Tadeusz Baird

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tadeusz Baird
Tadeusz Baird.jpg
Életrajzi adatok
Született 1928. július 26.
Grodzisk Mazowiecki, Mazóviai vajdaság, Lengyelország
Származás lengyel
Állampolgársága lengyel
Elhunyt 1981. szeptember 2.
(53 évesen)
Varsó, Lengyelország
Sírhely Powązki temető
Családja
Házastárs Alina Sawicka
Pályafutás
Tevékenység zeneszerző, zenepedagógus
Műfajok szimfonikus művek, kamaraművek, kórusok, versenyművek
Híres művei Jutro
Négy szerelmes szonett
Concerto lugubre
Díjak Medal of the National Education Commission
IPI névazonosító 00547131856

A Wikimédia Commons tartalmaz Tadeusz Baird témájú médiaállományokat.

Tadeusz Baird (Mazóviai vajdaság, Grodzisk Mazowiecki, 1928. július 26.Varsó, 1981. szeptember 2.)[1] lengyel zeneszerző és zenepedagógus.

Rövid életrajz[szerkesztés]

Lengyelország német megszállásának idején Bolesław Woytowicznál és Kazimierz Sikorskinál tanult. A háború után, 1947 és 1951 között Varsóban, az Állami Zeneművészeti Főiskolán (ma: Fryderyk Chopin Zeneművészeti Egyetem) folytatta tanulmányait Piotr Rytel és Piotr Perkowski irányítása alatt. Zongorázni is tanult, Tadeusz Wituskitól, továbbá három éven át zenetudományt, a Varsói Egyetemen.

Zeneszerzőként röviddel a háború után debütált. Kazimierz Serockival és Jan Krenzcel megalakították a „Grupę 49” csoportot, azzal a céllal, hogy olyan műveket komponáljanak, amelyek nem követik a keleti blokk országaiban akkoriban követendőnek tartott szocialista realizmus esztétikáját. Az 1950-es évek közepére egyike lett azon alkotóknak, akik áttörést hoztak a lengyel zenében. Megújították a zeneszerzés technikáját, egyebek közt azzal, hogy az elsők között alkalmazták a dodekafóniát. Mint a Lengyel Zeneszerzők Egyesületének aktivistája, egyik elindítója és szervezője volt a „Varsói Ősz” Nemzetközi Kortárs Zenei Fesztiválnak, amelyet először 1956-ban rendeztek meg.

1974-től zeneszerzést tanított a varsói Zeneművészeti Főiskolán. 1977-ben professzorrá nevezték ki, és ő lett a zeneszerzés tanszak vezetője. 1976-tól ő volt a Nemzetközi Kortárs Zenei Társaság lengyel tagozatának elnöke. 1979-ben tagjai közé választotta a berlini Művészeti Akadémia, 1981-ben pedig a Lengyel Zeneszerzők Egyesületének tiszteletbeli tagja lett.

1981. szeptember 2-án Varsóban érte a halál. Hamvait a varsói Powązki temetőben helyezték örök nyugalomra.

A zeneszerző[szerkesztés]

Baird, a kortárs zeneszerző, nagy tisztelettel adózott a zenei hagyományoknak, egyértelműek a hivatkozásai a régi korok zenéjére, amelyek közül különösen a romantikát, a barokkot és a reneszánszt kedvelte. A komponista archaikus hangzásokat, régi melódiai frázisokat használt, de „kevésbé megfogható területeket is bejárt – az érzelmekét, érzékekét és a kifejezésmódokét.”[1] Ugyanakkor, a modern kompozíciós formák lehetőségeit is kihasználta, ügyesen kombinálva azokat a hagyományos elemekkel. Baird muzsikája „erőteljes líraisággal van átszőve, amely a legtisztábban a dallamainak kibontásában mutatkozik meg.”[1] Úgy vált ismertté, mint az „utolsó lengyel romantikus” és a zenei expresszionizmus követője. Többször elmondta, hogy művei „zenei vallomások”, egyfajta „napló, hangjegyekkel írva”. Ilyenek például a Jutro (Holnap), az Erotyki (Erotika)[2] és az Ekspresje (Kifejezések).

A hangversenydarabokon túl filmekhez és a lengyel TV-színház számára is komponált zenét.

Baird személyisége és muzsikája a filmművészetben is visszhangra talált. Dokumentumfilmet forgatott róla Ludwik Perski (1971) és E.E. Nielsen (1972). 1973-ban készült el a Jutro (Holnap) című opera filmváltozata (rendező: Bogdan Hussakowski), amely elnyerte a prágai Nemzetközi Televíziós Fesztivál nagydíját. 1978-ban Krzysztof Zanussi készített TV-filmet Kölnben, Három lengyel zeneszerző portréja címmel (Lutosławski, Penderecki, Baird). 1989-ben az Olimpia CD Baird zenéjével elnyerte a Diapason d'Or díjat.

1990-től a Lengyel Zeneszerzők Egyesülete által, ifjú zeneszerzők számára szervezett verseny az ő nevét viseli: Konkurs Młodych Kompozytorów im. Tadeusza Bairda. Az első díjat (amely Tadeusz Baird nevét viseli), felesége, Alina Sawicka-Baird alapította.

