Tarackbúza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Tarackfű szócikkből átirányítva)
Tarackbúza
A természetben
A természetben
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Perjevirágúak (Poales)
Család: Perjefélék (Poaceae)
Alcsalád: Perjeformák (Pooideae)
Nemzetség-
csoport
:
Triticeae
Nemzetség: Elymus
Faj: E. repens
Tudományos név
Elymus repens
(L.) Gould, Madroño 9: 127 (1947)
Szinonimák
Szinonimák
  • Basionym
    • Triticum repens L., , Sp. Pl.: 86. 1753.
  • Homotypic
    • Agropyron junceum var. repens (L.) T.Marsson, Allg. Bot. Z. Syst. 7: 154. 1901.
    • Agropyron repens (L.) P.Beauv., Ess. Agrostogr.: 102. 1812.
    • Braconotia officinarum Godr., Fl. Lorraine 3: 192. 1844, nom. superfl.
    • Elytrigia repens (L.) Nevski, Trudy Bot. Inst. Akad. Nauk S.S.S.R., Ser. 1, Fl. Sist. Vyssh. Rast. 1: 14. 1933.
    • Frumentum repens (L.) E.H.L.Krause, Bot. Centralbl. 73: 340. 1898.
    • Triticum infestum Salisb., Prodr. Stirp. Chap. Allerton: 27. 1796, nom. superfl.
    • Zeia repens (L.) Lunell, Amer. Midl. Naturalist 4: 227. 1915.
  • Heterotypic
    • Bromus glaber Scop., Fl. Carniol., ed. 2, 1: 84 (1771), nom. illeg.
    • Bromus villosus Scop., Fl. Carniol., ed. 2, 1: 83 (1771)
    • Triticum dumetorum Honck., Verz. Gew. Teutschl.: 363 (1782)
    • Elymus caninus Roth, Tent. Fl. Germ. 1: 51 (1788), nom. illeg.
    • Triticum imbricatum Lam., Tabl. Encycl. 1: 212 (1792)
    • Triticum sepium Thuill., Fl. Env. Paris, ed. 2: 67 (1799), nom. illeg.
    • Elymus dumetorum Hoffm., Deutschl. Fl., ed. 2, 1: 64 (1800)
    • Triticum repens var. aristatum Schumach., Enum. Pl. Saell. 1: 38 (1801)
    • Triticum repens var. capillare Pers., Syn. Pl. 1: 109 (1805)
    • Triticum repens var. multiflorum Pers., Syn. Pl. 1: 109 (1805)
    • Triticum glaucum Host, Icon. Descr. Gram. Austriac. 4: 6 (1809)
    • Triticum arvense Schreb. in A.F.Schweigger & F.Koerte, Fl. Erlang. 1: 143 (1811)
    • Triticum dumetorum Schreb. in A.F.Schweigger & F.Koerte, Fl. Erlang. 1: 143 (1811), nom. illeg.
    • Triticum leersianum Wulfen in A.F.Schweigger & F.Koerte, Fl. Erlang. 1: 144 (1811)
    • Triticum reptans Clairv., Man. Herbor. Suisse: 26 (1811)
    • Triticum subulatum Schweigg. & Körte, Fl. Erlang. 1: 143 (1811), nom. illeg.
    • Triticum vaillantianum Wulfen in A.F.Schweigger & F.Koerte, Fl. Erlang. 1: 143 (1811)
    • Agropyron multiflorum P.Beauv., Ess. Agrostogr.: 102 (1812), nom. nud.
    • Agropyron repens var. aristatum Baumg., Enum. Stirp. Transsilv. 3: 269 (1816)
    • Agropyron repens var. dumetorum Roem. & Schult., Syst. Veg. 2: 755 (1817)
    • Agropyron repens var. leersianum (Wulfen) Roem. & Schult., Syst. Veg. 2: 755 (1817)
    • Agropyron repens var. subulatum Roem. & Schult., Syst. Veg. 1: 745 (1817)
