Ugrás a tartalomhoz

Takada Kenzó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Takada Kenzó
Született1939. február 27.[1][2][3][4]
Himedzsi[2]
Elhunyt2020. október 4. (81 évesen)[5][6][7][2]
Neuilly-sur-Seine[8][2]
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái
  • Himedzsinisi Középiskola
  • Kóbei Városi Idegennyelvi Egyetem
  • Bunka Divatiskola
Kitüntetései
  • Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja
  • Becsületmedál lila szalaggal (1999)[9]
  • a francia Becsületrend lovagja (2015. december 31.)
Halál okaCovid19[10][11]
Sírhelye
A Wikimédia Commons tartalmaz Takada Kenzó témájú médiaállományokat.

Takada Kenzó (高田 賢三; Hepburn: Takada Kenzō?; 1939. február 27. – 2020. október 4.) japán divattervező, a Kenzo márka alapítója, az Ázsiai Couture Szövetség tiszteletbeli elnöke.

Gyermek- és ifjúkora

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Takada a Hjógo prefektúrában található Himedzsiben született 1939. február 27-én, szülei egy szállodát vezettek.[12] Már gyerekkorában szerette a divatot, lánytestvérei magazinjait böngészgette.,[13] Egy rövid ideig a Kóbei Városi Idegennyelvi Egyetemen tanult, de elsőéves korában elhunyt az édesapja,[14] és Takada otthagyta az egyetemet, családja akarata ellenére.[13] 1958-ban felvételt nyert a tokiói Bunka Divatiskolába, ahová akkor először vettek fel férfi hallgatókat.[15] Itteni tanulmányai alatt, 1961-ben elnyerte a Szóen divatmagazin által alapított Szóen díjat.[15][16] Ekkoriban a Szanai áruházban dolgozott,[13][17] havonta akár 40 szettet is tervezett a lányruhaosztályon.[18]

Takadát inspirálta Párizs, és különösen Yves Saint-Laurent.[19] A francia divat iránti érdeklődését a Bunka-beli oktatója, Koike Csie is tovább fokozta, aki jómaga a L'École de la Chambre Syndicale de la Couture Parisienne-ben tanult.[20][21] Az 1964. évi nyári olimpiai játékok miatt a kormány lebontotta a házat, melyben Takada lakott, amiért pénzbeli kompenzációt kapott.[22] Mentora javaslatára, a pénzt felhasználva hajóval Párizsba utazott, útközben megállt Hongkongban, Saigonban, Mumbaiban és Marseille-ben.[22][23] Végül 1965. január 1-jén, vonattal érkezett meg Párizsba.[15] Takada első benyomása a városról az volt, hogy „nyomasztó és barátságtalan”, csak akkor kezdett megbarátkozni a várossal, amikor a taxival elhaladt a Notre-Dame mellett, melyet „pompásnak” talált.[24]

Pályafutása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Kenzo üzlet, Párizs
Kenzo reklám hongkongi villamoson

Takada számára eleinte nehéz volt az élet Párizsban, divatházak részére árult divatrajzokat, darabját 25 frankért.[23] Pár hónap után el akart menni a városból, azonban megfogadta, hogy addig nem távozik, amíg nem alkot valami maradandót. Mindenképp butikot akart nyitni Párizs olyan részén, ahol kortársainak még nem sikerült.[15][25] Ebben az időben a Pisanti textilgyárnál dolgozott stílustanácsadóként.[26][14][27]

1970-ben egy bolhapiacon találkozott egy nővel, aki felajánlott neki egy kis bérleményt a Galerie Vivienne-ben, olcsón.[12] Takada elfogadta az ajánlatot és saját üzletet nyitott. Kevés pénz állt rendelkezésére, 200 dollár értékű anyagból alkotta meg első, eklektikus és merész kollekcióját.[12] A Galerie Vivienne-ben volt első divatbemutatója ezzel a kollekcióval.[28] Nem volt kerete profi divatmodellek szerződtetésére, így az egyik modell pattanásait egyszerűen zöldre festették a barátaival.[12][14]

