Tarka lantszarvúantilop

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Tarka lantszarvúantilop
A Buntebok Nemzeti Parkban
A Buntebok Nemzeti Parkban
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Tehénantilop-formák (Alcelaphinae)
Nem: Damaliscus
Faj: D. pygargus
Tudományos név
Damaliscus pygargus
Burchell, 1823
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tarka lantszarvúantilop témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tarka lantszarvúantilop témájú médiaállományokat és Tarka lantszarvúantilop témájú kategóriát.

A tarka lantszarvúantilop (Damaliscus pygargus)[1] a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és az Alcelaphinae alcsaládba tartozó faj. A faj Afrikában bontebok, vagy buntebok néven is ismert.

Megjelenése[szerkesztés]

Egy közepes testnagyságú dél-afrikai antilopfajról van szó. A faj marmagassága 1 méter, testhossza 140–190 cm körül van, tömegük a 70–140 kg. Szőrzete három alapszínt tartalmaz: a rozsdabarnát, amely a nyakán a vállán, és rézsúton a törzs hátsó részéig húzódik; a feketét, amely nagyobb sávokban egészíti ki a törzsön a barnát; és a fehér, amely a törzs alsó részén, a végtagoknál és a farnál, valamint a fej frontális részén húzódik. fejen található fehér sáv az egyik jellemző külső jegye, amely a szarvától az orráig húzódik. Szarva a többi tehénantilop-féléhez hasonló, de például a topihoz képest kevésbé ívelt.

Elterjedése[szerkesztés]

A tarka lantszarvúantilop eredetileg a Dél-afrikai Köztársaság területén honos. Eredeti elterjedési területébe beletartozott az Oranje Szabadállam és Gautenberg tartomány, KwaZulu-Natal tartomány északnyugati része, valamint Keleti-Fokföld tartomány és Észak-Fokföld tartomány északi részei.

Korábban előfordult Lesotho területén is, annak nyugati részén, de onnan 1900 előtt kihalt. Ma kisebb betelepített csordái vannak az országban. Jelenléte Szváziföldön bizonytalan.

Mivel igen tetszetős faj betelepítették Botswana, Namíbia és Zimbabwe területére is. ezekben az országokban elsősorban magánkézben levő farmokon él.

Alfajai[szerkesztés]

A tarka lantszarvúantilopnak az alábbi kettő alfaja ismert:

  • Alapfaj, a tarka lantszarvúantilop (Damaliscus pygargus pygarus) - Veszélyeztetett alfaj, mely kizárólag Nyugat-Fokföld tartományban él.
  • Fehérpofájú lantszarvúantilop (Damaliscus pygargus phillipsi) - a Dél-afrikai köztársaság összes többi részén ez az alfaj él, és zömmel ezt is telepítették be más országokba is.

Életmódja[szerkesztés]

A tarka lantszarvú antilop enyhébb égövi körülmények között nappal aktív, a forróbb éghajlaton a kora reggeli, és a kései órákon. Főleg fűfélékkel táplálkozik, a fás, ligetes terepet kedveli, amely menedéket nyújthat számára a forróság elől. Alapvetően társas faj gyakran figyelnek meg 20 egyednél több állatot számláló csapatot. A hímek territoriálisak (a többi tehénantilophoz hasonlóan), ezek határát ürülékükkel jelölik ki, és más hímekkel szemben védelmezik. A harc a nőstényekért zajlik elsősorban, amelyek nyolchavi vemhességet követően hozzák világra a gidákat. Ez az esős időszakban történik már, hogy lehetőségük legyen a kicsiknek megerősödniük. Ahogy más patásoknál, úgy ennél a fajnál is a fiatalok gyorsan fejlődnek, úgyszólván rögtön követni tudják az anyjukat. A vadon élő egyedek átlagosan 16 évig élnek, fogságban hosszabb ideig.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Amikor az első európaiak megérkeztek Dél-Afrikába a tarka lantszarvúantilop még igen gyakori faj volt. A faj mutatóssága révén a vadászok kedvelt célpontja volt. A XIX. század első felében már rendkívül megritkult, és helyi kezdeményezésre zárt körülmények között tenyészteni akarták őket, ami azonban még nem járt elegendő sikerrel. 1931-ben létrehozták a Buntebok Nemzeti Parkot, az állomány talpra állításához azonban még évtizedek munkájára volt szükség. Az évezredfordulót követően már számos rezervátum, állatkert, vadaskert tartja e színes párosujjú patásfajt, így talán kijelenthetjük, hogy jövője biztosabb alapokon nyugszik, mint egykoron.[2]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A faj korábbi tudományos neve Damaliscus dorcas.
  2. Farkas Henrik: Egyszervolt állatok, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1986, 36. ISBN 963 11 6586 8

Források[szerkesztés]