Ganz TM

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(TM (villamos) szócikkből átirányítva)
A „Stuka” lehetséges további jelentéseiről lásd: Stuka (egyértelműsítő lap).
Ganz TM
Más néven: Stuka
A 3621-es pályaszámú motorkocsi 1969-ben
A 3621-es pályaszámú motorkocsi 1969-ben
Gyártási adatok
GyártóGanz
Gyártásban1940–1943
Legyártva75 db
Pályaszámok3600–3674
Utasparaméterek
Szállítható személyek száma97[* 1] fő
Ülőhelyek száma16[* 2] db
Méretek
Tömeg18 000 kg
Hossz13 500 mm
Ütközők közötti hossz13 500 mm
Szekrényhossz12 600 mm
Szélesség2300 mm
Magasság3110 mm
Magasság áramszedővel3845 mm
Forgócsaptávolság5800 mm
Tengelytávolság1600 mm
Kerékátmérő670 mm
Műszaki adatok
Motor4 db TA 1,12
Tengelyek száma4
Teljesítmény4 × 42 LE
Kézifékemelentyűs
Sínfék2–2 oldalanként (hálózati)
MenetkapcsolóSPK 5/IV
Menetkapcsoló fokozatok14, 11, 14
A Wikimédia Commons tartalmaz Ganz TM témájú médiaállományokat.

A Ganz TM (becenevén: „Stuka”) egy Ganz által 1940 és 1943 között gyártott négytengelyes, kétirányú, szóló villamostípus. A villamosokból összesen 75 darab készült, ezek mindegyike a BSzKRt járműállományába került, majd annak feloszlása után a kocsikat az FVV, később pedig a BKV üzemeltette. A típust az 1930-as években híressé vált amerikai PCC-konstrukció[* 3] alapján készítették el. A villamos az 1948-as BNV-re elkészített TV típus (becenevén: „Szellem”) elődje volt, ami később a Ganz UV-k terveinek alapjaként szolgált.[1]

A villamosok közel 40 éven át szolgálták a fővárosi villamosközlekedést, hanyatlásuk az 1970-es évek elején kezdődött meg: több kocsi forgóvázkeretén repedések és kisebb törések keletkeztek, részben emiatt megkezdődött a kocsik selejtezése: a villamosokat 1980-ig fokozatosan törölték az állományból, utoljára az óbudai vonalakon közlekedtek.[1]

Története[szerkesztés]

Előzmények és a villamosok gyártása[szerkesztés]

Az 1930-as évek végén a főváros elkészítette a Boráros tér–Újpest (más néven Duna-parti) villamosvonal tervét, amelyre a BSzKRt hetvenöt darab négytengelyes motorkocsit tervezett vásárolni.[2] Az első tizenöt motorkocsiról szóló szerződést 1939. július 14-én írták alá.[2] A Ganznak ekkor lehetősége volt egy világszínvonalú kocsit gyártani, ugyanis külföldön akkoriban a legmodernebb konstrukció az 1930-as években ismertté vált amerikai PCC-elv volt és a Ganz is ez alapján készítette el a TM típus terveit: a villamosok (a megrendeléshez híven) négytengelyesek lettek és sok fokozatú szervomotoros kapcsolóberendezést kaptak.[1] A villamosok ezek mellett kétirányúak lettek, budapesti elődeikhez képest alacsonyabb padlószintet kaptak és energiatakarékosabbak lettek, illetve újdonságot jelentettek a zárható teleszkópajtók is, ezzel megelőzve a kocsiról leesés veszélyét és növelve az utaskomfortot.[1]

A Duna-parti villamosvonal tervét a második világháború miatt elvetették,[2] azonban a Hadügyminisztérium támogatta a villamosvasúti fejlesztést az időközben megnövekedett utasforgalomnak köszönhetően.[1]

Stukák Budapest utcáin[szerkesztés]

Az első évek[szerkesztés]

Stuka a 44-esen 1941-ben

Az első két kocsi (3600 és 3601) hatósági vizsgája 1940. november 8-án és 14-én történt meg, a BSzKRt a kocsikat 44-es vonalon állította forgalomba, viszont itt a Rákóczi út forgalma miatt a kocsik nagy sebessége nem tudott érvényesülni.[2] Az utasoknak az utazás kényelmesebbé vált a fűtésnek és a bőrüléseknek köszönhetően,[2] azonban a villamosok elődeiknél hangosabbak voltak: az utasok a Junkers Ju-87 zuhanóbombázó hangjához hasonlították a villamosok menethangját, és a típus még a világháború alatt megkapta a „Stuka” becenevet a német „Sturzkampfflugzeug” (zuhanóbombázó) kifejezésből.[1][2]

