Takada Kenzó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Takada Kenzó
Kenzo Takada cropped 2 Kenzo Takada 20170310.jpg
Született 1939. február 27.[1][2][3]
Himedzsi[2]
Elhunyt 2020. október 4. (81 évesen)[4][5][6][2]
Neuilly-sur-Seine[7][2]
Állampolgársága japán
Foglalkozása
Iskolái
  • Himedzsinisi Középiskola
  • Kóbei Városi Idegennyelvi Egyetem
  • Bunka Divatiskola
Kitüntetései
  • Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja
  • Becsületmedál lila szalaggal (1999)[8]
  • a francia Becsületrend lovagja (2015. december 31.)
Halál okaCovid19
Sírhelye Père-Lachaise temető

A Wikimédia Commons tartalmaz Takada Kenzó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Takada Kenzó (高田 賢三; Hepburn: Takada Kenzō?; 1939. február 27.2020. október 4.) japán divattervező, a Kenzo márka alapítója, az Ázsiai Couture Szövetség tiszteletbeli elnöke.

Gyermek- és ifjúkora[szerkesztés]

Takada a Hjógo prefektúrában található Himedzsiben született 1939. február 27-én, szülei egy szállodát vezettek.[9] Már gyerekkorában szerette a divatot, lánytestvérei magazinjait böngészgette.,[10] Egy rövid ideig a Kóbei Városi Idegennyelvi Egyetemen tanult, de elsőéves korában elhunyt az édesapja,[11] és Takada otthagyta az egyetemet, családja akarata ellenére.[10] 1958-ban felvételt nyert a tokiói Bunka Divatiskolába, ahová akkor először vettek fel férfi hallgatókat.[12] Itteni tanulmányai alatt, 1961-ben elnyerte a Szóen divatmagazin által alapított Szóen díjat.[12][13] Ekkoriban a Szanai áruházban dolgozott,[10][14] havonta akár 40 szettet is tervezett a lányruhaosztályon.[15]

Takadát inspirálta Párizs, és különösen Yves Saint-Laurent.[16] A francia divat iránti érdeklődését a Bunka-beli oktatója, Koike Csie is tovább fokozta, aki jómaga a L'École de la Chambre Syndicale de la Couture Parisienne-ben tanult.[17][18] Az 1964. évi nyári olimpiai játékok miatt a kormány lebontotta a házat, melyben Takada lakott, amiért pénzbeli kompenzációt kapott.[19] Mentora javaslatára, a pénzt felhasználva hajóval Párizsba utazott, útközben megállt Hongkongban, Saigonban, Mumbaiban és Marseille-ben.[19][20] Végül 1965. január 1-jén, vonattal érkezett meg Párizsba.[12] Takada első benyomása a városról az volt, hogy „nyomasztó és barátságtalan”, csak akkor kezdett megbarátkozni a várossal, amikor a taxival elhaladt a Notre-Dame mellett, melyet „pompásnak” talált.[21]

Pályafutása[szerkesztés]

Kenzo üzlet, Párizs
Kenzo reklám hongkongi villamoson

Takada számára eleinte nehéz volt az élet Párizsban, divatházak részére árult divatrajzokat, darabját 25 frankért.[20] Pár hónap után el akart menni a városból, azonban megfogadta, hogy addig nem távozik, amíg nem alkot valami maradandót. Mindenképp butikot akart nyitni Párizs olyan részén, ahol kortársainak még nem sikerült.[12][22] Ebben az időben a Pisanti textilgyárnál dolgozott stílustanácsadóként.[23][11][24]

1970-ben egy bolhapiacon találkozott egy nővel, aki felajánlott neki egy kis bérleményt a Galerie Vivienne-ben, olcsón.[9] Takada elfogadta az ajánlatot és saját üzletet nyitott. Kevés pénz állt rendelkezésére, 200 dollár értékű anyagból alkotta meg első, eklektikus és merész kollekcióját.[9] A Galerie Vivienne-ben volt első divatbemutatója ezzel a kollekcióval.[25] Nem volt kerete profi divatmodellek szerződtetésére, így az egyik modell pattanásait egyszerűen zöldre festették a barátaival.[9][11]

