T. Surányi Anna

T. Surányi Anna
Született	1947. január 27. (77 éves) Jászárokszállás
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Gyermekei	Tari Eszter
Foglalkozása	keramikusművész
Iskolái	Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakközépiskola és Technikum (1961–1965) Magyar Ipar­művészeti Főiskola (–1971)
Kitüntetései	Magyar Formatervezési Díj (2004)
weboldal
Sablon • Wikidata • Segítség

T. Surányi Anna (Jászárokszállás, 1947. január 27. –) keramikusművész, ipari formatervező

Életútja

Doboz a Fatime sorozatból, 2002

T. Surányi Anna 1947. január 27-én született Jászárokszálláson, édesanyja Surányi Kálmánné (lánykori nevén Kartach Mária) fotóművész. 1961-1965-ig a Pécsi Művészeti Gimnázium kerámia szakán tanult. 1971-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola (MIF) (mai nevén Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) porcelán szakán diplomázott, mestere Schrammel Imre keramikus volt. 1971-1973-ig a hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyár tervezője, 1973-1974-ig a Pécsi Művészeti Gimnázium tanára volt.1977- 2008-ig a pécsi Zsolnay Porcelángyár (mai nevén Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt.) tervező iparművésze. Lánya Tari Eszter festőművész.

Díjai

• 2004 Magyar Formatervezési Díj - oklevél
• 2005 MSZOSZ díj

Társasági tagságai

• 1971-től a Művészeti Alap, majd a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE) tagja
• 2002-től a Pécs-Baranya Művészeinek Társasága (PBMT) tagja, iparművész alelnöke

Szimpóziumok, művésztelepek, tanulmányutak

• 1972 Porcelángyár, Kahla, Németország
• 1977 Siklósi Nemzetközi Kerámia Szimpózium
• 1985 lipcsei Nemzetközi Vásár, Németország
• 1994-2003 Hódmezővásárhelyi művésztelep

Művei közgyűjteményekben

• Bentara Budaya Galéria, Jakarta, Indonézia
• Paksi Képtár, Paks
• Pécsi Művészeti Szakközépiskola, Pécs
• Zsolnay Múzeum, Pécs

Egyéni kiállításai

1989	Pécsi Kisgaléria, Pécs
	Kossuth Filmszínház, Mohács
	Gábor Andor Művelődési Központ, Nagyatád
1990	Május 1 Művelődési Ház, Komló
	Megyei Művelődési Központ, Paks
1991	Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
1992	József Attila Múzeum, Makó
	Móra Ferenc Művelődési Központ, Kiskunfélegyháza
1994	Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged
	Pécsi Kisgaléria, Pécs
2002	Pécsi Kisgaléria, Pécs
2003	Paksi Képtár, Paks
2007	Közép-Jávai Kulturális Központ, Surakarta, Indonézia
2008	„Leltár” Pécsi Kisgaléria, Pécs
2009	Pécsi Postapalota

Válogatott csoportos kiállítások

1971	Kerámia Szimpózium, Pécs
1972	Vásárhelyi Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum
1978, ’85, ’87, ’89	Baranya Megyei Tárlat, Pécsi Galéria, Pécs
1983	A Zsolnay-gyár tervezői, Duna Galéria, Budapest
1984	Nemzetközi Minikerámia Triennálé, Zágráb
1984 -1996	Országos Kerámia Biennálé, Pécsi Galéria, Pécs
1985, 1988	Országos Szilikátipari Formatervezész Triennálé, Kecskemét
1986	Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Gualdo Tadino, Olaszország
1987	A Zsolnay-gyár kiállítása, Meißen
1989	ICSID formatervezési pályázat, Compiégne
1989, 1990	Formatervezési Verseny, Valencia
1999	50 év magyar kerámiaművészete, Magyar Iparművészeti Múzeum, Budapest
2000	„A Tárlat”, Pécsi Galéria, Pécs
2002	150 éves a Zsolnay, Művészetek és Irodalom Háza, Pécs
	PBMT kiállítás, Zalaegerszeg, Tatabánya, Szekszárd
2004	Zsolnay Jubileumi Kiállítás, Magyar Iparművészeti Múzeum, Budapest
	Magyar Formatervezési Díj, Magyar Iparművészeti Múzeum, Budapest
2005	„Premiere”, PBMT iparművész tagjainak kiállítása, Árkád Galéria, Budapest
2006	„Déli híd”, Limes Galéria, Komárom, Szlovákia
	„Találkozások III.” Képcsarnok, Ferenczy-terem, Pécs
2007	„Fényfesztivál”, Művelődési Ház, Kiskassa
	„Az Ománi Szultán kincsei”, Csukás-ház, Pécs
	„30 éves Jubileumi kiállítás”, Pécsi Galéria, Pécs
	„A Pécsi Művészeti Szakközépiskola 50 éves”, Pécsi Galéria, Pécs
	„Európai Kultárils Híd I.” a Westdeutscher Künstlerbund művészeivel, Pécs
2008	PBMT kiállítás, Nemzeti Felszabadítási Múzeum, Maribor, Szlovénia
	„Pécsi Híd-Artisták", Héliosz Galéria, Temesvár, Románia