Baird kompozíciói előkelő helyet foglalnak el a hangverseny repertoárban és zenetudósok vizsgálatának tárgyát képezik. Műveit 1982-ben tudományos szimpóziumokon és konferenciákon elemezték, Poznańban és Varsóban.

Válogatott hangversenydarabok[szerkesztés]

A nevét viselik:

2. szimfónia – Sinfonia quasi una fantasia
Cassazione[3] zenekarra)
  • 1958 Négy esszé[4] zenekarra
  • 1958–1959 Expressziók hegedűre és zenekarra
  • 1959 Intelem, óhéber szövegekre, beszélővel, vegyes karra és zenekarra
  • 1961–1962 Variációk téma nélkül, szimfonikus zenekarra
  • 1964 Négy dialógus oboára és kamarazenekarra
  • 1966 Holnap, zenedráma Jerzy Sito librettójára, Joseph Conrad Tomorrow című műve nyomán)
  • 1968 Sinfonia breve
  • 1969 Négy szerelmes szonett Shakespeare verseire, baritonra, vonósokra és csembalóra, 2. változat
III symfonia (3. szimfónia)
  • 1970 Goethe-levelek, kantáta Goethe és Charlotte von Stein levéltöredékei alapján, baritonra, vegyes karra és zenekarra)
  • 1971 Play vonósnégyesre
  • 1972 Psychodrama zenekarra
  • 1973 Oboaverseny
Elégia zenekarra

Főbb díjak és kitüntetések[szerkesztés]

Emléktábla Tadeusz Baird házának falán – Varsó, Ulica Lipsk
Tadeusz Baird síremléke a varsói Powązkowski temetőben
  • 1951 Állami Díj
  • 1952 Arany Érdemkereszt[6]
  • 1959 I. hely az UNESCO Nemzetközi Zeneszerzői Seregszemléjén, Párizsban a Négy esszé zenekarra című darabért
  • 1962 A lengyel kulturális és művészeti miniszter díja
  • 1963 I. hely az UNESCO Nemzetközi Zeneszerzői Seregszemléjén, Párizsban a Variációk téma nélkül, szimfonikus zenekarra című művéért
Köln városának művészeti díja
  • 1964 Állami Díj II. fokozata[7]
  • 1966 I. hely az UNESCO Nemzetközi Zeneszerzői Seregszemléjén, Párizsban a Négy dialógus oboára és kamarazenekarra című darabért
Lengyel Zeneszerzők Egyesületének díja
Prix Arthur Honegger
Drezda város díszpolgára
  • 1975 A lengyel kulturális és művészeti miniszter díja, I. fokozat
  • 1978 Jean Sibelius Érem[9]
  • 1979 Nemzeti Oktatási Bizottság kitüntetése[1]
Miniszterelnöki díj I. fokozat
  • 1981 Munka Vörös Zászló Érdemrend I. fokozata (posztumusz)[1]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Filharmonia Zielonogórska
  • Alapfokú Zeneiskola Grodzisk Mazowieckiben
  • Alapfokú Zeneiskola Iławában
  • Utca Grodzisk Mazowieckiben[10]
  • Ifjú Zeneszerzők Tadeusz Baird Versenye

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e culture.pl - Tadeusz Baird
  2. Tadeusz Baird: Erotica. a YouTube-on
  3. Tréfás hangszeres szerenád a 18. századi Németországban
  4. Tadeusz Baird: Four Essays (1958). a YouTube-on
  5. Tadeusz Baird: Concerto lugubre. a YouTube-on
  6. Postanowienie Prezydenta Rzeczypospolitej z dnia 22 lipca 1952 r. o nadaniu odznaczeń państwowych, Monitor Polski, 1952 nr 70 poz. 1078
  7. Dziennik Polski, rok XX, nr 171 (6363), s. 3
  8. Dziennik Polski, rok XXX, nr 175 (9456), s. 2
  9. Polskie Centrum Informacji Muzycznej - Tadeusz Baird
  10. Zumi - Grodzisk Mazowiecki, ul. Bairda

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tadeusz Baird című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • K. Tarnawska-Kaczorowska, Świat liryki wokalno-instrumentalnej Tadeusza Bairda, Kraków 1982
  • K. Tarnawska-Kaczorowska, Tadeusz Baird. Glosy do biografii, Kraków 1997
  • T. Baird, I Grzenkowicz. Rozmowy, szkice, refleksje, Kraków 1998
  • culture.pl - Tadeusz Baird
  • Dziębowska, Elżbieta. Encyklopedia muzyczna PWM (lengyel nyelven). Kraków: Polskie Wydawnictwo Muzyczne (1979). ISBN 83-224-0113-2. OCLC 468356768 
  • Dziębowska, Elżbieta. Encyklopedia muzyczna PWM. Kraków: Polskie Wydawnictwo Muzyczne (1998). ISBN 978-83-224-0492-8. OCLC 470131186 

További információk[szerkesztés]