Henri Rousseau Az álom (Le Rêve) című festményének inspirációja nyomán Takada az üzletét dzsungelszerű virágmotívumokkal díszítette.[20][26] Mindezt szerette volna szülőföldje kultúrájával is vegyíteni, így az üzlet neve Jungle Jap lett.[20] 1971-ben, amikor Takada az Egyesült Államokba látogatott, a Japán-amerikai Állampolgárok Ligája azt akarta, hogy Takada távolítsa el a Jap szót az üzlet nevéből.[27][28] Az állami legfelsőbb bíróság azonban a rá következő évben úgy ítélte meg, hogy a terminus továbbra is használható márkanév részeként.[29] Takada Franciaországba való visszatérése után inkább a névváltoztatás mellett döntött.[26]

Takada erőfeszítései hamar kifizetődtek, 1970 júniusában az Elle magazin címlapjára került egyik alkotása.[30] Gyorsan új helyre is tudott költözni, a Passage Choiseulba.[28] Kollekcióját 1971-ben Tokióban és New Yorkban is bemutatták, 1972-ben pedig elnyerte a Japán Divatszerkesztők Klubjának díját.[31] 1976-ban a Place des Victoireson nyitott üzletet Kenzo néven.[32][33] A drámai megjelenéshez való érzékét az 1978-as és 1979-es, cirkuszi sátorban tartott divatbemutatóin is érzékeltette, ahol átlátszó uniformisban lovagló nők zárták az eseményt, ő maga pedig elefántháton vonult be.[34][35] 1981-ben filmet rendezett Jume, jume no ato címmel.[36][37]

Takada 1983-ban hozott ki először férfikollekciót.[10] 1984 augusztusában a The Limited Stores bejelentette, hogy Takada egy kevésbé drága kollekciót tervez számukra Album by Kenzo néven.[38] 1986-ban gyerekruha- és farmerkollekció is készült.[32]

Takada a parfümök világába is belevetette magát, 1980-ban jelent meg King Kong nevű parfümje, melyet „csak úgy, szórakozásból” alkotott.[39][40] 1988-ban indult női parfümválasztéka a Kenzo de Kenzo (ma Ça Sent Beau), Parfum d'été, Le monde est beau és L'eau par Kenzo nvű termékekkel. A Kenzo pour Homme volt az első férfiaknak szánt parfümje, 1991-ben. A 2000-ben bemutatott FlowerbyKenzo a Vogue magazin szerint minden idők egyik legjobb klasszikus francia parfümje.[41] 2001-ben KenzoKI néven bőrápolási termékeket is forgalmazni kezdett.[42][43] 2016-ban Takada parfümöt alkotott az Avon számára.[44]

1993 óta a Kenzo márka tulajdonosa az LVMH.[45]

Takada 1999-ben visszavonult, hogy művészettel foglalkozhasson,[10] a Kenzo divattervezői Roy Krejberg és Gilles Rosier lettek.[46][47]

Magánélete[szerkesztés]

Takada párja Xavier de Castella volt, aki 1990-ben AIDS-hez köthető betegségben halt meg.[48][49][50] De Castella segített megtervezni Takada 1300 m²-es, japán stílusú otthonát, melyet 1987-ben kezdtek építeni és 1993-ban készült el.[51][52]

Takada 2020. október 4-én hunyt el COVID–19 okozta komplikációkban Neuilly-sur-Seine-ban, 81 évesen.[25][53][54][55]

