Tanácsi vállalat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy Patyolat és egy Keravill üzlet Budapest IV. kerületében

A tanácsi vállalat Magyarországon a helyi ipart összefogó állami vállalat volt a második világháború után, 1990 előtt. Elsősorban a helyi, lakossági szükségleteket elégítette ki, helyi munkaeszközöket és munkaerőt használt fel. A tanácsi vállalatok a helyi tanácsok felügyelete alá tartoztak. Voltak köztük termelő illetve szolgáltató (főként kommunális szolgáltató) vállalatok. Működésükre a vállalatok szabályozói vonatkoztak. Az ipari tevékenységet folytató tanácsi vállalatokat összefoglaló néven tanácsi iparnak nevezték.

Budapesten a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának felügyelete alá tartozó tanácsi vállalatok neve a "Fővárosi" szóval kezdődött (pl. Fővárosi Patyolat Vállalat, Fővárosi Vasipari Vállalat, Főbuha).

A korabeli gazdaságpolitika bizonyos foglalkoztatás-politikai problémák (pl. csökkent munkaképességűek foglalkoztatása, iparilag elmaradott térségek pangó munkaerejének hasznosítása, szakképzetlen dolgozók kiképzése) megoldásának eszközeiként tekintett a tanácsi vállalatokra.[1]

Egyes tanácsi vállalatok az idők folyamán átalakultak pl. más állami vállalatok gyáregységeivé. A rendszerváltás után a tanácsi vállalati forma megszűnt; az addigi tanácsi vállalatok vagy valamilyen gazdasági társasági formában (Rt., Kft.) működtek tovább, vagy megszűntek.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Közgazdsági kislexikon

Források[szerkesztés]

  • Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 482–483. o. ISBN 963-05-6411-4  
  • Közgazdasági ABC. KJK, Budapest, 1973. 438. old.
  • Közgazdsági kislexikon. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1987

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]