Tange Kenzó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tange Kenzó
Született1913. szeptember 4.[1][2][3][4][5]
Szakai
Elhunyt2005. március 22. (91 évesen)[1][3][5][6][7]
Minato
Állampolgárságajapán
Foglalkozása
Iskolái
  • Tokiói Császári Egyetem
  • Nihon Egyetem
  • Hiroshima High School (old system)
  • Ehime Prefectural Imabari Nishi High School
Kitüntetései
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • a Hongkongi Egyetem díszdoktora
  • AIJ Prize[8]
  • Order of the Sacred Treasure, 1st Class
  • Aszahi-díj (1964)
  • Royal Gold Medal (1965)
  • AIA Gold Medal (1966)
  • Person of Cultural Merit (1979)
  • Order of Culture (1980)
  • Grand Officer of the Order of the Sun of Peru‎ (1983. március 15.)[9]
  • Pritzker-díj (1987)
  • Praemium Imperiale (1993)[10]
  • a francia Becsületrend parancsnoka (1996)
Halál okaszívelégtelenség

A Wikimédia Commons tartalmaz Tange Kenzó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Tange Kenzó (japánul: 丹下健三, Hepburn-átírással: Tange Kenzō) (1913. szeptember 4.2005. március 22.) Japán minden bizonnyal egyik legismertebb építésze, a funkcionalizmust merész vonalú tervezéssel, a „kagylószerkezettel” ötvöző, fantáziadús újítója, az építészeti metabolizmus létrehozója. Leghíresebb művei a hirosimai Béke Emlékmúzeum és a tér Emlékkenotáfiuma, mely utóbbi a Kofun-kor dombsírjait idézi (1955), a tokiói Olimpiai Sportcsarnok vagyis a Jojogi Stadion (1964), a tokiói Mária-katedrális (1965), a Mori Hanae-épület (1979), az új tokiói Városháza (1991), de részt vett például Szkopje rekonstrukciójában is az 1965-ös földrengés után.

1987-ben Pritzker-díjjal tüntették ki.[11]

Főbb alkotásai[szerkesztés]

  • 1955: Hirosimai Béke Emlékmúzeum
  • 1957: A korábbi tokiói Városháza
  • 1958: Kagava prefektúra önkormányzati központja, szárnyépületek, Takamacu
  • 1960: Kurasiki városháza
  • 1964: Jojogi Stadion
  • 1964: Mária-katedrális, Tokió
  • 1966: Szkopje újjáépítésének terve az 1965-ös földrengés után
  • 1970: Az Expo '70 helyszíne, Oszaka
  • 1970: Librino-Újváros, Catania
  • 1977: Szógecu Kaikan, Aojama, Tokió
  • 1979: Mori Hanae-épület, Tokió
  • 1982: Akasaka Prince Hotel, Tokió
  • 1982: Central Area New Federal Capital City of Nigeria, Nigéria
  • 1986: Nanyang Technological University, Szingapúr
  • 1986: OUB Centre, Szingapúr
  • 1987: American Medical Association, Headquarters Building, Chicago, USA
  • 1991: Új tokiói Városháza
  • 1992: UOB Plaza, Szingapúr
  • 1996: Fuji Televízió-székház, Tokió
  • 1998: Bahreini Egyetem
  • 2000: Kagava prefektúra önkormányzati központja, főépület, Takamacu
  • 2000: Tokyo Dome Hotel
  • 2003: The Linear, bérháztömb, Szingapúr
  • 2005: Hwa Chong Institution Boarding School, Szingapúr

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. Arkitekter verksamma i Sverige, 2014. július 11.
  3. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. Kenzo Tange (holland nyelven)
  5. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. https://www.aij.or.jp/scripts/prize/prize.htm
  9. https://cde.gestion2.e3.pe/doc/0/0/1/5/2/152563.pdf
  10. https://www.praemiumimperiale.org/en/laureate-en/laureates-en, 2022. március 19.
  11. Építészfórum: 91 éves korában meghalt Kenzo Tange építész 2005. március 24. Archiválva 2006. május 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2011. február 20.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Kósa Zoltán: Kenzo Tange; Akadémiai, Bp., 1973 (Architektura)