Művészi hitvallása

„Elsősorban a forma az, ami fontos számomra.

Pályám kezdetén a hófehér mázas porcelánt szerettem, ebben jelenítettem meg elképzeléseimet. Amióta eozinnal (más néven eosin) foglalkozom, rájöttem a színek és árnyalatok jelentőségére, melyek hangsúlyozzák és kiemelik a formát, a plasztikai díszítéseket. Előszeretettel alkalmazom a fényes-matt felületek játékát. Eleinte zöld eosinban valósítottam meg elképzeléseimet, az utóbbi években különösen vonzónak találom a piros-fekete, lila-bronz, és sárgászöld-kékeszöld színpárokat.

Főleg organikus formákat alkalmazok a természetben rejlő harmónia kifejezésére. Formaterveimet természeti formák tanulmányozása, rajzolása, skiccek készítése előzi meg.

Sok esetben pontos műhelyrajzot készítek a tárgy kivitelezése előtt, de sokszor gipszből faragom ki, vagy porcelánmasszából prima vista készítem el. Egy tárgynak több variációban való elkészítésével gyakran kísérletezem, ez a gyári kötöttségek alól felmentő alkotói szabadságot ad.

Formáimra szívesen tervezek dekorokat, a felvitel technikája kézi festés vagy szórópisztollyal való lefújás. Az első darabokat magam festem meg. Gyakran alkalmazok sgrafitto technikát.”

– T. Surányi Anna, 2005

Művészetéről

„Surányi Anna munkássága szorosan összeforr a Zsolnay Porcelángyárral, ahol 1977 óta dolgozik tervezőként. A gyári tervezőmunka nemcsak a kereteket adja meg tevékenysége számára, de úgy tűnik, érdeklődését, stílusát alakító tényezővé is vált.

A gyár talán legnépszerűbb technológiája, az eozin egyedi darabokon, dísztárgyakon szerepel, ennél is jelentékenyebb azonban az a csoport, amely fehér porcelánból készült, sorozatgyártásra szánt asztali készleteket, vázákat tartalmaz. Surányi Anna munkáiban állandóan jelenlevő, meghatározó momentum a sorozatgyártás, a variálhatóság igénye. Díszedényei az azonos formák különböző léptékű, gyakran összeilleszthető változatai. Gyári tervezőként a nagy szériák, variálható sorozatok lebegnek szeme előtt megoldásra váró feladatként.

Tény azonban, hogy a Zsolnay –gyár legnagyobb sikereit nem az új formatervek alapján készült tárgyakkal, hanem a felújításokkal érte el. Nem a gyár speciális problémája, sokkal inkább a hazai viszonyokban keresendő az ok, amely a gyáripar termékeinél sokadlagossá teszi a megformálás esztétikai értékét.

Hogy egy, a kerámiához közel eső példát említsek, az ún. „házgyári konyhaprogram”, amely a házgyári konyhákat igyekezett szép és hasznos tárgyakkal felszerelni, feltehetően nem a résztvevők tehetségén vagy jó szándékúak hiányán bukott meg. A formatervezői munka nem ellensúlyozhatta azt a tényt, hogy a házgyári konyhák olyan szűkre mérik a funkcionalitást, hogy az semmi egyébre nem elegendő, csak az emberi munkaerő „újratermelésére”. Minimális szükségletekre szabott életünknek nem feltétlen velejárója az ipari formatervezés, a hétköznapok esztétikai minősége.

Ilyen összefüggésben kell látnunk Surányi Anna sorozatgyártásra szánt, de a használatban ki nem csiszolódott edényeit. Tárgyainak erénye az organikus építkezés, a technológia adta lehetőségek kihasználása, a változatok sokféleségének felkínálása. Olykor azonban a variabilitás a használat rovására megy (pl. annál a sziromszerűen kialakított vázánál, amelyen a lyukak megakadályozzák, hogy élő virágot lehessen elhelyezni benne).

