Hegyi tapír

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Tapirus pinchaque szócikkből átirányítva)
Hegyi tapír
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Tapírfélék (Tapiridae)
Nem: Tapirus
Faj: T. pinchaque
Tudományos név
Tapirus pinchaque
(Roulin, 1829)
Szinonimák
  • Tapirus andicola Gloger, 1842
  • Tapirus leucogenys Gray, 1872
  • Tapirus pinchacus de Blainville, 1846
  • Tapirus roulini de Blainville, 1846
  • Tapirus roulinii Fischer, 1830
  • Tapirus villosus (Wagler, 1830)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hegyi tapír témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi tapír témájú médiaállományokat és Hegyi tapír témájú kategóriát.

Két hegyi tapír a San Franciscó-i állatkertben

A hegyi tapír (Tapirus pinchaque) az emlősök (Mammalia) osztályának páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül a tapírfélék (Tapiridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Elterjedése[szerkesztés]

A tapírfélék családjából a hegyi tapírnak van a legkisebb elterjedési területe. Csupán Kolumbiában, valamint az Andok ecuadori és nyugat-perui hegyláncaiban él.

Élőhelye[szerkesztés]

Többnyire 2000 méteres tengerszint feletti magasságokban levő hegyi köderdők és felvidéki mocsarak lakója. Egészen 4500 méteres magasságig előfordul.

Megjelenése[szerkesztés]

Zömök testű, viszonylag rövid lábú állat. A tapírfajok közül ez a legkisebb faj, testhossza 180 centiméter, marmagassága 75–90 centiméter. Testtömege 136–250 kilogramm, a nőstények valamivel testesebbek, mint a hímek. Apró szeme, rövid, kerek füle van. Húsos, rövid ormánnyá megnyúlt orra a felső ajka fölé lóg. Lábán három funkcionális ujj van; az első, azaz a legbelső csökevényes, az ötödik pedig a mellső lábakon fejletlen, a hátsókon teljesen hiányzik. Szőrzete meglehetősen dús, színe hasonlóan a másik két közép- és dél-amerikai fajhoz barnás árnyalatú. A szőrzet színében nagy változatosság van az egyes egyedek között, némelyikük akár majdnem fekete is lehet. Sűrű szőrzetén kívül jellemző e fajra az állon és a száj körül látható, s a felső ajak közepéig terjedhető fehér színezés; fülének fehéresszürke szegélye hiányzik. Az általában szürke pofatájék néha annyira világos, hogy a hegyi tapírt korábban Tapirus leucogenys (Gray) („fehérpofájú tapír”) névvel is jelölték. Nyaka gömbölyűbb, mint a síkon élő fajoké, és sörénye hiányzik. Koponyája kevésbé domború, és az ázsiai tapíréra hasonlít, még inkább a kihalt Palaeotheriuméra, s ez ismét egy bizonyíték a tapírok ősi jellegére.

Életmódja[szerkesztés]

A Tapirus nemnek csak egy hegylakó faja ismeretes. A hegyi tapír a sűrű erdők vagy mocsarak félénk lakója; jól kitaposott ösvényei általában vízközelben vezetnek. Ha megzavarják, az aljnövényzet közé menekül, vagy gyakran keres menedéket a víz alá merülve. Mint minden tapírfaj, a hegyi tapír is elsősorban éjszaka aktív, magányosan él. Napközben a sűrű vegetációban elbújva pihen. A többi tapírfajtól eltérően kiválóan tud mászni, amire szüksége is van hegyvidéki otthonában. Rokonaihoz hasonlóan jól tud úszni és a vízben alábukni is. Gyakran vesz iszapfürdőt. Igen félénk, többnyire csak ivás vagy fürdőzés közben a nyílt vízparton lehet csak megfigyelni. Mint minden tapír, ez a faj is vegetáriánus, kizárólag növényi részeket, leveleket, gallyakat fogyaszt.

Legfőbb ellensége az ember. Régebben vadádászták a húsáért is.

Szaporodása[szerkesztés]

A nőstény 13 hónapig tartó vemhességi időszak után egyetlen utódot hoz a világra. A kis tapír, rokonfajaihoz hasonlóan a felnőttektől eltérő, rejtőszínű csíkos bundát visel. A tapírkölyök egyéves korára lesz felnőtt és anyja ekkorra többnyire el is űzi maga mellől. Az ivarérettséget csak három-négyéves korára éri el.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A Természetvédelmi Világszövetség a fajt jelenleg a „végveszélyben” kategóriába sorolja. Megritkulásának fő oka a vadászat mellett az élőhelyeit ellepő háziasított szarvasmarhákkal való versengés. A tapírok nem bírják a versenyt a táplálékot jobban kihasználó kérődzőkkel, ahol ezek tartósan megtelepdtek onnan a tapírok hamar eltűntek. Ezért is olyan szétszórt a tapírfélék jelenlegi elterjedése. A kérődzők közül a leggyakoribb tülkösszarvúak természetes úton sosem jutottak el Dél-Amerikába, így a hegyi tapírnak sem voltak táplálékkonkurensei. Mára azonban a szarvasmarhák mindenütt jelen vannak a faj elterjedési területén, elvadult egyedeik a védett nemzeti parkokban is élnek. A faj húscélú vadászata mára javarészt megszűnt, de a szarvasmarhákkal való versengés még mindig komoly veszélyeztető tényező.

Jelenlegi állományát 2500 egyed körülire becsülik.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Bergtapir című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]