    • Agropyron repens var. vaillantianum (Wulfen & Schreb.) Roem. & Schult., Syst. Veg. 2: 755 (1817)
    • Agropyron firmum J.Presl & C.Presl, Fl. Cech.: 28 (1819)
    • Triticum multiflorum Steud., Nomencl. Bot.: 855 (1821), pro syn.
    • Agropyron caesium J.Presl & C.Presl, Delic. Prag.: 213 (1822)
    • Agropyron collinum Opiz, Naturalientausch 10: 248 (1825)
    • Triticum repens subsp. arenosum Spenn., Fl. Friburg. 1: 162 (1825)
    • Triticum caesium (J.Presl) Kunth, Révis. Gramin. 1: 145 (1829)
    • Triticum repens var. subulatum (Roem. & Schult.) Nees in C.F.P.von Martius, Fl. Bras. Enum. Pl. 2: 450 (1829)
    • Triticum firmum (J.Presl) Link, Hort. Berol. 2: 188 (1833)
    • Triticum intermedium Hegetschw., Fl. Schweiz: 102 (1839), nom. illeg.
    • Triticum repens var. minus Hook., Fl. Bor.-Amer. 2: 254 (1840)
    • Triticum repens var. nanum Hook., Fl. Bor.-Amer. 2: 254 (1840)
    • Triticum repens var. major Döll, Rhein. Fl.: 69 (1843)
    • Triticum repens var. maritimum W.D.J.Koch & Ziz ex Döll, Rhein. Fl.: 69 (1843)
    • Triticum subaristatum Link, Linnaea 17: 395 (1844)
    • Agropyron elatum Opiz, Seznam: 12 (1852), nom. nud.
    • Triticum repens var. nemorale Andersson, Pl. Scand. 2: 4 (1852)
    • Elymus neogaeus Steud., Syn. Pl. Glumac. 1: 349 (1854)
    • Triticum arundinaceum Steud., Syn. Pl. Glumac. 1: 343 (1854)
    • Agropyron repens var. vulgare Döll, Fl. Baden: 128 (1857)
    • Triticum repens var. aristatum Döll, Fl. Baden: 128 (1857), nom. illeg.
    • Triticum repens var. glaucum Döll, Fl. Baden: 130 (1857), nom. illeg.
    • Triticum repens f. pubescens Döll, Fl. Baden: 129 (1857)
    • Triticum repens var. pubescens Döll, Fl. Baden: 130 (1857)
    • Triticum repens var. vulgare Döll, Fl. Baden: 128 (1857)
    • Agropyron bromiforme Schur, Enum. Pl. Transsilv.: 808 (1866), pro syn.
    • Agropyron loliiforme Schur, Enum. Pl. Transsilv.: 808 (1866)
    • Agropyron repens var. altissimum Schur, Enum. Pl. Transsilv.: 808 (1866)
    • Agropyron repens var. bromiforme Schur, Enum. Pl. Transsilv.: 808 (1866)
    • Agropyron repens var. caesium (J.Presl) Schur, Enum. Pl. Transsilv.: 808 (1866)
    • Triticum repens var. caesium (J.Presl) Schur, Enum. Pl. Transsilv.: 808 (1866)
    • Triticum repens f. viride T.Marsson, Fl. Neu-Vorpommern: 599 (1869)
    • Michelaria villosa Dumort. ex Thielens, Mem. Soc. Sci. Hainault, III, 5: 200 (1870), nom. illeg.
    • Triticum repens var. sepium Borbás, Term. Közl. 15: 342 (1878)
    • Agropyron caldesii Goiran, Nuovo Giorn. Bot. Ital. 12: 145 (1880)
    • Triticum ramosum Beck ex Nyman, Consp. Fl. Eur.: 841 (1882), pro syn.
    • Agropyron dumetorum Trautv., Trudy Imp. S.-Peterburgsk. Bot. Sada 9: 322 (1884)
    • Agropyron vaillantianum (Wulfen & Schreb.) Trautv., Trudy Imp. S.-Peterburgsk. Bot. Sada 9: 323 (1884)