Díjai és elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b c d Fichier des personnes décédées
  3. Babelio (francia nyelven)
  4. Le créateur de la marque Kenzo est mort du Covid-19 (francia nyelven), 2020. október 4. (Hozzáférés: 2020. október 4.)
  5. KENZO創辦人高田賢三武漢肺炎病逝 享壽81歲 (tajvani mandarin nyelven). Központi Hírügynökség (Tajvan), 2020. október 5. (Hozzáférés: 2020. október 6.)
  6. 世界的デザイナー高田賢三さん 新型コロナで死去, 2020. október 5.
  7. Le créateur de la marque Kenzo est mort du Covid-19 (francia nyelven), 2020. október 4. (Hozzáférés: 2020. október 4.)
  8. KENZO ケンゾー 高田賢三 Japan.
  9. a b c d Dorsey, Hebe. „Fashion”, The New York Times, 1976. november 14. (Hozzáférés ideje: 2019. június 12.) (amerikai angol nyelvű) 
  10. a b c d e Woolnough, Damien: Brand watch: Kenzo Takada. The Australian, 2013. február 1. (Hozzáférés: 2020. március 10.)
  11. a b c McDonald, Marci: All the rage in Paris (amerikai angol nyelven). Maclean's , 1977. augusztus 8. (Hozzáférés: 2019. június 12.)
  12. a b c d Quintessentially Asian: Fashion designers Kenzo Takada, Junko Koshino. The Straits Times, 2014. február 24. [2015. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 12.)
  13. Kawamura 122. o.
  14. Dirix, Emmanuelle. Dressing the Decades: Twentieth-century Vintage Style. Yale University Press, 170–. o. (2016). ISBN 978-0-300-21552-6 
  15. Sowray, Bibby: Kenzo Takada (brit angol nyelven). British Vogue , 2012. március 12. (Hozzáférés: 2020. március 10.)
  16. Gaignault, Fabrice: La jeunesse éternelle de Kenzo Takada (francia nyelven). Marie Claire , 2019. február 28. (Hozzáférés: 2019. június 15.)
  17. Kawamura 113. o.
  18. Polan 142. o.
  19. a b La Torre, Vincenzo: Fashion legend Kenzo Takada's amazing life revealed in new book (angol nyelven). South China Morning Post , 2019. március 14. (Hozzáférés: 2019. június 12.)
  20. a b c d Cook, Grace: Kenzo Takada — the journey from 'Jungle Jap' to Kenzo (brit angol nyelven). Financial Times , 2019. január 31. (Hozzáférés: 2019. június 12.)
  21. Book on Kenzo traces how he 'dressed up' Paris with colour, flowing lines (angol nyelven). The Straits Times , 2018. november 16. (Hozzáférés: 2019. június 12.)
  22. Vicente, Álex: Kenzo: "Lamento haber vendido mi marca. Fue un largo luto que ahora llevo mejor" | Moda (európai spanyol nyelven). S Moda EL PAÍS , 2018. október 28. (Hozzáférés: 2019. június 12.)
  23. Polan 142. o.
  24. KENZO (francia nyelven). Encyclopædia Universalis . (Hozzáférés: 2019. június 15.)
  25. a b CNN, Martin Goillandeau: Designer Kenzo Takada, founder of Kenzo, dies of Covid-19 aged 81 (angol nyelven). CNN . (Hozzáférés: 2020. október 4.)
  26. a b Breeze, Amanda: interview | kenzo takada (brit angol nyelven). Schön! Magazine , 2019. február 8. (Hozzáférés: 2019. június 15.)
  27. A „Jap” jelentése „japó”, „japcsi”; rosszindulatúan használják Amerikában a japánokra.
  28. a b Morris, Bernadine. „Designer Does What He Likes—And It's Liked”, The New York Times, 1972. július 12. (Hozzáférés ideje: 2019. június 12.) (amerikai angol nyelvű) 
  29. Court Here Upholds 'Jap' as Trademark”, The New York Times, 1971. június 29. (Hozzáférés ideje: 2019. június 12.) (amerikai angol nyelvű) 
  30. Kawamura 117. o.
  31. Wetherille, Kelly: Kenzo Takada Receives Lifetime Achievement Award (angol nyelven). WWD , 2017. március 31. (Hozzáférés: 2019. június 15.)
