Tapio Rautavaara

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tapio Rautavaara
Tapiorautavaara.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Kaj Tapio Rautavaara
Becenév Tapsa
Született 1915. március 8.
Pirkkala, Finnország Finnország
Elhunyt 1979. szeptember 25. (64 évesen)
Oulunkylä[1]
Sírhely Malmi temető
Pályafutás
Műfajok táncdal, folk, country, kuplé
Aktív évek 1945-1979
Hangszer gitár
Tevékenység
Kiadók Warner Music Finland

Tapio Rautavaara weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tapio Rautavaara témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
Atlétika
Olimpiai játékok
arany
1948 London
atlétika, gerelyhajítás
Európa-bajnokságok
bronz
1946 Oslo
gerelyhajítás
Íjászat
Világbajnokság
arany
1958 Brüsszel
csapat

Kaj Tapio „Tapsa” Rautavaara (Pirkkala 1915. március 8.Helsinki 1979. szeptember 25.) finn énekes, sportoló, filmszínész.

Ifjúkora[szerkesztés]

Henrik Kerttula és Hilda Rautavaara gyermekeként született Pirkkalában, Tampere elővárosában. Három héttel később anyja Helsinki elővárosába, Oulunkyläba költözött, ahol korábban élt. Rautavaara apja ritkán volt otthon, és nemsokára elhagyta a családot. 1921-ben Tapio Tamperébe költözött anyjával. Rautavaara gyakran került konfliktusba tanáraival munkásszármazása miatt. Tapio azzal keresett zsebpénzt, hogy szocialista lapokat árult a Finlayson textilgyár munkásainak. Négy évvel később a család visszatért Oulunkyläba, ahol Rautavaara halálig élt.[2]

Az 1920-as évek végén Rautavaara belépett a helyi munkás-sportklubba, az Oulunkylän Tähtiba és ott atletizált.[2] Rautavaara formális oktatása az elemi iskolával befejeződött.[3] Dolgozott, újságárusként, útkarbantartóként, favágóként, majd egy malomban lett raktáros.

Az 1930-as évek közepén katonai szolgálatát töltötte a finn haditengerészetnél. 1939-ben a téli háború kitörésekor a tengerészet még nem vett részt aktívan a háborúban, így Rautavaarának engedélyezték, hogy tovább dolgozhasson a malomban. Autodidakta módon tanult, rengeteget olvasott. A könyvtárakban fellelhető összes Shakespeare drámát elolvasta. Az ideiglenes béke időszaka után, 1941-ben, mikor a folytatólagos háború kitört, Rautavaarat visszahívták a seregbe, és ezután két évet a frontvonalon töltött. 1943 nyarán áthelyezték a háborús szórakoztató csapatokhoz, ahol az Aunus Rádiónál[4] egy éven keresztül, mint újságíró dolgozott. Ez idő alatt sok ember megismerte a nevét.[3] Közben a Finn Színházművészeti Egyetem kurzusain is részt vehetett. 44 nyarán a finneknek ki kellett vonulni Kelet-Karéliából, s ekkor a rádió is megszűnt.

Sportpályafutása[szerkesztés]

Jelentős sportsikerek is fűződnek a nevéhez. Egy orvos javaslatára kezdett sportolni. Többször nyert finn bajnokságot gerelyhajításban és íjászatban. 1937-ben a Finn Munkások Sportszövetségét képviselte Antwerpenben a Munkásolimpián, és gerelyhajításban a második helyet érte el honfitársa, Erkki Autonen mögött.[2] 1946-ban az Atlétikai Európa-bajnokságon, Oslóban bronzérmet nyert gerelyhajításban, 66,40 méteres dobásával. 1948-ban a Nyári Olimpiai Játékokon, London-ban, 69,77 méteres dobásával olimpiai bajnok lett. Íjászatban is sikeres volt. 1955-ben finn bajnokságot, 1958-ban pedig csapatban világbajnokságot nyert.[3]

Zenei pályafutása[szerkesztés]

Rautavaara, Finnország egyik legnépszerűbb, legszeretettebb énekese volt. A háború után találkozott Reino Helismaával, aki zeneszerző és szövegíró volt. Ő irta a Reissumies ja kissa (A vándor és a macska) című dalt, ami meghozta Rautavaarának az első igazi sikert. Később csatlakozott hozzájuk Toivo Kärki zeneszerző. Ez a csapat a következő tíz évben nagy sikereket ért el Finnországban. Rautavaara, sok számnak nem csak a zenéjét, de a szövegét is maga írta, és a dalokat saját gitárkísérettel adta elő. Az Isoisän olkihattu (Nagyapa szalmakalapja), a Vain merimies voi tietää (Csak egy tengerész tudhatja) és a Häävalssi (Esküvői keringő) aranylemez lett. Körülbelül 300 dalt vett lemezre.[3]

Rautavaara , Reino Helismaa és Esa Pakarinen a 40-es évek végén és az 50-es elején beutazták egész Finnországot. A turné személyes problémák miatt megszakadt, de a 60-as években egy rövid időre folytatódott 1965-ig, Helismaa haláláig.