    • Agropyron repens var. pilosum Scribn. in E.L.Rand & J.H.Redfield, Fl. Mt. Desert Isl.: 183 (1894)
    • Agropyron repens var. maritimum (Koch & Ziz) Grecescu, Consp. Fl. Roman.: 637 (1898)
    • Triticum repens var. pectinatum F.W.Schultz, Verh. Bot. Vereins Prov. Brandenburg 40: 81 (1899)
    • Agropyron repens f. geniculatum Farw., Rep. (Annual) Commiss. Parks Boulevards Detroit 11: 48 (1900)
    • Agropyron repens f. stoloniferum Farw., Rep. (Annual) Commiss. Parks Boulevards Detroit 11: 48 (1900)
    • Agropyron arundinaceum (Steud.) P.Candargy, Étude Monogr. Hordées: 48 (1901)
    • Triticum repens var. stenophyllum Asch. & Graebn., Syn. Mitteleur. Fl. 2(1): 646 (1901)
    • Agropyron repens var. nemorale (Andersson) Farw., Rep. (Annual) Michigan Acad. Sci. 6: 203 (1904)
    • Agropyron nicaeense Goiran, Nuovo Giorn. Bot. Ital., n.s., 16: 134 (1909), nom. nud.
    • Agropyron repens var. pseudocaesium Pacz., Zap. Novorossiisk. Obshch. Estestvoisp. 39: 30 (1912), nom. nud.
    • Agropyron caesium proles koeleri Rouy in G.Rouy & J.Foucaud, Fl. France 14: 319 (1913)
    • Agropyron elongatiforme Drobow in A.I.Vvedensky & al., Key Fl. Tashkent 1: 40 (1923)
    • Agropyron repens var. recurvum Grossh., Bot. Mater. Gerb. Glavn. Bot. Sada R.S.F.S.R. 3: 20 (1923)
    • Agropyron repens var. aristatum (Döll) Roshev., Trudy Glavn. Bot. Sada 38: 141 (1924), nom. illeg.
    • Agropyron repens f. aristatum (Schumach.) Holmb., Skand. Fl. 2: 274 (1926)
    • Agropyron caesium subsp. koeleri (Rouy) Rouy, Consp. Fl. France: 295 (1927)
    • Agropyron repens subvar. pubescens (Döll) Litard., Arch. Bot. Mém. 2: 11 (1928)
    • Agropyron repens var. bispiculatum Roshev., Fl. Zabaik. 1: 98 (1929)
    • Agropyron leersianum (Wulfen) Rydb., Brittonia 1: 85 (1931)
    • Agropyron sachalinense Honda, J. Fac. Agric. Hokkaido Imp. Univ. 26: 177 (1931)
    • Agropyron repens f. heberhachis Fernald, Rhodora 35: 184 (1933)
    • Agropyron repens f. pilosum (Scribn.) Fernald, Rhodora 35: 184 (1933)
    • Agropyron repens f. setiferum Fernald, Rhodora 35: 184 (1933)
    • Agropyron repens f. vaillantianum (Wulfen & Schreb.) Fernald, Rhodora 35: 184 (1933)
    • Agropyron rifeum Sennen & Mauricio, Cat. Fl. Rif Orient.: 136 (1933), nom. nud.
    • Elytrigia elongatiformis (Drobow) Nevski, Trudy Sredne-Aziatsk. Gosud. Univ., Ser. 8b, Bot. 17: 61 (1934)
    • Agropyron repens subsp. pseudocaesium (Pacz.) Lavrenko in V.L.Komarov (ed.), Fl. URSS 2: 210 (1935)
    • Agropyron pseudocaesium (Pacz.) Zoz, Zhurn. Inst. Bot. Vseukraïns'k. Akad. Nauk 13-14: 205 (1937)
    • Elytrigia pseudocaesia (Pacz.) Prokudin, Trudy Nauchno-Issl. Inst. Bot. 3: 186 (1938 publ. 1939)
    • Elytrigia repens var. caesia (J.Presl) Prokudin, Trudy Nauchno-Issl. Inst. Bot. 3: 189 (1938 publ. 1939)
