapása az emberi kézen hasonló hatást fejtett ki, a megharapott testrész gyors megduzzadását, a véralvadás helyi megszűnését, könyökig ható fájdalmat, egyes tünetek több óráig is megmaradtak.^[1]

Jegyzetek

↑ Fry, Brian G., et al. (2006). "Early evolution of the venom system in lizards and snakes." Nature. Letters. Vol. 439/2 February 2006, pp. 584-588. Pdf file available for download at: [1]

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. március 4.)
King, Dennis & Green, Brian. 1999. Goannas: The Biology of Varanid Lizards. University of New South Wales Press. ISBN 0-86840-456-X
Reptilepark^{[halott link]}

További információk

Fogságban tartott tarka varánusz

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Fry, Brian G., et al. (2006). "Early evolution of the venom system in lizards and snakes." Nature. Letters. Vol. 439/2 February 2006, pp. 584-588. Pdf file available for download at: [1]

[1]