1941-ben forgalomba álltak a 3602–3614-es pályaszámú kocsik is, az első kettőhöz hasonlóan, a 44-es villamosvonalon.[2] Ugyanebben az évben az egyik német szaklap (mint legharmonikusabb terv) az év járművének választotta.[3] A BSzKRt további kocsikat rendelt a Ganztól, ezek 1941-ben (3615–3629) és 1942-ben (3630–3649) érkeztek meg és a 16A vonalon is forgalomba álltak.[2] Ekkorra a TM villamosok száma elérte az ötvenet. 1942-ben a kocsikat áthelyezték, ettől kezdve a 46-os, a 67-es és a 72-es vonalra osztották be, majd egy évvel később megjelentek a budai 61-esen és késő esténként a kispesti 43-ason is.[2] A BSzKRt 1943. január 21-én újabb adagot rendelt a villamosokból (3675–3699), azonban a Ganz-gyárat 1944 áprilisában légitámadás érte, így a munkálatokat félbehagyták.[2] Ezek a villamosok új ajtóműködtetést kaptak volna.[2] A második világháború eseményei miatt anyaghiány lépett fel, emiatt a 3650–3672-es pályaszámú kocsik forgalomba állítása 1943-ig, a maradék kettőé (3673 és 3674) pedig 1947-ig elhúzott,[2] ezek viszont eredetileg kijelölt pályaszámukat 1948 végén kapták meg, addig 3620-as és 3643-as kocsiként közlekedtek a főváros utcáin.[4]

A világháború után[szerkesztés]

A 3613-as a Batthyány téren 1979-ben

A világháború után a kocsik középső ajtajait lezárták, 2-0-2 ajtókiosztással közlekedtek, az elsőt a vezető, a hátsót pedig az utasok és a kalauzok kezelték.[1][2] A bőrüléseket falécülések váltották fel, és számukat harmincról tizenhatra csökkentették.[2] Az 1950-es években a 2-es és a 61-es villamos vonalán közlekedtek, ahol ki tudták használni a kocsik gyorsaságát.[1] Érdekesség, hogy a 3612-es ekkoriban elektropneumatikus ajtóműködtetést és egy hozzá tartozó légsűrítőt kapott, ennek köszönhetően a kocsi középső ajtaját is igénybe lehetett venni.[1] Az 1956-os forradalom után a 42-es és a 63-as villamos vonalán jártak szolenoidfékes pótkocsikkal, de azokat csak egy közdarab segítségével sikerült elvontatni, mert alacsonyabban volt az ütközője a többi típushoz képest.[1] A TM típusból kifejlesztett UV kocsik elterjedésével a Stukákat 1962-ben az Óbuda és a Szépilona kocsiszín állományába helyezték át és a 9-es, a 11-es, a 15-ös, a 17-es, a 18-as, a 33-as, a 60-as és a 61-es villamos vonalán szállítottak utasokat, a 18-ason pótkocsival, a többin pedig szóló motorkocsiként.[5] 1966 januárjában az összes kocsit az Óbuda kocsiszínbe szervezték át, innen pedig az 5-ös, a 9-es, a 9A, a 10-es, a 11-es, a 15-ös, a 15A, a 17-es, a 33-as és a 33A viszonylatra lettek kiadva.[5]

A selejtezés korszaka[szerkesztés]

A villamosok állapota az 1970-es évekre jelentősen leromlott: több villamos forgóvázkeretén és főkerettartóján repedés keletkezett, kikötötték a söntfokozatokat, emiatt végsebességük is csökkent.[1] Még az évtized elején felmerült a villamosok forgóvázainak cseréje az UV villamosok forgóváztípusára.[5] A feladattal és a 150 forgóváz legyártásával a BKV a Ganz-MÁVAG-ot bízta volna meg, erre azonban nem került sor.[5] A Stukák hanyatlása 1972-ben kezdődött el, ekkor első körben tizenegy kocsit törölt a BKV az állományából, ebből ötöt (3608, 3633, 3639, 3641, 3655) tanulókocsivá alakítottak át és 7650–7654-es pályaszámon az Angyalföld kocsiszínbe helyeztek át.[5] A 7651–7654-es kocsit 1974-ben selejtezték, a 7650-es pedig még 1978 októberéig húzta.[5] Ezen a kocsin a Villamosipari Kutatóintézet 1978 júniusától aszinkronmotoros hajtási kísérleteket végzett munkanapokon délelőtt, a 11-es és a 33A vonalon.[5] A Stukák még 1973-ban a 19-es villamoson is megjelentek. Az évtized végén az óbudai vonalcsoportra szorultak vissza.[5] Utoljára a 33-as járaton közlekedtek, az utolsó kocsikat 1980. június 11-én selejtezték.[5]

