Takrin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Takrin
IUPAC-név
1,2,3,4-tetrahidro-akridin-9-amin
Kémiai azonosítók
CAS-szám 321-64-2
ChemSpider 1859
DrugBank DB00382
ChEBI 45980
ATC kód N06DA01
SMILES
n1c3c(c(c2c1cccc2)N)CCCC3
InChI
1/C13H14N2/c14-13-9-5-1-3-7-11(9)15-12-8-4-2-6-10(12)13/h1,3,5,7H,2,4,6,8H2,(H2,14,15)
InChIKey YLJREFDVOIBQDA-UHFFFAOYSA-N
UNII 4VX7YNB537
ChEMBL 95
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C13H14N2
Moláris tömeg 198,264 g/mol
Olvadáspont 183 °C
Forráspont 358 °C
Farmakokinetikai adatok
Biohasznosíthatóság 2.4–36% (szájon át)
Metabolizmus máj (CYP1A2(en))
Biológiai
felezési idő 		2–4 óra
Fehérjekötés 55%
Kiválasztás vese
Terápiás előírások
Jogi státusz Rx-only
S4
POM
Terhességi kategória C (US)
C (AU)
Alkalmazás orális, rektális

A takrin (INN: Tacrine) a demencia[1] lelassítására, az idegsejtek funkcióinak átmeneti javítására szolgáló gyógyszer. Enyhe–középsúlyos Alzheimer-kórban szenvedő betegeknek adják. Az állapot súlyosbodásával a takrin szedését abba kell hagyni, mert a hatás gyengül, a mellékhatások viszont nem.

Az acetilkolin-észteráz enzim gátlásával(en) hat. A gátlás megakadályozza az acetil-kolin lebontását, így annak szintje nő a szinapszisokban.

Története[szerkesztés]

Az 1-hidroxi-takrint[2] a Hoechst-Roussel Pharmaceuticals fejlesztette ki, és 1984-ben nyújtott be szabadalmat az USA-ban. A Warner-Lampert cég viszont a takrin-hidrokloridra nyújtott be szabadalmat, majd 1990-ben forgalomba hozatali engedélyt kért és kapott az FDA-tól a Cognex nevű, takrin-hidroklorid hatóanyagú készítményére. Mindkét szabadalom az Alzheimer-kór gyógyítására vonatkozott.

A két cég között jogi vita kezdődött, mivel a takrin-hidroklorid a szervezetben 1-hidroxi-takrinná metabolizálódik.[3] A vita végül peren kívüli megegyezéssel zárult: a Warner-Lampert elismerte, hogy a Cognex-szel elbitorolta a Hoechst-Roussel Pharmaceuticals szabadalmának egyes igénypontjait, cserébe a Hoechst-től licencet kapott.

Mellékhatások, ellenjavallatok[szerkesztés]

A takrin ellenjavallt 3 mg/dl-nél magasabb bilirubinszint esetén. Fokozott óvatosság szükséges májbetegség, asztma, krónikus obstruktív légúti betegség, szívritmus-zavar vagy más szívbetegség, vizelési zavarok, prosztata-megnagyobbodás, görcsök (pl. epilepszia) esetén.

A leggyakoribb mellékhatások: hányinger, hányás, fogyás, hasi fájdalom/görcsök. A takrin növeli a gyomorsavkiválasztást, ezért könnyebben fordulhat elő gyomorfekély.

A legsúlyosabb mellékhatás az ALT (alanin transzamináz(en) enzim) szintjének megnövekedése, mely májkárosodásra utal. Emiatt a takrin szedése alatt rendszeres (eleinte hetenkénti) vérvétel és májfunkció-vizsgálat szükséges.

Egyéb, ritkább mellékhatások:

  • vizelési zavar, a vizelet mennyiségének megváltozása, sötét színű vizelet
  • remegés, izomfájdalmak, egyensúlyvesztés
  • sárgaság
  • fekete színű széklet vagy hányadék (a gyomorvérzés jele lehet)
  • allergiás reakció (bőrkiütés, -viszketés).

A dohányzás csökkenti a takrin hatását.

A terhességre és szoptatásra vonatkozóan nem végeztek állatkísérleteket, így a szedés ellenjavallt. Nem ismert a gyermekekre gyakorolt hatása sem.

A takrin számok gyógyszerrel lép kölcsönhatásba, beleértve recept nélküli szereket is.[4] A nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (pl. ibuprofén) növelik a gyomorvérzés veszélyét. A vérhígítóként (szívinfarktus vagy stroke ellen) szedett aszpirint folytatni kell, de a fertőzés elleni nagyobb (>300 mg/nap) mennyiség már ellenjavallt.

A takrin komplikációt okozhat sürgősségi ellátás során is (a szukcinilkolin(en)-típusú izomlazítókkal kölcsönhatásba lép).

A takrin vagy metabolitjai gátolják a teában is megtalálható teofillin lebontását.

Adagolás[szerkesztés]

A kezdő adag naponta 4×10 mg szájon át, az ALT-szint monitorozásával. A takrin hatása nagymértékben függ az azonos időközönkénti szedéstől. Az adag 4-hetenként 4×10 mg-mal, legfeljebb 4×40 mg-ig növelhető.[5] Üres gyomorral célszerű szedni (étkezés előtt legalább egy vagy étkezés után legalább két órával). Ezen lehet változtatni a gyomorpanaszok csökkentése érdekében, de ezáltal 30–40%-kal csökken a takrin szintje a vérben.

Az ALT-szint túlzott emelkedésekor a takrin mennyiségét csökkenteni, vagy akár teljesen szüneteltetni kell. Amint az ALT visszaállt a normál értékre, a szedés folytatható. Az időben észrevett ALT-növekedés esetén ritka a májkárosodás. Nők esetén a takrin plazmakoncentrációja átlagosan 50%-kal magasabb a férfiakénál, és gyakoribb az ALT túlzott növekedése is.

A takrin abbahagyása után több esetben jelezték a kognitív funkciók gyors romlását.

Készítmények[szerkesztés]

A nemzetközi gyógyszerkereskedelemben:[6]

Önállóan:

  • Neiromidin
  • Romotal

Hidroklorid formában:

  • Cognex
  • Cognitiv
  • Tacrinal
  • THA

Morfin-szulfáttal kombinálva:

  • Mortha

Magyarországon nincs forgalomban.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Az értelmi képességek lassú, folyamatos hanyatlása. Lásd A demencia Archiválva 2013. július 25-i dátummal a Wayback Machine-ben (dr.Info).
  2. ↑ 9-Amino-1,2,3,4-tetrahydroacridin-1-ol (ChemSpider)
  3. ↑ A klinikai kísérletek során a radioaktív takrin metabolitjainak mindössze 5%-át sikerült azonosítani. Ezek: 1-, 2- és 4-hidroxi-takrin.
  4. ↑ Részletesen: Tacrine (DrugBank).
  5. ↑ NMDA-antagonista és acetilkolin-észteráz inhibitorok kombinációjának alkalmazása Alzheimer-kór kezelésére Archiválva 2016. március 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (európai szabadalom, EP 1509232 B1, 2008.11.19.)
  6. ↑ Tacrine (Drugs-About.com)
  7. ↑ Az OGYI adatbázisában még a hatóanyag sem szerepel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A demencia kezelésére használt más gyógyszerek:

Szerkezeti hasonlóság:

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Takrin&oldid=26558582”