    • Elytrigia repens var. pubescens (Döll) Prokudin, Trudy Nauchno-Issl. Inst. Bot. 3: 190 (1938 publ. 1939)
    • Elytrigia repens var. vaillantiana (Wulfen & Schreb.) Prokudin, Trudy Nauchno-Issl. Inst. Bot. 3: 189 (1938 publ. 1939)
    • Agropyron maeoticum Prokudin, in Fl. RSS Ucr. 2: 343 (1940)
    • Agropyron subulatum (Nees) Herter, Revista Sudamer. Bot. 6: 147 (1940), nom. illeg.
    • Elytrigia maeotica (Prokudin) Prokudin, Trudy Nauchno-Issl. Inst. Bot. 4: 141 (1941)
    • Elytrigia quercetorum Prokudin, Trudy Nauchno-Issl. Inst. Bot. 4: 141 (1941)
    • Agropyron maritimum (W.D.J.Koch & Ziz) Jansen & Wacht., Fl. Neerl. 1(2): 116 (1951), nom. inval.
    • Elytrigia repens var. maritima (Koch & Ziz) Hyl., Bot. Not. 1953: 357 (1953)
    • Elytrigia × dominii V.Jirásek, Preslia 26: 176 (1954), nom. nud
    • Agropyron repens var. glaucum (Döll) Maire, in Fl. Afrique N. 3: 326 (1955), nom. illeg.
    • Agropyron repens f. trichorrhachis Rohlena, Contr. Arctic Inst. 9F: 46 (1958)
    • Elytrigia maritima Tzvelev, Novosti Sist. Vyssh. Rast. 1: 28 (1964)
    • Agropyron caninum f. caesium (J.Presl & C.Presl) Soó, Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 17: 119 (1971 publ. 1972)
    • Agropyron repens f. capillare (Pers.) Soó, Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 17: 119 (1971 publ. 1972)
    • Agropyron repens f. multiflorum (Peterm.) Soó, Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 17: 119 (1971 publ. 1972)
    • Agropyron repens f. pectinatum (R.Schulz & O.E.Schulz) Soó, Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 17: 119 (1971 publ. 1972)
    • Agropyron repens f. podperae Soó, Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 17: 119 (1971 publ. 1972)
    • Agropyron repens lusus semiverticillatum (Waisb.) Soó, Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 17: 119 (1971 publ. 1972)
    • Agropyron repens f. stenophyllum (Asch. & Graebn.) Soó, Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 17: 119 (1971 publ. 1972)
    • Agropyron repens f. subpubescens Soó, Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 17: 119 (1971 publ. 1972)
    • Agropyron repens f. subulatiforme Soó, Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 17: 119 (1971 publ. 1972)
    • Agropyron repens f. viride (T.Marsson) Soó, Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 17: 120 (1971 publ. 1972)
    • Agropyron subulatiforme f. viride (T.Marsson) Soó, Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 17: 120 (1971 publ. 1972)
    • Agropyron repens var. arvense (Schreb.) Anghel & Morariu, Fl. Republ. Social. Român. 12: 609 (1972)
    • Elytrigia repens subsp. elongatiformis (Drobow) Tzvelev, Novosti Sist. Vyssh. Rast. 10: 31 (1973)
