Tamáslaka
| Tamáslaka (Томашевац / Tomaševac) | |
 | |
| A görögkeleti templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Közép-bánsági |
| Község | Nagybecskerek |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 23262 |
| Körzethívószám | +381 23 |
| Rendszám | ZR |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1510 fő (2011)[1] |
| Népsűrűség | 27 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 59 m |
| Terület | 66,7 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 16′ 02″, k. h. 20° 37′ 09″Koordináták: é. sz. 45° 16′ 02″, k. h. 20° 37′ 09″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tamáslaka témájú médiaállományokat. | |
Tamáslaka (szerbül Томашевац / Tomaševac, németül Tomaschewatz) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Bánságban.
Fekvése[szerkesztés]
Nagybecskerektől délkeletre, Bótos, Orlód, Árkod és Újozora közt fekszik, közigazgatásilag Nagybecskerek községhez tartozik.
Története[szerkesztés]
Tamáslaka helyén a török hódoltság előtt még két két falu állt, mivel a község két különböző pontján is templomrom nyomai látszottak és a falu két felét is két különböző néven (Csoke és Marievo) említik. A falu a török hódoltság alatt is lakott hely maradt.
Az 1717-es kincstári összeírásban Tomaschoviz néven a pancsovai kerület helységei között sorolták fel, 20 lakott házzal, és Mercy térképén is lakott helynek tüntették fel.
1750-ben a délmagyarországi kincstári pusztákat bérlő társaság bérelte és a becskereki kerületbe tartozott.
1760-1761. között a kamara új települési helyként a tiszai és a marosi szerb határőrök számára engedte át.
1767-től a német-bánsági Határőrvidékhez tartozott, és a német-bánsági 12. számú határőrezred egyik századának székhelye lett.
Az 1788. évi hadjáratkor Tomasevácnál a Temes hídját a Radivojevics György százados vezérlete alatt álló 300 fős csapat védte, melyet a törökök október 17-18. között éjjel megtámadták és az egész hídőrséget felkoncolták. Az elesettek sírját a Temes jobb partján, levő magaslaton emlékkővel jelölték meg.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a szeptember 2-án vívott első perlaszi csata után, szeptember 9-én, a szerbek Knicsanin szerb felkelővezér alatt megszállották a községet és a közelében fekvő magaslatokon ütöttek tábort. Ez a tábor a német-bánáti határőrök 3. és 4. ezredéből (2472 ember), 1610 szerbiai önkéntesből és 12 ágyúból állt.
November 30-án Vetter honvédezredes sikertelen támadást intézett Tomasevácz ellen. Ekkor Kiss Ernő tábornok december 5-én a község ellen újabb támadást intézett, melyet Knicsanin 4082 emberrel védett. A szerbek heves küzdelem után visszaszorították a magyarokat, akik közül 250-en elestek, míg a szerbeknek 180 ember volt a vesztesége. Délután 3 órakor a magyar sereg megkezdte a visszavonulást Nagybecskerek felé, míg a szerbek Jarkováczra vonultak s csak egy száz főből álló csapatot hagytak vissza; Kiss Ernő azonban Damjanicscsal egyesülve, újabb támadást tervezett Tomasevácz ellen, de Damjanicsot a szerbek Jarkováczon meglepték, és megakadályozták előnyomulását. Mikor december 14-én este Kiss Ernő Tomasevácz előtt megjelent, a szerbek kis csapata és a község lakossága éjjel titkon elhagyta a sáncokat és elmenekült. Másnap a magyarok behatoltak a községbe, melyet felgyújtottak. Kiss Ernő ezután gyorsan továbbvonult és Szárcsánál egyesült Damjanicscsal.
1849. május 7-én Perczel Mór a község határában fényes győzelmet aratott a Puffer ezredes vezérlete alatt álló császáriakon és szerb felkelőkön.
1910-ben 2727 lakosából 76 magyar, 177 német, 2455 szerb volt. Ebből 215 római katolikus, 32 evangélikus, 2461 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Antalfalvai járásához tartozott.
Népesség[szerkesztés]
Demográfiai változások[szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2518 | 2528 | 2532 | 2354 | 2149 | 1904 | 1765[2] | 1510[3] |
Etnikai összetétel[szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 1626 | 92,12 |
| Cigányok | 58 | 3,28 |
| Magyarok | 23 | 1,30 |
| Románok | 11 | 0,62 |
| Jugoszlávok | 8 | 0,45 |
| Szlovákok | 3 | 0,16 |
| Oroszok | 2 | 0,11 |
| Montenegróiak | 1 | 0,05 |
| Horvátok | 1 | 0,05 |
| Németek | 1 | 0,05 |
| Macedónok | 1 | 0,05 |
| Egyéb/Ismeretlen[4] |
Nevezetességek[szerkesztés]
- Római katolikus temploma - 1908-ban épült
- Görögkeleti temploma - 1773-ban épült
- Perczel Mór az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején, 1849. május 7-én a község határában aratott fényes győzelmet a Pufer ezredes vezérlete alatt álló császáriakon és a szerb felkelőkön.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 2011 Census of Population, Households and Dwellings in the Republic of Serbia: Age and sex – Data by settlements.. (Hozzáférés: 2021. november 1.)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Попис становништва, домаћинстава и станова 2011. у Републици Србији: Старост и пол – Подаци по насељима / 2011 Census of Population, Households and Dwellings in the Republic of Serbia: Age and sex – Data by settlements. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-028-8 Hozzáférés: 2021. november 1. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források[szerkesztés]
- Borovszky Samu: Torontál vármegye
