Tűzzel-vassal (regény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tűzzel-vassal
Longinus Podbipieta halála. Juliusz Kossak könyvillusztrációja a Tűzzel-vassal című regény második kiadásából
Longinus Podbipieta halála. Juliusz Kossak könyvillusztrációja a Tűzzel-vassal című regény második kiadásából
Szerző Henryk Sienkiewicz
Eredeti cím Ogniem i mieczem
Ország  Lengyelország
Téma Az 1648-54 között zajló kozák felkelés
Műfaj történelmi regény
Sorozat Trilógia
Következő Özönvíz (regény)
Kapcsolódó film Tűzzel-vassal
Kiadás
Kiadás dátuma 1884
Fordító Mészáros István
Média típusa könyv
ISBNISBN 9630721384
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tűzzel-vassal témájú médiaállományokat.


A Tűzzel-vassal (Ogniem i mieczem) Henryk Sienkiewicz egyik leghíresebb történelmi regénye, a Trilógia első része.

A regény két könyvre van osztva, amelyet a kiadók egy-egy kötetben szoktak megjelentetni. Az első könyv 33, a második könyv 29 fejezetből és végszóból áll.

Története és üzenete[szerkesztés]

A regény az 1880-as években jelent meg varsói és krakkói napilapokban (Słowo, illetve Czas).

A Trilógia megírásával a szerző a három részre szakított lengyeleket kívánta lelkileg megerősíteni. A három regény (Tűzzel-vassal, Özönvíz, A kislovag) nagymértékben formálta a lengyel nemzettudatot megjelenésüket követően és a 20. században is. A Trilógia pozitív hősei lengyel (Skrzetuski, Zagłoba), valamint asszimilálódott ukrán és litván nemesek (Wołodyjowski, Podbipięta, Kmicic); ez a régi (1772-ig fennállt) Rzeczpospolita nemzetközösségi jellegére utal. A Tűzzel-vassal Kelet és Nyugat küzdelmét mutatja be, és az európai modernizáció által kikezdett hagyományos értékeket kívánja erősíteni (istenhit, egyházhűség, nemesség vezető szerepe), emellett a nacionalizmus értékrendjét hirdeti: az egyéni célok, érdekek fölé helyezi a közösség érdekeit. Sienkiewicz e regénye révén az 1918-as újjászületés és a függetlenségi háborúk (1918-1920) egyik szellemi előkészítőjévé vált.

Magyar fordítás[szerkesztés]

A regény Mészáros István szöveghű fordításában, nagy példányszámban jelent meg az 1970-es években. A magyar kiadás azonban rövidített. A csonkítás tendenciózus, és a sienkiewiczi üzenetet gyengíti: a nyugatiak (lengyelek, lengyelhű ukránok és litvánok, általában a katolikusok) pozitív ábrázolása marad ki, a keletiek (Hmelnyickij, Bohun, felkelő kozákok és ukrán jobbágyok) negatív vonásait, tetteit vágták ki a cenzorok. A rövidítés politikailag motiváltnak tűnik, hiszen a felkelő kozákok Oroszországhoz csatlakoztak (későbbi Szovjetunió), a nemesek ellen lázadtak (osztályharc), így felkelésük negatív vetületeiről jobb, ha nem olvasnak a szocialista Magyarországon.

Filmváltozat[szerkesztés]

A rendszerváltás után, 1999-ben Jerzy Hoffman rendezésében - Ogniem i mieczem - megfilmesítették.[1]

Alkotók[szerkesztés]

Szereplők[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]