    • Elytrigia repens subsp. pseudocaesia (Pacz.) Tzvelev, Novosti Sist. Vyssh. Rast. 10: 31 (1973)
    • Agropyron repens var. pubescens (Döll) Tzvelev, in Fl. Vostoch. Evropy 1: 117 (1974)
    • Elytrigia repens var. bispiculata (Roshev.) Tzvelev, Novosti Sist. Vyssh. Rast. 12: 225 (1975)
    • Elytrigia repens var. glauca (Döll) Tzvelev, Spisok Rast. Gerb. Fl. S.S.S.R. Bot. Inst. Vsesojuzn. Akad. Nauk 20: 15 (1975)
    • Elytrigia calcarea (P.Cernjavskij) Holub, Folia Geobot. Phytotax. 12: 426 (1977)
    • Elymus repens subsp. elongatiformis (Drobow) Melderis, Bot. J. Linn. Soc. 76: 379 (1978)
    • Elymus repens subsp. pseudocaesius (Pacz.) Melderis, Bot. J. Linn. Soc. 76: 379 (1978), nom. inval.
    • Agropyron repens subsp. elongatiforme (Drobow) D.R.Dewey, Syst. Bot. 5: 70 (1980)
    • Elymus repens subsp. caesius (C.Presl) Soó, Magyar Fl. Veg. 6: 185 (1980)
    • Elytrigia repens f. aristata (Schumach.) Beetle, Phytologia 55: 211 (1984)
    • Elytrigia repens f. aristatum (K.Schum.) Beetle, Phytologia 55: 211 (1984)
    • Elytrigia repens subsp. caesia (J.Presl & C.Presl) Dostál, Folia Mus. Rerum Nat. Bohemiae Occid., Bot. 21: 16 (1984)
    • Elytrigia vaillantiana (Wulfen & Schreb.) Beetle, Phytologia 55: 211 (1984)
    • Elymus repens var. aristatus (Baumg.) Melderis & D.C.McClint. in D.McClintock, Suppl. Wild Flow. Guernsey: 48 (1987)
    • Elytrigia levadica Kuvaev, Novosti Sist. Vyssh. Rast. 24: 20 (1987)
    • Elymus vaillantianus (Wulfen & Schreb.) K.B.Jensen, Genome 32: 645 (1989)
    • Elytrigia arenosa (Spenn.) H.Scholz, Bot. Jahrb. Syst. 115: 352 (1993)
    • Elytrigia repens subsp. koeleri (Rouy) Holub, Folia Geobot. Phytotax. 28: 107 (1993)
    • Elymus elongatiformis (Drobow) Assadi, Willdenowia 26: 268 (1996)
    • Elytrigia repens var. aristata (Döll) P.D.Sell in P.D.Sell & G.Murrell, Fl. Great Britain Ireland 5: 363 (1996)
    • Elytrigia repens subsp. longiaristata N.R.Cui, in Fl. Xinjiangensis 6: 602 (1996)
    • Elymus arenosus (Spenn.) Conert in G.Hegi, Ill. Fl. Mitt.-Eur., ed. 3, 1(3: 10): 793 (1997)
    • Elytrigia campestris subsp. maritima (Koch & Ziz) H.Scholz, Bull. Soc. Échange Pl. Vasc. Eur. Occid. Bassin Médit. 27: 102 (1998)
    • Elymus campestris subsp. maritimus (W.D.J.Koch & Ziz) Lambinon, Nouv. Fl. Belg., ed. 5: 1047 (2004), with incorrect basionym
    • Elytrigia ikonnikovii Tzvelev, Novosti Sist. Vyssh. Rast. 38: 114 (2006)
    • Elymus repens var. subulatus (Roem. & Schult.) Szczep., Acta Soc. Bot. Poloniae 78: 58 (2009)
    • Elymus caesius (J.Presl & C.Presl) G.H.Loos, Jahrb. Bochum. Bot. Vereins 1: 120 (2010)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tarackbúza témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tarackbúza témájú médiaállományokat és Tarackbúza témájú kategóriát.