A gyártás és a használat állandó követelményei olyan impulzusokat jelentenének számára, amelyeket ez az érzékeny művész minden bizonnyal haszonnal építene bele újabb munkáiba. A variációk sokaságából csakis a napi gyakorlat képes kiválasztani a maradandó értékeket.”

– Dr. Kovács Orsolya művészettörténész (Dunántúli Napló, 1989. február 25.)

„A tárgyak plaszticitása, szobrászati megformálása érdekli. Mégis, nem kisplasztikát, hanem vázákat tervez, amelyeknél a felület gazdag tagolása jelenti számára a szobrászi munkát. Ügyel a tömegek arányrendjére, a pozitív-negatív formák váltakozásának egyensúlyára, a megjelenítés könnyedségére. Gyakran fordul a természet világához, egyes vázái kibomló virágkelyheket idéznek. Az igényes tervezésben fontos feladatának tekinti a célszerűséget, a megalkotott tárgy használhatóságát. Figyel a gyár hagyományaira, s ezek szellemében alkot egyéni hangú új műveket. Szívesen tervez összetartozó együtteseket vázákból, dohányzókészletekből. Felhasználja az eozin kínálta felületgazdagító lehetőségeket, a pyrogránit rusztikus anyagát és kézi formálásának sajátosságait.”

– Hárs Éva: Zsolnay (Helikon Kiadó, 1996)

„Porcelántervezőként biztos szakmai tudással, a gyár technológiai lehetőségeinek figyelembevételével tervezte meg használati edényeit, porcelán és eozin díszműveit, illetve folyamatosan részt vett a már meglévő edénycsaládok bővítésében, az új termékek terveinek adaptálásában, részleteinek kidolgozásában.

Olyan szakmai tudás birtokában dolgozott évtizedeken keresztül a Zsolnay gyárban, amely az ő távozásával eltűnt.

Munkássága évtizedeket ölel fel, amelyekben egymást követték a jelentős átalakulások, mindig új követelményeket támasztva a tervezővel szemben. Szakmai igényességének és gondosságának köszönhetően rendelkezésére állnak tervező munkájának legfontosabb dokumentumai, amely egyúttal a gyár történetének is egy jelentős periódusát örökítik meg.”

– Dr. Kovács Orsolya művészettörténész (2008)

Források

• Életmű eozinból, "Leltár", T. Surányi Anna kiállítása
• Acsay J., Baranya Megyei Tárlat, Pécsi Galéria, Új Tükör 1989 (03.01)
• Anna fény-árnyék tánca, Vásárhelyi Délvilág 1991 (09.13)
• Bóka R., Keramikusok seregszemléje Pécsett, Új Dunántúli Napló 1992(07.18)
• Hárs É., Zsolnay, Pécs-Bp., 1996.
• Hárs É., Zsolnay, Pécs, 1998.
• Hungarian Ceramics from the Zsolnay Manufactory 1853-2001. Edited by Éva Csenkey and Ágota Steinert. New York, Yale University Press, 2002.
• Kiállítási napló, Ünnepi tárlatok, Dunántúli Napló, 1985 (04.13)
• Kortárs Művészet, Pécs: Alexandra Kiadó, 2006.
• A magyar kerámiaművészet I.: Alkotók, adatok (1945-1998), Képző- és Iparművészeti Lektorátus, Bp 1999.
• Nyolc művész kiállítása a Művészetek Házában, Dunántúli Napló, 1988 (10.25)
• Organikus és hagyományos kerámiák, Vásárhely és vidéke 1991 (09.09)
• Pécs-Baranyai Művészek Adattára I. 2000. CD ROM.
• Pécsi Kisgaléria, T. Surányi Anna önálló kiállítása, Mestermunka 1989 (03.01)
• A pécsi művészetiből indultak, Dunántúli Napló 1979 (05.20)
• A sokszínű kerámia, Délmagyarország 1994 (01.29)
• A természetet örökítik meg az eozinok, Dunántúli Napló 1994 (12.08)
• Kovács O., Változatok: T. Surányi Anna kerámikusművész kiállítása a Kisgalériában, Dunántúli Napló 1989 (02.25)
• Romváry Ferenc: Zsolnay. Debrecen: Tóth Könyvkiadó, 2007.
• „Zsolnay”, Kaiser Ottó fotói, Parti Nagy Lajos írásai, Pécs: Alexandra Kiadó, 2004.
• Zsolnay Porcelán 1998. Évszakok, Művészeti Naptárak, Bp., 1997.
• Zsolnay-kiállítás a Duna Galériában, Dunántúli Napló 1984 (01.03)