Népszerűségének csúcspontja az 50-es évekre és a 60-as évek elejére tehető. Később a tangó és a Rautalanka[5] nevű finn zenei stílus előretörésével népszerűsége csökkent.

Halála[szerkesztés]

1979. szeptember 25-én Tapio Rautavaara egy fotózáson vett részt Vantaa-ban a Tikkurila uszodában, ahol megcsúszott, elesett és beütötte a fejét. Egy közeli rendelőintézetben ellátták, de sérüléseit nem vették elég komolyan, mert azt hitték részeg. Bekötözték a fejét, és hazaküldték. Aznap éjjel Oulunkylä-i otthonában, agyvérzésben meghalt. Sok más hírességgel együtt Helsinkiben, a Malmi temetőben nyugszik.

Utóélete[szerkesztés]

Emlékműve Helsinkiben, az Oulunkylä kerület központjában áll, ahol élete legnagyobb részét élte. A szobrot Veikko Myller készítette, a címe Kulkurin uni (Egy csavargó álma).[3] Életéről Peter von Bagh 1979-ben, Tapsa címmel készített dokumentumfilmet.

Timo Koivusalo, 1999-ben készült, Kulkuri ja joutsen (A csavargó és a hattyú) című filmje, Rautavaara és Helismaa évekig tartó, közös turnéjáról szól . Rautavaarát, a filmben Tapio Liinoja játszotta. 2007 tavaszán a Nokian Työväen Teatteri színdarabot mutatott be Rautavaara életéről, Sininen uni (Kék álom) címmel.

2008. október 15-én Heksinkiben, a Tavastia Klubban emlékkoncertet rendeztek Tapio Rautavaara tiszteletére.

Hatása[szerkesztés]

Dallamos, érzelmes dalai - sokszor borongós, sokszor humoros, de mindig karizmatikus előadásmódja miatt -, ma is nagyon népszerűek Finnországban. Sok mai zenész tekinti elődjének. Ville Valónak, a HIM énekesének, szintén Rautavaara a legnagyobb példaképe a finn zenei életből.

Leghíresebb dalai[szerkesztés]

  • Reissumies ja kissa
  • Kulkuri ja joutsen
  • Rakovalkealla
  • Isoisän olkihattu
  • Vain merimies voi tietää
  • Lauluni aiheet
  • Ontuva Eriksson
  • Sininen uni
  • Juokse sinä humma
  • Kulkuriveljeni Jan
  • Yölinjalla
  • Kohti Alaskaa
  • Tuopin jäljet
  • Lapin jenkka
  • Kulkurin iltatähti
  • Päivänsäde ja menninkäinen
  • Reppu ja reissumies
  • Vanhan jermun purnaus
  • Inarijärvi
  • Pohjolan yö
  • Häävalssi
  • Anttilan keväthuumaus
  • Korttipakka
  • En päivääkään vaihtaisi pois

Gyűjteményes lemezei[szerkesztés]

  • Reissumiehen taival (1979)
  • 20 suosikkia – Reissumies ja kissa (2000)
  • 20 suosikkia – Juokse sinä humma (2000)
  • 20 suosikkia – Tuo aika toukokuun (2000)
  • En päivääkään vaihtaisi pois – Sata levytystä vuosilta 1946–1979 (5CD 1995, 4CD 2004)
  • Kulkurin taival (14CD 2008, az eddigi legteljesebb válogatás)

Emléklemezek[szerkesztés]

  • Sunnuntaina sataa aina (1989)
  • Mestaria kunnioittaen – Tribuutti Tapio Rautavaaralle (2008)

Filmográfia[szerkesztés]

  • Vain sinulle (1945)
  • Synnin jäljet (1946)
  • Kuudes käsky (1947)
  • Kultamitalivaimo (1947)
  • Sinut minä tahdon (1949)
  • Aila, Pohjolan tytär (1951)
  • Rion yö (1951)
  • Salakuljettajan laulu (1952)
  • Pekka Puupää (1953)
  • Kaksi hauskaa vekkulia (1953)
  • Me tulemme taas(1953)
  • Kummituskievari (1954)
  • Veteraanin voitto (1955)
  • Villi Phjola (1955)
  • Kaunis Kaarina (1955)
  • Ingen morgondag (1957)
  • Kahden ladun poikki (1958)
  • Suuri sävelparaati (1959)
  • Molskis, Sanoi Eemeli, molskis! (1960)
  • Tähtisumua (1961)
  • Villin Pohjolan salattu laakso (1963)
  • X-Paroni (1964)
  • Anna (1970)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  2. ^ a b c Palmén, Jussi: Just a Vagabond. Rautavaara.net. (Hozzáférés: 2017. november 2.)
  3. ^ a b c d e Tapio Rautavaara. sports-reference.com
  4. Kelet-Karéliában működő frontrádió volt a folytatólagos háború idején.
  5. A 60-as évek elején divatos – The Shadows és The Ventures ihlette –, legtöbbször egy quartett által (szóló gitár, basszus gitár, ritmus gitár és dob), elektromos hangszerekkel előadott zene. Finnországban még ma is kedvelt stílus.

Források[szerkesztés]

Ez a szócikk az angol és a finn Wikipédia azonos című cikkeinek felhasználásával készült.

További információk[szerkesztés]