A tarackbúza (Elymus repens) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának perjevirágúak (Poales) rendjébe, ezen belül a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó faj. Népies nevei: közönséges tarackbúza, ebgyógyítófű, tarackfű, tarack.

Előfordulása[szerkesztés]

A tarackbúza Európa és Ázsia mérsékelt éghajlatú részein, Izlandtól a Koreai-félszigetig, továbbá Északnyugat-Afrikában és az indiai szubkontinensen honos gyom-, és gyógynövény. Észak- és Dél-Amerikába, valamint Új-Zélandra és Ausztráliába betelepítették ezt a növényfajt.

Alfajai[szerkesztés]

  • Elymus repens subsp. arenosus Melderis, Bot. J. Linn. Soc. 76: 379 (1978)
  • Elymus repens subsp. atlantis (Maire) Ibn Tattou, Bocconea 8: 218 (1998)
  • Elymus repens subsp. calcareus (Cernjavski) Melderis, Bot. J. Linn. Soc. 76: 380 (1978)
  • Elymus repens subsp. repens

Megjelenése[szerkesztés]

A tarackbúza évelő szálfű, töve messze kúszó tarackokkal terjed. Magas növésű, részben nem virágzó hajtásaival nagy csoportokat képez. Egy-egy tőnek 10-200 hajtása van. Minél idősebb, hajtásai annál sűrűbbek. A szárak 40-150 centiméter magasak, felállók, alul olykor hajlottak, simák. Levelei a szárral együtt tompazöldek, néha kékesszürke deres bevonattal, ami letörölhető. A hegyes levélfülecskék röviden pillásak körülölelik a szárat. A nyelvecske 1 mm-nél kisebb, hártyás szegély alakjában fejlődik ki. A levélhüvely hengeres, kopasz vagy szőrös. A levéllemez kihegyesedő, 6-18 centiméter hosszú, 3-10 milliméter széles, felül rövid szőrös, ezért kissé érdes. A levélerek áteső fényben fehér csíkok. Kalásza 8-12 centiméter hosszú, felálló vagy elhajló, ritkábban bókoló. A kalásztengelyen két oldalon ülnek a füzérkék, ezek lazák, vagy tömöttebben állóak, 10–20 milliméter hosszúak, 3-8 virágúak, többé-kevésbé elliptikusak, laposan összenyomottak. A füzérke szélesebbik oldala néz a szár felé. A pelyvák 12 milliméter hosszúra is kifejlődhetnek, lándzsásak, ormósak, az ormók a csúcsuk felé érdesek is lehetnek, ereik száma 3-7. Csúcsuk szálkaszerű csúcsba fut ki. A külső toklász elérheti a 13 milliméter hosszúságot, ereinek száma 5, gyakran rövid szálkaszerű csúcsa van. A belső toklásznak két ormója érdes.

Életmódja[szerkesztés]

A tarackbúza mérsékelt égövi területeken gyakori. Magyarországon felhagyott kultúrák, erdőterületek és szántók gyomtársulásainak tömegesen előforduló, társulásalkotó gyomnövénye. A tarackbúza legelőkön, réteken, kopár területeken igen gyakori. Gyakori és kifejezetten terhes gyomnövény. Közismertek a föld alatti, világos színű tarackjai, amelynek minden darabja újból teljes értékű növényt képes kihajtani.

Gyűjtése[szerkesztés]

Több méter hosszú és elágazó tarackjait virágzás (Agropyri repentis flos) idején (június–augusztus) gyűjtik, rendszerint gyomos területekről szántás után boronával szedik össze. A tarackos gyökértörzset (Agropyri repentis rhizoma), a levélmaradványoktól és gyökerektől megtisztítva napon szárítják. (beszáradás 2,5:1).

Hatóanyagai[szerkesztés]

3-8% polifruktán (inulinszerű triticin), 10% nyálka-poliszacharid, szaponin, 2-3% cukoralkohol (mannitol, inozitol), 0,01-0,05% illóolaj, agropyren poliin, vanillosid, fenilkarbonsavak, kovasav, szilikátok.

Alkalmazás[szerkesztés]

A népgyógyászatban is használt vizelethajtó, vizeletképzést fokozó szer (diureticum) hólyaghurut, hólyag- és vesekő megbetegedések valamint köhögés és légcsőhurut ellen. Külsőleg hámosító, főleg pattanásos bőr kezelésére használják.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]