Tarcal (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A településen világörökségi helyszín található 
Tarcal
Tarcal légifotó
Tarcal légifotó
Tarcal címere
Tarcal címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás Tokaji
Jogállás község
Polgármester Baracskai László István[1]
Irányítószám 3915
Körzethívószám 47
Népesség
Teljes népesség 2866 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 52,01 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 53,72 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tarcal (Magyarország)
Tarcal
Tarcal
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 07′ 37″, k. h. 21° 20′ 50″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 37″, k. h. 21° 20′ 50″
Tarcal (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Tarcal
Tarcal
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Tarcal weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tarcal témájú médiaállományokat.

Tarcal község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Tokaji járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Az Alföld és a Zempléni-hegység találkozásánál, a legjobb minőségű hegyaljai szőlőtáblák övezte Tarcal a vulkáni és üledékes kőzetekből álló Nagy Kopasz-hegy déli lejtőinek tövében fekszik a Hatvan–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely/Nyíregyháza-vasútvonalon.

Története[szerkesztés]

Tarcal története összefonódott Tokajjal. Az államalapítás óta kisebb megszakításokkal Tarcal királyi birtok volt. 1096-ban Kálmán király tarcali birtokán tartott zsinaton a futárszolgálatra vonatkozó törvényt hoz.

1110-ben országgyűlést tartanak Tarcalon. 1398-ban Zsigmond király utasítja a leleszi konventet, hogy Debrői Miklós fia István mester királyi kincstartót iktassa be Tarcal birtokába. A 14. század végétől Tarcal a tokaji királyi uradalomhoz tartozott. 1440-ben Tarcal Hunyadi János birtokába került, majd halála után ismét királyi birtok lett. 1551-ben Tarcal elnyerte a mezőváros címet. 1561-ben zsinatot rendeznek Tarcalon, melyen Kopácsi István protestáns reformátor elnököl. 1560-as években a mezővárost a török elpusztítja. 1593-ban egy törökellenes hadakozás megszervezésével foglalkozó tanácskozásra Tarcalra hívja össze Christoph Teuffenbach felső-magyarországi kapitány az érintetteket. 1596-ban II. Rudolf oltalomlevelet ad Tarcalnak. 1599-ben II. Rudolf elzálogosítja Tarcal mezővárosát a hadviselésre adott 80 ezer Ft kölcsönért. Az összeg nagyságát – azaz Tarcal értékét – abból is megítélhetjük, hogy 1587-ben Munkács uradalmának zálogösszege 73 ezer Ft volt.

1603-ban II. Rudolf elzálogosítja a mezővárost Rákóczi Zsigmondnak. 1606-ban a Rákóczi-családtól Bocskai István visszaváltja a birtokot. Basta csapatai szinte teljesen megsemmisítik a mezővárost. 1620-ban a Thurzó család tarcali szőlőjében aszúszemeket (feketeszőlő) szüreteltek. 1622-től a tarcali földesúri jog Bethlen Gábor erdélyi fejedelemé. 1631-ben Bethlen Gábor özvegye, Brandenburgi Katalin eladja Tarcalt Csáky Istvánnak. 1638-ban Csáki István Tarcal részére szabadalomlevelet kap III. Ferdinándtól, amely megengedte a település körülsáncolását. 1647-től Tarcalt a királyi kamara kezelte. 1662-ben feldúlták és kifosztották a tatárok. 1674-ben a mezőváros szabad prédája a tokaji vár körül hadakozó labancoknak és a szerencsi várat birtokoló kuruc fegyverforgatóknak. 1676-ban Thököly István[forrás?] egyik századosa kifosztja és felgyújtja Tarcalt. 1678-ban az egri törökök Kara Hasszán aga vezetésével ismételten felgyújtják. 1679-ben a koleralázadásban részt vett tarcaliakat karóba húzták.