Év Darabszám Pályaszám(ok)[4] Megjegyzés
1972 11 db 3624, 3633, 3639, 3641, 3647, 3649, 3653, 3655, 3666, 3672–3673 Tanulókocsikként 7650–7654 pályaszámon (új psz. szerinti sorrendben): 3633, 3673, 3641, 3639, 3655.
1974 15+4 db 3602–3603, 3612, 3615, 3627–3631, 3643–3644, 3658–3659, 3670–3671, 7651–7654 (tanulókocsik)
1975 22 db 3605, 3607, 3609–3611, 3614, 3617, 3622, 3625, 3632, 3634–3635, 3637, 3648, 3651, 3656–3657, 3660, 3664, 3667, 3669, 3674
1976 3 db 3642, 3646, 3665
1977 13 db 3601, 3606, 3618–3621, 3623, 3626, 3638, 3645, 3654, 3663, 3668
1978 1 db 7650 (tanulókocsi)
1979 1 db 3600
1980 8 db 3604, 3613, 3616, 3636, 3640, 3650, 3661–3662

Utódok[szerkesztés]

Ganz TV[szerkesztés]

A TV (Távvezérelt) típust három világháborúban megsérült Stuka kocsiból készítették el, ezek korábban 3608-as (3700), 3652-es (3701) és 3667-es (3800) pályaszámmal közlekedtek a fővárosban.[1] A 3608-asból és a 3667-esből távkapcsolású motorkocsik lettek, a 3867-es pedig pótkocsivá alakították át.[1] A kocsik villamosfékezésének távvezérlését is megoldották, kétszárnyú lett a középső ajtajuk, Alemann típusú szoros ütközőt kaptak (az UV-ban is ezeket építették be) és az utasterük is átalakult.[1] A kocsik kortársaiknál halkabbak lettek, részben ennek és részben későbbi megmagyarázhatatlan műszaki hibáinak köszönhetően kapták meg a „Szellem” becenevet.[1] A hármas csatolt szerelvény bemutatására az 1948-as Budapesti Nemzetközi Vásáron került sor, a Városligetben.[1] A kocsiknak több hibájuk is volt, emiatt többször félre lettek állítva, ez a közlekedésük alatt végig fennállt.[1] Hatósági vizsgáját a szerelvény 1948. július 30-án kapta meg.[5] 1949-től két kétkocsis szerelvényként közlekedtek, a 3700-as a 3800-assal, a 3701-es pedig az 5835-ös pótkocsival csatolva.[1] 1952-ben forgóvázukat külső csapágyazásúra cserélték, emiatt oldallemezelésüket (a szélesebb konstrukció miatt) ki kellett vágni.[1] A 3800-as pótkocsit 1954-ben 4100-asra számozták át, majd egy évvel később visszaalakították TM motorkocsinak és a 3672-es pályaszámot kapta (1959-től ismét 3667-es lett).[1][4] A két megmaradt motorkocsi ezután továbbra is közlekedett, 1964-ben az UV-kal megegyező forgóvázat kaptak, ugyanekkor a forgóváz-takarólemezeiket eltávolították.[1] Tíz évvel később a Fehér úti főműhelyben az UV5-ös típussal megegyező kivitelűre alakította át őket a BKV, a legszembetűnőbb változás a középső ajtó melletti ablakok beépítése volt, emiatt alig lehetett megkülönböztetni a villamosokat az UV-któl.[1] A villamosokat 1995-ben törölték a járműállományból, azóta a Ferencváros kocsiszínben vannak félreállítva.[1]

Ganz UV[szerkesztés]

Bővebben: Ganz UV
Az UV5-ös széria egyike 1972-ben

Az 1950-es évek elején az FVV a Stukáknál erősebb és nagyobb befogadóképességű járműveket kívánt beszerezni a Ganz Villamossági Gyártól 1951 és 1953 közötti szállítással, azonban a megrendelést a gyárat felügyelő Kohó- és Gépipari Minisztérium törölte. Ugyanekkor felmerült a Stukák újragyártása, de a típus hibái (leginkább forgóváz-problémák) miatt ezt elvettették. A TV típus mintájára a Ganz elkészítette az UV (U típusú távvezérelt) kocsik prototípusát, amit 1956-ban mutattak be. Az első széria egy része (3200–3214, 3228) ekkor még TA 1,12-es motort kapott, ugyanis nem készült el az új, TA 1,18-as motortípus, de végül ezekben a kocsikban is végrehajtották az újra való cserét. A TV típustól eltérően az UV villamosok 2-1-2 ajtókiosztást kaptak a 2-2-2 helyett.[6]