  32. a b Herold, Stephanie Edith. Kenzo Takada, Fashion Photography Archive. Bloomsbury. DOI: 10.5040/9781474260428-fpa102 (2015. január 22.). ISBN 9781474260428 
  33. Guilbault, Laure: France Honors Kenzo Takada (angol nyelven). WWD , 2016. június 3. (Hozzáférés: 2019. június 16.)
  34. Kenzo: star of the east (angol nyelven). The Independent , 2010. december 4. (Hozzáférés: 2019. június 15.)
  35. Nelson, Karin: In Living Color (angol nyelven). W Magazine , 2012. augusztus 1. (Hozzáférés: 2019. június 15.)
  36. Yume, Yume No Ato (1981) (angol nyelven). BFI . (Hozzáférés: 2019. június 16.)
  37. Yoshiharu Tezuka. Japanese Cinema Goes Global: Filmworkers' Journeys. Hong Kong University Press, 176–. o. (2011. november 1.). ISBN 978-988-8083-32-9 
  38. Kenzo to Do Inexpensive Line”, The New York Times, 1984. augusztus 14. (Hozzáférés ideje: 2019. június 16.) (amerikai angol nyelvű) 
  39. Hyde, Nina S.: Fashion Notes. The Washington Post , 1979. április 15. (Hozzáférés: 2019. június 16.)
  40. Bauck, Whitney: Kenzo Takada on His Very Creative Life Before, During and After Founding Kenzo (angol nyelven). Fashionista , 2017. június 29. (Hozzáférés: 2019. június 16.)
  41. Piercy, Catherine: The Best Classic French Perfumes of All Time (angol nyelven). Vogue . (Hozzáférés: 2019. június 15.)
  42. Douglas, Joanna: Kenzo's Skin Care Line Hits the States; Worth the Wait (amerikai angol nyelven). www.yahoo.com , 2015. október 5. (Hozzáférés: 2019. június 15.)
  43. Petit, Elodie: Kenzo Parfums souffle ses 20 bougies ! - Elle (francia nyelven). elle.fr , 2008. augusztus 8. (Hozzáférés: 2019. június 15.)
  44. Avon Life by Kenzo Takada for Him Avon cologne - a fragrance for men 2016 (angol nyelven). www.fragrantica.com . (Hozzáférés: 2020. október 4.)
  45. LVMH buys Kenzo apparel maker (angol nyelven). UPI . (Hozzáférés: 2020. október 4.)
  46. Quintanilla, Michael: Kenzo Bids Fashion Adieu (amerikai angol nyelven). Los Angeles Times , 1999. október 8. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
  47. Menkes, Suzy. „Gilles Rosier: On to Kenzo”, The New York Times, 1999. szeptember 14. (Hozzáférés ideje: 2020. március 11.) (amerikai angol nyelvű) 
  48. Kenzo Takada: "Farben trage ich nur im Urlaub" - derStandard.at (osztrák német nyelven). Der Standard , 2012. november 18. (Hozzáférés: 2019. június 15.)
  49. Rire à capri, mourir à venise (francia nyelven). L'Humanité , 1990. október 27. (Hozzáférés: 2019. június 15.)
  50. Boulay, Anne: Kenzo Takada, 60 ans, quitte le monde de la mode et ses fleurs pour se concocter une existence sans soucis. Au Japonais absent. (francia nyelven). Libération.fr , 1999. december 9. [2020. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 15.)
  51. Rafferty, Jean. „The house Kenzo built”, The New York Times, 2007. december 14. (Hozzáférés ideje: 2019. június 15.) (amerikai angol nyelvű) 
  52. Zahid Sardar. In & Out of Paris: Gardens of Secret Delights. Gibbs Smith, 134–. o. (2014. október 16.). ISBN 978-1-4236-3271-9 
  53. Kenzo Takada, Who Brought Japanese Fashion to the World, Dies at 81. The New York Times , 2020. október 4.
  54. Le créateur japonais Kenzo Takada est mort des suites du Covid-19. BFMTV
  55. White, Sarah: Japanese fashion designer Kenzo Takada dies from COVID-19, 2020. október 4.
  56. KENZO ケンゾー 高田賢三. Fashion Street . (Hozzáférés: 2020. október 5.)

Források[szerkesztés]