Tapio Rautavaara

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Tapio Rautavaara
Tapiorautavaara.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Kaj Tapio Rautavaara
Becenév Tapsa
Született 1915. március 8.
Pirkkala, Finnország Finnország
Elhunyt 1979. szeptember 25. (64 évesen)
Oulunkylä[1]
Sírhely Malmi temető
Pályafutás
Műfajok táncdal, folk, country, kuplé
Aktív évek 1945-1979
Hangszer gitár
Tevékenység
Kiadók Warner Music Finland

Tapio Rautavaara weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tapio Rautavaara témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
Atlétika
Olimpiai játékok
arany
1948 London
atlétika, gerelyhajítás
Európa-bajnokságok
bronz
1946 Oslo
gerelyhajítás
Íjászat
Világbajnokság
arany
1958 Brüsszel
csapat

Kaj Tapio „Tapsa” Rautavaara (Pirkkala 1915. március 8.Helsinki 1979. szeptember 25.) finn énekes, sportoló, filmszínész.

Ifjúkora[szerkesztés]

Henrik Kerttula és Hilda Rautavaara gyermekeként született Pirkkalában, Tampere elővárosában. Három héttel később anyja Helsinki elővárosába, Oulunkyläba költözött, ahol korábban élt. Rautavaara apja ritkán volt otthon, és nemsokára elhagyta a családot. 1921-ben Tapio Tamperébe költözött anyjával. Rautavaara gyakran került konfliktusba tanáraival munkásszármazása miatt. Tapio azzal keresett zsebpénzt, hogy szocialista lapokat árult a Finlayson textilgyár munkásainak. Négy évvel később a család visszatért Oulunkyläba, ahol Rautavaara halálig élt.[2]

Az 1920-as évek végén Rautavaara belépett a helyi munkás-sportklubba, az Oulunkylän Tähtiba és ott atletizált.[2] Rautavaara formális oktatása az elemi iskolával befejeződött.[3] Dolgozott, újságárusként, útkarbantartóként, favágóként, majd egy malomban lett raktáros.

Az 1930-as évek közepén katonai szolgálatát töltötte a finn haditengerészetnél. 1939-ben a téli háború kitörésekor a tengerészet még nem vett részt aktívan a háborúban, így Rautavaarának engedélyezték, hogy tovább dolgozhasson a malomban. Autodidakta módon tanult, rengeteget olvasott. A könyvtárakban fellelhető összes Shakespeare drámát elolvasta. Az ideiglenes béke időszaka után, 1941-ben, mikor a folytatólagos háború kitört, Rautavaarat visszahívták a seregbe, és ezután két évet a frontvonalon töltött. 1943 nyarán áthelyezték a háborús szórakoztató csapatokhoz, ahol az Aunus Rádiónál[4] egy éven keresztül, mint újságíró dolgozott. Ez idő alatt sok ember megismerte a nevét.[3] Közben a Finn Színházművészeti Egyetem kurzusain is részt vehetett. 44 nyarán a finneknek ki kellett vonulni Kelet-Karéliából, s ekkor a rádió is megszűnt.

Sportpályafutása[szerkesztés]

Jelentős sportsikerek is fűződnek a nevéhez. Egy orvos javaslatára kezdett sportolni. Többször nyert finn bajnokságot gerelyhajításban és íjászatban. 1937-ben a Finn Munkások Sportszövetségét képviselte Antwerpenben a Munkásolimpián, és gerelyhajításban a második helyet érte el honfitársa, Erkki Autonen mögött.[2] 1946-ban az Atlétikai Európa-bajnokságon, Oslóban bronzérmet nyert gerelyhajításban, 66,40 méteres dobásával. 1948-ban a nyári olimpiai játékokon, London-ban, 69,77 méteres dobásával olimpiai bajnok lett. Íjászatban is sikeres volt. 1955-ben finn bajnokságot, 1958-ban pedig csapatban világbajnokságot nyert.[3]

Zenei pályafutása[szerkesztés]

Rautavaara, Finnország egyik legnépszerűbb, legszeretettebb énekese volt. A háború után találkozott Reino Helismaával, aki zeneszerző és szövegíró volt. Ő irta a Reissumies ja kissa (A vándor és a macska) című dalt, ami meghozta Rautavaarának az első igazi sikert. Később csatlakozott hozzájuk Toivo Kärki zeneszerző. Ez a csapat a következő tíz évben nagy sikereket ért el Finnországban. Rautavaara, sok számnak nem csak a zenéjét, de a szövegét is maga írta, és a dalokat saját gitárkísérettel adta elő. Az Isoisän olkihattu (Nagyapa szalmakalapja), a Vain merimies voi tietää (Csak egy tengerész tudhatja) és a Häävalssi (Esküvői keringő) aranylemez lett. Körülbelül 300 dalt vett lemezre.[3]

Rautavaara , Reino Helismaa és Esa Pakarinen a 40-es évek végén és az 50-es elején beutazták egész Finnországot. A turné személyes problémák miatt megszakadt, de a 60-as években egy rövid időre folytatódott 1965-ig, Helismaa haláláig.

