Taberna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A taberna (latin) eredetileg deszkából (tabulae) összerótt kunyhó volt; a rómaiak legrégibb lakóháza.

Műhely, üzlet[szerkesztés]

Amikor már kőből és téglából építkeztek, a rómaiak tabernáknak nevezték a házak azon, utcákra vagy közterekre nyíló földszinti részeit is, amelyeket a kereskedők üzletnek vagy az iparosok műhelynek vették bérbe.

A fórumon[szerkesztés]

Ugyancsak tabernáknak nevezték a pénzváltók (argentarii), rabszolgakereskedők, borbélyok, korcsmárosok, gyógyszerárusok stb. a fórumon épült házait. Az ilyen helyiségek tulajdonosai voltak a tabernariusok avagy negotiatorok. A tabernákat egész soronként a házakhoz építették, ami nagyon megszűkítette az utcákat és köztereket, ezért Domitianus császár lebontatta őket.

A középkorban[szerkesztés]

A középkorban jelentése egybemosódott a görög eredetű, de hasonló hangzású taverna, azaz kocsma szóéval. A Carmina Burana versgyűjtemény egyik legismertebb költeménye például az „In taberna quando sumus” (Míg kocsmában jól időzünk)[1] sorral kezdődik.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]