Henri Rousseau Az álom (Le Rêve) című festményének inspirációja nyomán Takada az üzletét dzsungelszerű virágmotívumokkal díszítette.[23][29] Mindezt szerette volna szülőföldje kultúrájával is vegyíteni, így az üzlet neve Jungle Jap lett.[23] 1971-ben, amikor Takada az Egyesült Államokba látogatott, a Japán-amerikai Állampolgárok Ligája azt akarta, hogy Takada távolítsa el a Jap szót az üzlet nevéből.[30][31] Az állami legfelsőbb bíróság azonban a rá következő évben úgy ítélte meg, hogy a terminus továbbra is használható márkanév részeként.[32] Takada Franciaországba való visszatérése után inkább a névváltoztatás mellett döntött.[29]

Takada erőfeszítései hamar kifizetődtek, 1970 júniusában az Elle magazin címlapjára került egyik alkotása.[33] Gyorsan új helyre is tudott költözni, a Passage Choiseulba.[31] Kollekcióját 1971-ben Tokióban és New Yorkban is bemutatták, 1972-ben pedig elnyerte a Japán Divatszerkesztők Klubjának díját.[34] 1976-ban a Place des Victoireson nyitott üzletet Kenzo néven.[35][36] A drámai megjelenéshez való érzékét az 1978-as és 1979-es, cirkuszi sátorban tartott divatbemutatóin is érzékeltette, ahol átlátszó uniformisban lovagló nők zárták az eseményt, ő maga pedig elefántháton vonult be.[37][38] 1981-ben filmet rendezett Jume, jume no ato címmel.[39][40]

Takada 1983-ban hozott ki először férfikollekciót.[13] 1984 augusztusában a The Limited Stores bejelentette, hogy Takada egy kevésbé drága kollekciót tervez számukra Album by Kenzo néven.[41] 1986-ban gyerekruha- és farmerkollekció is készült.[35]

Takada a parfümök világába is belevetette magát, 1980-ban jelent meg King Kong nevű parfümje, melyet „csak úgy, szórakozásból” alkotott.[42][43] 1988-ban indult női parfümválasztéka a Kenzo de Kenzo (ma Ça Sent Beau), Parfum d'été, Le monde est beau és L'eau par Kenzo nevű termékekkel. A Kenzo pour Homme volt az első férfiaknak szánt parfümje, 1991-ben. A 2000-ben bemutatott FlowerbyKenzo a Vogue magazin szerint minden idők egyik legjobb klasszikus francia parfümje.[44] 2001-ben KenzoKI néven bőrápolási termékeket is forgalmazni kezdett.[45][46] 2016-ban Takada parfümöt alkotott az Avon számára.[47]

1993 óta a Kenzo márka tulajdonosa az LVMH.[48]

Takada 1999-ben visszavonult, hogy művészettel foglalkozhasson,[13] a Kenzo divattervezői Roy Krejberg és Gilles Rosier lettek.[49][50]

Magánélete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Takada párja Xavier de Castella volt, aki 1990-ben AIDS-hez köthető betegségben halt meg.[51][52][53] De Castella segített megtervezni Takada 1300 m²-es, japán stílusú otthonát, melyet 1987-ben kezdtek építeni és 1993-ban készült el.[54][55]

Takada 2020. október 4-én hunyt el COVID–19 okozta komplikációkban Neuilly-sur-Seine-ban, 81 évesen.[28][56][57][58]

