Tükrös míniummadár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Tükrös míniummadár
Orange Minivet (Pericrocotus flammeus flammeus) male by N. A. Nazeer.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Tüskésfarúfélék (Campephagidae)
Nem: Pericrocotus
Faj: P. flammeus
Tudományos név
Pericrocotus flammeus
(Forster, 1781)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tükrös míniummadár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tükrös míniummadár témájú médiaállományokat és Tükrös míniummadár témájú kategóriát.

A tükrös míniummadár (Pericrocotus flammeus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tüskésfarúfélék (Campephagidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Johann Reinhold Forster német természettudós írta le 1781-ben, a Muscicapa nembe Muscicapa flammea néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Pericrocotus flammeus andamanensis Beavan, 1867
  • Pericrocotus flammeus exul Wallace, 1864
  • Pericrocotus flammeus flammeus (J. R. Forster, 1781)
  • Pericrocotus flammeus flammifer Hume, 1875
  • Pericrocotus flammeus fohkiensis Buturlin, 1910
  • Pericrocotus flammeus fraterculus Swinhoe, 1870
  • Pericrocotus flammeus gonzalesi Ripley és Rabor, 1961
  • Pericrocotus flammeus insulanusDeignan, 1946
  • Pericrocotus flammeus johnstoniae Ogilvie-Grant, 1905
  • Pericrocotus flammeus leytensis Steere, 1890
  • Pericrocotus flammeus marchesae Guillemard, 1885
  • Pericrocotus flammeus minythomelas Oberholser, 1912
  • Pericrocotus flammeus modiglianii Salvadori, 1892
  • Pericrocotus flammeus nigroluteus Parkes, 1981
  • Pericrocotus flammeus novus McGregor, 1904
  • Pericrocotus flammeus semiruber Whistler & Kinnear, 1933
  • Pericrocotus flammeus siebersi Rensch, 1928
  • Pericrocotus flammeus speciosus (Latham, 1790)
  • Pericrocotus flammeus xanthogaster (Raffles, 1822)[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Banglades, Bhután, Brunei, Kambodzsa, Kína, India, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, Nepál, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Srí Lanka, Thaiföld és Vietnám területén honos. Egyes források szerint csak India nyugati és déli részén, valamint Srí Lankán él.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, mocsári erdők, valamint vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 17–22 centiméter, testtömege 19–24,5 gramm.[3] A hím tollazata fekete és vörös, vagy narancssárga, a tojóé szürke és olívsárga.

A hím
és a tojó

Életmódja[szerkesztés]

Általában csapatban rovarokkal táplálkozik.

Szaporodása[szerkesztés]

Gyökerekből és fűből ágvilla közé készíti fészkét.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. április 14.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. április 14.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. április 14.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. április 14.)

Forrás[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]