Takács István (festő)
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Takács István | |
| Született |
1901. augusztus 17. Mezőkövesd |
| Elhunyt |
1985. április 21. (83 évesen) Mezőkövesd |
| Foglalkozása | festőművész |
Takács István (Mezőkövesd, 1901. augusztus 17. – Mezőkövesd, 1985. április 21.) magyar festőművész, grafikus. Főleg templomokban festett freskói híresek, mint a mezőkövesdi Szent László- vagy a kerepesi Szent Anna-templomban található, szenteket ábrázoló festmények. 2012. december 14-én Mezőkövesden a Városi Galéria épületében megnyílt a Takács István Állandó Gyűjtemény kiállítása.[1]
Életpályája[szerkesztés]
Mezőkövesden, tősgyökeres matyó parasztcsaládban született. A gimnáziumi érettségi után Pestre került az Iparművészeti Iskolába. A festészeti szakra iratkozott be, keserű nélkülözésekkel küzdötte magát előre. Öt évet töltött itt el alapos munkával, mesterségének minden fogását elsajátítva.
Művészete[szerkesztés]
 |
Ez a szócikk (vagy szakasz) leginkább egy rajongói oldalra hasonlít. Segíts te is átírni a cikket, például a fölösleges vagy irreleváns listák, magasztalások, idézetek redukálásával, szükség szerint törlésével, illetve a szöveg átfogalmazásával úgy, hogy a cikk egy kívülálló számára is könnyen érthető legyen. |
Különösen bravúros mennyezetképeit látványos gazdagság, magasban lebegő tömegek, égbenyúló távlatok és a föld könnyed összekapcsolása jellemzik. A bibliai és a földi szereplők fölött mindig nyitva áll az ég, az egyház és hazánk szentjeivel.
Tökéletes folytatója volt a legnagyobb barokk mestereknek. Képeit gazdag képzelettel helyezte el korunk templomaiba, keze nyomán a templomok falai látszólag megnyíltak és szabad kilátást nyitottak az égi magasságokba. Külön fejezetet érdemelnének még gyönyörű szép matyó madonnái, melyeken a népi ízlés stilizáló művészi bravúrral fémjelzi nem mindennapi tehetségét.
A színek sajátosan az övéi, ez az, amiben az ő festészete valahogy más, mint a reneszánsz, és más, mint a barokk. Talán úgy lehetne mondani, hogy a szó klasszikussá érlelt értelmében matyó.
Takács István nem volt modern festő abban az értelemben, hogy nem hódolt be különféle tiszavirág-életű izmusoknak, de modern annyiban, amennyiben modern a minden idők tanulságait és szépségeit magában egyesítő örök művészet, és minden idők minden emberéhez szólván a mai ember számára is megvan a maga mondanivalója.
 |
Úgy tűnik, hogy ez a szakasz külső forrás szó szerinti másolata, és ez a szerzői jog megsértését jelentheti. | Győződj meg róla, hogy az azonos szövegek közül melyik keletkezett előbb! Ha tudsz, kérj engedélyt a korábbi külső szöveg felhasználására a Wikipédia:OTRS lapon leírtak szerint, vagy szerkeszd bátran a lapot, és távolíts el minden jogvédett részt belőle! Kövesd a formai és a stilisztikai útmutatóban leírtakat! Ha sikerült eltávolítani a másolt szöveget, vedd le ezt a sablont! A szócikkre feltett sablon 2014 augusztusából származik. |
Művei[szerkesztés]
- Matyó Madonna
- Jézus csodatétele
- Vasárnap nagymiséről
- Madonna
- Az utolsó vacsora
- Szent Imre
- Matyó menyecske fejkendőben
- 1928 A korona felajánlása[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Archivált másolat. [2015. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 21.)
- ↑ mutargy.com
Források[szerkesztés]
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk[szerkesztés]
- Magyar Sion 2013
- Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerk. Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999-2001.
- Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
- kieselbach.hu
|