Díjai és elismerései

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
  2. 1 2 3 4 "Fichier des personnes décédées mirror".
  3. ↑ "Babelio" (francia nyelven).
  4. ↑ "RKDartists" (holland nyelven). Hozzáférés: 2025. január 28..
  5. ↑ "Le créateur de la marque Kenzo est mort du Covid-19" (francia nyelven). 2020. október 4. Hozzáférés: 2020. október 4..
  6. ↑ "KENZO創辦人高田賢三武漢肺炎病逝 享壽81歲". Központi Hírügynökség (Tajvan). 2020. október 5. Hozzáférés: 2020. október 6..
  7. ↑ "世界的デザイナー高田賢三さん　新型コロナで死去". 2020. október 5.
  8. ↑ "Le créateur de la marque Kenzo est mort du Covid-19" (francia nyelven). 2020. október 4. Hozzáférés: 2020. október 4..
  9. ↑ "KENZO　ケンゾー　高田賢三　Japan".
  10. ↑ "Czech News Agency" (cseh nyelven). Hozzáférés: 2020. október 4..
  11. ↑ "www.cna.com.tw/news/firstnews/202010050002.aspx". Hozzáférés: 2020. október 6..
  12. 1 2 3 4 Dorsey, Hebe (1976. november 14.). "Fashion". The New York Times (amerikai angol nyelven). ISSN 0362-4331. Hozzáférés: 2019. június 12..
  13. 1 2 3 4 5 Woolnough, Damien (2013. február 1.). "Brand watch: Kenzo Takada". The Australian. Hozzáférés: 2020. március 10..{{cite web}}: CS1 karbantartás: url-status (link)
  14. 1 2 3 McDonald, Marci (1977. augusztus 8.). "All the rage in Paris". Maclean's (amerikai angol nyelven). 2020. szeptember 30. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. június 12..
  15. 1 2 3 4 Lim, Leslie Kay (2014. február 24.). "Quintessentially Asian: Fashion designers Kenzo Takada, Junko Koshino". The Straits Times. 2015. február 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. június 12..
  16. ↑ Kawamura 122. o.
  17. ↑ Dirix, Emmanuelle (2016). Dressing the Decades: Twentieth-century Vintage Style. Yale University Press. 170–. o. ISBN 978-0-300-21552-6.
  18. ↑ Sowray, Bibby (2012. március 12.). "Kenzo Takada". British Vogue (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2020. március 10..{{cite web}}: CS1 karbantartás: url-status (link)
  19. ↑ Gaignault, Fabrice (2019. február 28.). "La jeunesse éternelle de Kenzo Takada". Marie Claire (francia nyelven). Hozzáférés: 2019. június 15..
  20. ↑ Kawamura 113. o.
  21. ↑ Polan 142. o.
  22. 1 2 La Torre, Vincenzo (2019. március 14.). "Fashion legend Kenzo Takada's amazing life revealed in new book". South China Morning Post (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. június 12..
  23. 1 2 3 4 Cook, Grace (2019. január 31.). "Kenzo Takada — the journey from 'Jungle Jap' to Kenzo". Financial Times (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2019. június 12..
  24. ↑ "Book on Kenzo traces how he 'dressed up' Paris with colour, flowing lines". The Straits Times (angol nyelven). 2018. november 16. Hozzáférés: 2019. június 12..
  25. ↑ Vicente, Álex (2018. október 28.). "Kenzo: "Lamento haber vendido mi marca. Fue un largo luto que ahora llevo mejor" | Moda". S Moda EL PAÍS (európai spanyol nyelven). Hozzáférés: 2019. június 12..
  26. ↑ Polan 142. o.
  27. ↑ "KENZO". Encyclopædia Universalis (francia nyelven). Hozzáférés: 2019. június 15..
  28. 1 2 CNN, Martin Goillandeau. "Designer Kenzo Takada, founder of Kenzo, dies of Covid-19 aged 81". CNN (angol nyelven). Hozzáférés: 2020. október 4.. {{cite web}}: |last= has generic name (súgó)
  29. 1 2 Breeze, Amanda (2019. február 8.). "interview | kenzo takada". Schön! Magazine (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2019. június 15..
  30. ↑ A „Jap” jelentése „japó”, „japcsi”; rosszindulatúan használják Amerikában a japánokra.
  31. 1 2 Morris, Bernadine (1972. július 12.). "Designer Does What He Likes—And It's Liked". The New York Times (amerikai angol nyelven). ISSN 0362-4331. Hozzáférés: 2019. június 12..
  32. ↑ "Court Here Upholds 'Jap' as Trademark". The New York Times (amerikai angol nyelven). 1971. június 29. ISSN 0362-4331. Hozzáférés: 2019. június 12..
  33. ↑ Kawamura 117. o.