1701-ben egy tarcali szőlőgazdaságról írják: „szemenszedett aszú szőlőt szedettünk közel egy hordóval”. 1707-ben II. Rákóczi Ferenc jár Tarcalon. 1748-ban Grassalkovich Antal elkészíti előterjesztését Mária Terézia részére, melyben a tarcali kincstári szőlőkkel is foglalkozik. Javaslatára két korszerű szőlőtelepet létesítenek a Szarvas dűlőben és a Henye hegy déli lejtőjén. 1760 körül sváb iparosok telepednek le a mezővárosban. Az 1827-es összeírás szerint 217 izraelita él Tarcalon, többségük kereskedéssel foglalkozik. 1849-ben Tarcalnál visszaverik Schlick osztrák tábornok támadását. 1858-ban megérkezik a vasút Tarcalra. 1880-ban filoxéra pusztít. 1894-ben a tarcali vincellériskola igazgatója Kasinczky Viktor személyes példával és tudományos munkásságával segítette a filoxérától sújtott Hegyalja újbóli betelepítését. A királyi udvartartás birtokában lévő tarcali Szarvas és Terézia szőlők ekkor kerültek korszerű módszerekkel betelepítésre.

1945 januárjában Szerednyei János, a helyi plébános, önként csatlakozott egy tarcaliak csoportjához, akiket összegyűjtettek, hogy a málenkij robot keretében a Szovjetunióba vigyenek. Szerednyei ott halt meg egy bányabalesetben 1948-ban.

1951-ben megalakult az egykori királyi uradalom szőleit is magában foglaló Kertészeti és Szőlészeti Kutató Intézet kísérleti telepe. Ez a kutatóintézet dolgozta ki azokat a metszési módokat, amelyek különböző időjárási viszonyok mellett is jól alkalmazhatóak. Rendszeresen metszési bemutatókat tartottak az egyéni termelők részére. Az 1950-es években megalakult a nagyüzemi gazdálkodást folytató Tarcali Állami Gazdaság. A gazdaság vezetője Leskó István igazgató és Bakonyi József Kossuth-díjas főkertész volt. A Tarcali Állami Gazdaság rendezte be az első szőlőöntöző telepet. A Disznókőn telepített 300 holdas táblájához elzárták a Dorgó patak zsombékos völgykatlanát egy kétszáz méteres gáttal. A mesterséges tóból 15 km hosszú gravitációs csővezetékkel öntözték a szőlőtáblákat.

2015. március 25-én az Ó-temető feletti dombon felállítottak egy 8,5 méteres Jézus-szobrot, amelyet Petró Attila vállalkozó ajándékozott a falunak.[3] A szobrot Szabó Sándor, szerencsi szobrász készítette.[4]

2016. november 18. a Fő utca és a Klapka utca kereszteződésnél avatták fel Tarcal Vezér szobrát. A szobron, ami Makoldi Sándor műve, látható a Vinnai dűlőben talált honfoglalás kori lelet szinte valamennyi eleme. [5]

Népcsoportok[szerkesztés]

A település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.[6]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Nevezetességei[szerkesztés]

Gróf Degenfeld család német–magyar származású, Tokaj hegyalján fontos szerepet töltöttek be. Gróf Degenfeld Imre egyik alapító tagja volt az 1857-ben alakult Tokaj-Hegyalja Bormívelő Egyesületnek. A háborúk után Degenfeld Sándor (1922–) vagyonától megfosztva Romániában élt. 1963-ban Németországba költözött feleségével, Bethlen Ágnessel. A család 1994-ben visszavásárolta a szőlőbirtokot, vele együtt a kastélyt is, melyet felújítva kastélyszállóként nyitottak meg 1996-ban. A Terézia kert lett a szőlő birtok középpontja, ebben helyezkedik el a kastélyszálló.
A barokk udvarház a 18. században épült, az Andrássyak tulajdonában a 19. században került, akik klasszicista átalakítást végeztettek. 2008-ban ötcsillagos szálloda nyílt meg az épületben.
  • Római katolikus templom
Gótikus plébániatemploma a 15. században épült. A templom 1562-ben a reformátusok birtokában volt. Az egykori kéttornyú templomnak ma már csak az egyik tornya áll. A protestánsok 1671-ig használták. Miután II. Rákóczi György özvegye Báthory Zsófia katolikus hitre tért, a tarcali templomból is eltávolíttatta a protestánsokat. 1776-ban barokk stílusban átépítették. 1834-ben földrengés miatt megsérült, a sérüléseket 1836-ban és 1856-ban hozták rendbe.
  • Római katolikus kápolna
17. századi, késő barokk stílusú.
18. századi, barokk stílusú.
Épült 1800 körül.
  • Református templom
Késő barokk stílusban, épült 1797-ben.
  • Jézus szobor
Felállított 2015-ben
  • Tarcal Vezér szobor
Felállított 2016-ban