Népszerűségének csúcspontja az 50-es évekre és a 60-as évek elejére tehető. Később a tangó és a Rautalanka[5] nevű finn zenei stílus előretörésével népszerűsége csökkent.

Halála[szerkesztés]

1979. szeptember 25-én Tapio Rautavaara egy fotózáson vett részt Vantaa-ban a Tikkurila uszodában, ahol megcsúszott, elesett és beütötte a fejét. Egy közeli rendelőintézetben ellátták, de sérüléseit nem vették elég komolyan, mert azt hitték részeg. Bekötözték a fejét, és hazaküldték. Aznap éjjel Oulunkylä-i otthonában, agyvérzésben meghalt. Sok más hírességgel együtt Helsinkiben, a Malmi temetőben nyugszik.

Utóélete[szerkesztés]

Emlékműve Helsinkiben, az Oulunkylä kerület központjában áll, ahol élete legnagyobb részét élte. A szobrot Veikko Myller készítette, a címe Kulkurin uni (Egy csavargó álma).[3] Életéről Peter von Bagh 1979-ben, Tapsa címmel készített dokumentumfilmet.

Timo Koivusalo, 1999-ben készült, Kulkuri ja joutsen (A csavargó és a hattyú) című filmje, Rautavaara és Helismaa évekig tartó, közös turnéjáról szól . Rautavaarát, a filmben Tapio Liinoja játszotta. 2007 tavaszán a Nokian Työväen Teatteri színdarabot mutatott be Rautavaara életéről, Sininen uni (Kék álom) címmel.

2008. október 15-én Heksinkiben, a Tavastia Klubban emlékkoncertet rendeztek Tapio Rautavaara tiszteletére.

Hatása[szerkesztés]

Dallamos, érzelmes dalai - sokszor borongós, sokszor humoros, de mindig karizmatikus előadásmódja miatt -, ma is nagyon népszerűek Finnországban. Sok mai zenész tekinti elődjének. Ville Valónak, a HIM énekesének, szintén Rautavaara a legnagyobb példaképe a finn zenei életből.

Leghíresebb dalai[szerkesztés]

  • Reissumies ja kissa
  • Kulkuri ja joutsen
  • Rakovalkealla
  • Isoisän olkihattu
  • Vain merimies voi tietää
  • Lauluni aiheet
  • Ontuva Eriksson
  • Sininen uni
  • Juokse sinä humma
  • Kulkuriveljeni Jan
  • Yölinjalla
  • Kohti Alaskaa
  • Tuopin jäljet
  • Lapin jenkka
  • Kulkurin iltatähti
  • Päivänsäde ja menninkäinen
  • Reppu ja reissumies
  • Vanhan jermun purnaus
  • Inarijärvi
  • Pohjolan yö
  • Häävalssi
  • Anttilan keväthuumaus
  • Korttipakka
  • En päivääkään vaihtaisi pois

Gyűjteményes lemezei[szerkesztés]

  • Reissumiehen taival (1979)
  • 20 suosikkia – Reissumies ja kissa (2000)
  • 20 suosikkia – Juokse sinä humma (2000)
  • 20 suosikkia – Tuo aika toukokuun (2000)
  • En päivääkään vaihtaisi pois – Sata levytystä vuosilta 1946–1979 (5CD 1995, 4CD 2004)
  • Kulkurin taival (14CD 2008, az eddigi legteljesebb válogatás)

Emléklemezek[szerkesztés]

  • Sunnuntaina sataa aina (1989)
  • Mestaria kunnioittaen – Tribuutti Tapio Rautavaaralle (2008)

Filmográfia[szerkesztés]

  • Vain sinulle (1945)
  • Synnin jäljet (1946)
  • Kuudes käsky (1947)
  • Kultamitalivaimo (1947)
  • Sinut minä tahdon (1949)
  • Aila, Pohjolan tytär (1951)
  • Rion yö (1951)
  • Salakuljettajan laulu (1952)
  • Pekka Puupää (1953)
  • Kaksi hauskaa vekkulia (1953)
  • Me tulemme taas(1953)
  • Kummituskievari (1954)
  • Veteraanin voitto (1955)
  • Villi Phjola (1955)
  • Kaunis Kaarina (1955)
  • Ingen morgondag (1957)
  • Kahden ladun poikki (1958)
  • Suuri sävelparaati (1959)
  • Molskis, Sanoi Eemeli, molskis! (1960)
  • Tähtisumua (1961)
  • Villin Pohjolan salattu laakso (1963)
  • X-Paroni (1964)
  • Anna (1970)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  2. ^ a b c Palmén, Jussi: Just a Vagabond. Rautavaara.net. (Hozzáférés: 2017. november 2.)
  3. ^ a b c d e Tapio Rautavaara. sports-reference.com
  4. Kelet-Karéliában működő frontrádió volt a folytatólagos háború idején.
  5. A 60-as évek elején divatos – The Shadows és The Ventures ihlette –, legtöbbször egy quartett által (szólógitár, basszusgitár, ritmusgitár és dob), elektromos hangszerekkel előadott zene. Finnországban még ma is kedvelt stílus.

Források[szerkesztés]

Ez a szócikk az angol és a finn Wikipédia azonos című cikkeinek felhasználásával készült.

További információk[szerkesztés]