Tarajos korallfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Tarajos korallfa
Erythrina crista-galli (Maui, Kahului repülőtér)
Erythrina crista-galli (Maui, Kahului repülőtér)
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Hüvelyesek (Fabales)
Család: Pillangósvirágúak (Fabaceae)
Alcsalád: Bükkönyformák (Faboideae)
Nemzetség-
csoport
:
Phaseoleae
Alnemzetség-
csoport
:
Erythrininae
Nemzetség: Korallfa (Erythrina)
Faj: E. crista-galli
Tudományos név
Erythrina crista-galli
L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tarajos korallfa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tarajos korallfa témájú médiaállományokat és Tarajos korallfa témájú kategóriát.

Erősen visszametszett törzse (Funchal, Palheiro Gardens)
Virágzata (Maui, Kaanapali)
Termése és benne levő magjai a toulouse-i múzeum gyűjteményében

A tarajos korallfa kakastaréjfa, csörgősipkavirág, (Erythrina crista-galli) a hüvelyesek (Fabales) rendjébe tartozó pillangósvirágúak (Fabaceae)családjában a bükkönyformák (Faboideae) közé tartozó korallfa (Erythrina) nemzetség egyik legismertebb faja.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Dél-Amerikából (Dél-Brazília, Paraguay, Uruguay, Észak-Argentína) származik. A világ legtöbb trópusi, illetve szubtrópusi éghajlatú vidékén, így Madeirán és a Hawaii-szigeteken is meghonosították.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Felálló ágú, lombhullató cserje, vagy mintegy 5 m magasra növő kis fa. Kérge vastag, bordázott. Szárát végig tövisek borítják.

Ovális, bőrszerű, fűzöld, szőrös levelei hármasával ülnek a levélnyélen.

Korallpiros virágainak laza fürtje a bohóc csörgősipkájára, illetve kakastaréjra emlékeztet; ennek alapján könnyen megkülönböztethető a többi korallfa fajtól. A virágok az új hajtások végén, nagyjából a növény hároméves korától nyílnak.

Magva megnyúlt vese alakú, sötétkékkel márványozott, élénkvörös hüvely.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés]

A tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talajt kedveli. Annak ellenére, hogy trópusi növény, a rövid ideig tartó, enyhe fagyot képes elviselni olyannyira, hogy még Dél-Angliában is a szabadban nő. A mérsékelt égöv nagyobbik részén (így a Kárpát-medencében is) hidegházi növény. Madeirán a sziget déli partvidékén mintegy 300 m magasságig szabadon nő a kertekben és parkokban. A sziget legnagyobb tarajos korallfája Caniço főterén, a templom előtt áll.

Gyorsan növekszik.

Eredeti élőhelyén virágait kolibrifélék (Trochilidae) porozzák be, ezért azok feltűnő színűek és sok nektárt termelnek — annyit, hogy az nem ritkán kicsordul a virágból. Eredetileg augusztustól novemberig nyílnak, de Madeirán például márciustól szeptemberig. A megfelelően tartott növény évente többször is virágzásra bírható.

Magról és félfás dugványról is viszonylag könnyen szaporítható.

Felhasználása[szerkesztés]

Dísznövénynek ültetik.

Források[szerkesztés]