Tarka dió-levéltetű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tarka dió-levéltetű
Tarka dió levéltetvek és hangyák
Tarka dió levéltetvek és hangyák
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Félfedelesszárnyúak (Hemiptera)
Alrend: Növénytetvek (Sternorrhyncha)
Öregcsalád: Levéltetvek (Aphidoidea)
Család: Valódi levéltetűfélék (Aphididae)
Alcsalád: Calaphidinae
Nemzetség: Panaphidini
Alnemzetség: Panaphidina
Nem: Panaphis
Faj: P. juglandis
Tudományos név
Panaphis juglandis
Goeze, 1778
Szinonimák
  • Callipterus iuglandis Macchiati, 1883
  • Callaphis juglandis
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tarka dió-levéltetű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tarka dió-levéltetű témájú kategóriát.

A tarka dió-levéltetű (Panaphis juglandis), a rovarok (Insecta) osztályába, ezen belül a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjének valódi levéltetűfélék (Aphididae) családjába tartozó faj.

Mezőgazdasági kártevő, a diót károsítja.

Megjelenése[szerkesztés]

A szárnyas nőstények hossza 3,6 mm. Feje és tora barnásfekete, a potroh alapszíne citromsárga, hátoldalán sötétbarna középsávokat és foltokat visel. A szemek pirosak, a csápok és a lábak sárgák, a harmadik lábpár combi részén sötétbarna gyűrű található. A szárnyakon az erezet mentén sötétbarna sávok húzódnak.

Életmódja[szerkesztés]

A párás, meleg környezetet szereti, azokban az években terjed el, mikor ilyen az időjárás.[1] Egyetlen tápnövénye a dió, semmilyen más növényre nem telepszik át.[2]

Az ősanyák május folyamán kelnek ki, amik, megfigyelések szerint már szárnyas alakok. A nőstények elevenszüléssel nagy tömegű lárvának adnak életet, ezek a diólevél fonákján, a főér mentén szabályos sort képezve szívogatnak.

Szeptember végétől jelennek meg a telepeken a szárnyatlan ivaros nőstények és a szárnyas hímek.

A nőstények megtermékenyülésük után rakják le petéiket a rügyek mellé, melyek áttelelnek.

Mivel bőségesen ürítenek mézharmatot, a telepeket a hangyák is szívesen látogatják.

Kártétele[szerkesztés]

A szívogatás hatására a levelek nem torzulnak, de a károsított főér megbarnul, majd elhal. Ennek következtében a levelek hamarabb befejezik működésüket, idő előtt lehullanak.

Védekezés[szerkesztés]

Bár igen elterjedt kártevők, kémiai védekezés ellenük nem szokott szükségessé válni. Ha azonban túlzottan elszaporodnak, egyéb gyümölcsfáknál alkalmazható levéltetvek elleni rovarölő szerek ellenük is hatásosak.[2]

Források[szerkesztés]

  • Bodor János – Gallyas Csaba: Hasznos és káros rovarok a kertben. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1975. ISBN 963 230 367 9  
  1. Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 1.)
  2. a b Bálint Gazda honlapja - Diófák lombján élő tavaszi kártevők. (Hozzáférés: 2011. december 1.)