  34. ↑ Wetherille, Kelly (2017. március 31.). "Kenzo Takada Receives Lifetime Achievement Award". WWD (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. június 15..
  35. 1 2 Herold, Stephanie Edith (2015). "Kenzo Takada". Fashion Photography Archive. Bloomsbury. doi:10.5040/9781474260428-fpa102. ISBN 9781474260428.
  36. ↑ Guilbault, Laure (2016. június 3.). "France Honors Kenzo Takada". WWD (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. június 16..
  37. ↑ "Kenzo: star of the east". The Independent (angol nyelven). 2010. december 4. Hozzáférés: 2019. június 15..
  38. ↑ Nelson, Karin (2012. augusztus 1.). "In Living Color". W Magazine (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. június 15..
  39. ↑ "Yume, Yume No Ato (1981)". BFI (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. június 16..
  40. ↑ Yoshiharu Tezuka (2011. november 1.). Japanese Cinema Goes Global: Filmworkers' Journeys. Hong Kong University Press. 176–. o. ISBN 978-988-8083-32-9.
  41. ↑ "Kenzo to Do Inexpensive Line". The New York Times (amerikai angol nyelven). 1984. augusztus 14. ISSN 0362-4331. Hozzáférés: 2019. június 16..
  42. ↑ Hyde, Nina S. (1979. április 15.). "Fashion Notes". The Washington Post. Hozzáférés: 2019. június 16..
  43. ↑ Bauck, Whitney (2017. június 29.). "Kenzo Takada on His Very Creative Life Before, During and After Founding Kenzo". Fashionista (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. június 16..
  44. ↑ Piercy, Catherine. "The Best Classic French Perfumes of All Time". Vogue (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. június 15..
  45. ↑ Douglas, Joanna (2015. október 5.). "Kenzo's Skin Care Line Hits the States; Worth the Wait". www.yahoo.com (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2019. június 15..
  46. ↑ Petit, Elodie (2008. augusztus 8.). "Kenzo Parfums souffle ses 20 bougies ! - Elle". elle.fr (francia nyelven). Hozzáférés: 2019. június 15..
  47. ↑ "Avon Life by Kenzo Takada for Him Avon cologne - a fragrance for men 2016". www.fragrantica.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2020. október 4..
  48. ↑ "LVMH buys Kenzo apparel maker". UPI (angol nyelven). Hozzáférés: 2020. október 4..
  49. ↑ Quintanilla, Michael (1999. október 8.). "Kenzo Bids Fashion Adieu". Los Angeles Times (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2020. március 11..{{cite web}}: CS1 karbantartás: url-status (link)
  50. ↑ Menkes, Suzy (1999. szeptember 14.). "Gilles Rosier: On to Kenzo". The New York Times (amerikai angol nyelven). ISSN 0362-4331. Hozzáférés: 2020. március 11..{{cite news}}: CS1 karbantartás: url-status (link)
  51. ↑ "Kenzo Takada: "Farben trage ich nur im Urlaub" - derStandard.at". Der Standard (osztrák német nyelven). 2012. november 18. Hozzáférés: 2019. június 15..
  52. ↑ "Rire à capri, mourir à venise". L'Humanité (francia nyelven). 1990. október 27. Hozzáférés: 2019. június 15..
  53. ↑ Boulay, Anne (1999. december 9.). "Kenzo Takada, 60 ans, quitte le monde de la mode et ses fleurs pour se concocter une existence sans soucis. Au Japonais absent". Libération.fr (francia nyelven). 2020. február 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. június 15..
  54. ↑ Rafferty, Jean (2007. december 14.). "The house Kenzo built". The New York Times (amerikai angol nyelven). ISSN 0362-4331. Hozzáférés: 2019. június 15..
  55. ↑ Zahid Sardar (2014. október 16.). In & Out of Paris: Gardens of Secret Delights. Gibbs Smith. 134–. o. ISBN 978-1-4236-3271-9.
  56. ↑ Friedman, Vanessa (2020. október 4.). "Kenzo Takada, Who Brought Japanese Fashion to the World, Dies at 81". The New York Times.
  57. ↑ "Le créateur japonais Kenzo Takada est mort des suites du Covid-19". BFMTV.
  58. ↑ White, Sarah (2020. október 4.). "Japanese fashion designer Kenzo Takada dies from COVID-19" – via www.reuters.com.
  59. ↑ "KENZO　ケンゾー　高田賢三" [Kenzo]. Fashion Street. Hozzáférés: 2020. október 5..

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Takada_Kenzó&oldid=28562051”