Nevezetes emberek[szerkesztés]

  • 1608-ban itt vállalt iskolamesterséget a heidelbergi egyetemről hazatért Miskolci Csulyak István, aki „ebben a kis bortermelő mezővárosban görög nyelvet is tanított”.[7]
  • Itt született 1768-ban és élt Kovách János magyar–török szótáríró.
  • Itt élt 1695 körül Babócsay Izsák Tarcal mezőváros jegyzője, aki megírta Tarcal viszontagságairól szóló munkáját.
  • Itt született 1768-ban Fodor István ev. ref. lelkész.
  • Itt volt káplán 1791-94 között Kassai József plébános, tankönyvek írója.
  • Itt működött Kosinszki Viktor szőlészeti és borászati szakíró, a vincellériskola igazgatója.
  • Itt élt az elbukott 1849-es szabadságharc után Pálffy János az 1848-as országgyűlés képviselőházi alelnöke.
  • Itt élt Pap Tolnai István Heidelbergben tanult ev. ref. lelkész, 1623 után a sárospataki kollégium igazgatója.
  • Itt tevékenykedett 1655–1657 között Papp Mihály ev. ref. prédikátor.
  • Itt működött 1585–1599 között Siderius János ev. ref. esperes, akinek kisded gyermekeknek írt katekizmusát 1597 és 1722 között tizenöt alkalommal kiadták.
  • Itt született 1788-ban Waltherr László Imre az MTA levelező tagja.
  • Itt született 1768-ban Fodor István református lelkész.
  • Itt született 1954-ben Báthori Tibor kertészmérnök, borász, az 1992-es év bortermelője.

Tarcal az irodalomban[szerkesztés]

Tarcal, Oszú név alatt, megjelenik Nyíri János Madárország c. regenyében.

Képek[szerkesztés]

Tarcal panoráma a Kopasz hegyről
Tarcal panoráma a Kopasz hegyről

Irodalom[szerkesztés]

  • Németh Péter: A tokaji uradalom kialakulása. Századok, 2005.
  • Németh Péter (szerk.): Tarcal története a honfoglalástól a mohácsi vészig. Tarcal, 1996.
  • Olajos Csaba: A tarcali koronauradalom építészeti emlékei. Herman Ottó Múzeum évkönyve, 1991.
  • Balassa Iván: A Tokaj-hegyaljai aszú korai története. Egri Múzeum Évkönyve, 1987.
  • Gubay Kálmán: Adatok Tarcal mezőváros történetéhez. Adalékok

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tarcal települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. http://tarcal.hu/aldo-jezus-szobor/ hozzáférés 2015.07.22.
  4. https://www.kozterkep.hu/~/25062/Aldo_Krisztus_Tarcal_2015.html hozzáférés 2015.07.22.
  5. Tarcali Hírek. Tarcal Község Információs Lapja. 2016. november, XXI. évfolyam 11. szám
  6. A nemzetiségi népesség száma településenként
  7. szerk.: Klaniczay Tibor: A magyar irodalom története (2. kötet). Budapest: Akadémiai Kiadó, 56. o. 963 05 1641 1 2. kötet (1964) 

Külső hivatkozások[szerkesztés]