A villamosokból négy modellváltozatot gyártottak, ezek az UV1, UV2, UV3 és UV5 típusjelzést kapták. Az első három széria 1956-tól 1961-ig, az utolsó széria pedig 1962 és 1965 között készült. A villamosokat az FVV a 3200–3474 (UV1: 3200–3249; UV2: 3250–3349; UV3: 3350–3474) és a 3800–3899 (UV5) pályaszám-tartománnyal látta el. UV4-es típus nem készült, ezt valószínűleg társainál hosszabb kocsiszekrénnyel építették volna meg. Az UV-kból a Ganz összesen 375 darabot gyártott, ezzel ez lett a valaha gyártott legnagyobb példányszámú magyar villamostípus. A villamosok 2007 augusztusáig közlekedtek a főváros utcáin, ezalatt az 51 év alatt a budapesti villamosvonalak nagy részén megfordultak.[6]

Ganz UZ[szerkesztés]

UZ az Astoriánál 1963-ban

A Ganz-gyár 1958–59-ben elkészítette a Stukák mintájára az alumínium kocsiszekrényű UZ típust az acélvázas TM típussal való összehasonlítás érdekében. Az UZ-k gyártása több pénzbe került az elődjeihez képest, azonban az össztömegük és energiafogyasztásuk közel a negyedével kevesebb volt mint a Stukáké. Ebbe a típusba már az UV-knál ismert TA 1,18-as motor került. A kocsik ajtajai motoros működtetésűek voltak, azonban egy darabig a középső ráncajtót lezárták, a szélsőket pedig kézi működtetésű pisztolyzáras ajtókká alakították át. Az UZ típusból két darab készült, ezek 3710-es és 3711-es pályaszámon álltak forgalomba. Érdekesség, hogy a 3710-es a kezdetekben nem lett lefényezve, borítása alumíniumszürke volt. A villamosokat a Hungária kocsiszín vette állományba és jellemzően a 2-es vonalon közlekedtek, innen az 1960-as évek elején Óbudára kerültek és az 5-ös vonalon jártak általában. Az 5-ös megszűnése után (1974-től) a 33A vonalon közlekedtek 1976 decemberéig, ekkor mindkettő villamost törölték az állományból. A 3711-est elbontották, társa a székesfehérvári Alumíniumipari Múzeum kiállítását díszítette, azonban ott rossz állapotban tárolták, emiatt 2001-ben visszakerült Budapestre, a BKV Rt. (ma BKV Zrt.) Fehér úti főműhelyébe.[1]

Képgaléria[szerkesztés]

  • 3638-as kocsi a Kossuth téren 1959-ben
    3638-as kocsi a Kossuth téren 1959-ben
  • TM villamosok a Döbrentei térnél
    TM villamosok a Döbrentei térnél
  • Stuka villamos a budai rakparton 1963-ban
    Stuka villamos a budai rakparton 1963-ban
  • A 3660-as Stuka a Vörösvári úton 1972-ben
    A 3660-as Stuka a Vörösvári úton 1972-ben
  • A 3619-es kocsi a 15-ös vonalon 1976-ban
    A 3619-es kocsi a 15-ös vonalon 1976-ban
  • TM motorkocsi a Batthyány téren
    TM motorkocsi a Batthyány téren

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ↑ 1962-es adat
  2. ↑ 1962-es adat, eredetileg 30
  3. ↑ PCC: President Conference Car (az Electric Railway Presidents’ Conference Comitee-ből ered)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x A 3600-as kocsik és az UZ-k. villamosok.hu. (Hozzáférés: 2017. március 12.)
  2. ↑ a b c d e f g h i j k l m n A kedvenc villamosok nyomában. iho.hu, 2016. április 24. (Hozzáférés: 2017. március 12.)
  3. ↑ Hatvanéves a magyar „stuka”. mno.hu, 2001. október 26. [2017. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 26.)
  4. ↑ a b c A 3600-as motorkocsik állománya. villamosok.hu. (Hozzáférés: 2017. március 12.)
  5. ↑ a b c d e f g h i j Egy villamosgeneráció csendes eltűnése. iho.hu, 2016. május 8. (Hozzáférés: 2017. március 12.)
  6. ↑ a b UV típusú villamos motorkocsik. villamosok.hu. (Hozzáférés: 2017. március 12.)

További információk[szerkesztés]

  • Szécsey István: A BSzKRt 3600 sorozatú villamosok története; VTTE, Budapest, 2017 (VTTE közlekedéstörténeti füzetek sorozat)

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ganz_TM&oldid=26954249”