Török Erzsébet (népdalénekes)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Török Erzsébet
A Magyar Rádió stúdiója. Szabó Miklós operaénekes, Török Erzsi népdalénekes, jobbra Tarjáni Tóth Ida cimbalomművész. Fortepan 56117.jpg
Életrajzi adatok
Becenév Török Erzsi
Született 1912. november 15.
Kolozsvár
Elhunyt 1973. december 1. (61 évesen)
Budapest
Sírhely Farkasréti temető
Házastársa Borbély Andor
Gombos Imre (h. 1948—1973)
Szülei Török István
Csernyánszky Margit
Pályafutás
Aktív évek 1929–1972
Hang mezzoszoprán
Díjak Kossuth-díj
Tevékenység
Kiadók Hungaroton
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Török Erzsébet témájú médiaállományokat.

Török Erzsébet (ismertebb nevén Török Erzsi) (Kolozsvár, 1912. november 15.Budapest, 1973. december 1.) Kossuth-díjas magyar énekművész (mezzoszoprán), érdemes művész, a magyar népdaléneklés nagyasszonya. A magyar népdalkincs egyik kiváló tolmácsolója és népszerűsítője. Török István történész, kollégiumigazgató unokája.

Életpályája[szerkesztés]

Polgári családból származott. Nagyapja a kolozsvári református kollégium igazgatója volt. Édesapját, Török István ügyvédet 1917-ben, az első világháború harcaiban elvesztette. Édesanyja, a lengyel származású, képzett hangú Csernyánszky Margit volt. Török Erzsinek két fivére volt, akik az 1940-es években hunytak el. („Gitu mama” mindhárom gyermekét túlélte.)

Török Erzsi színésznőnek készült, tanulmányokat az Országos Színészegyesület színészképző iskolájában folytatott Budapesten, Stella Gyula növendékeként. Rövid színészi pályafutása szülővárosához, Kolozsvárhoz kötődik, ahol naiva szerepeket játszott az 1929–30-as évadtól. Az éneklés azonban sokkal inkább vonzotta, sanzonénekes szeretett volna lenni, ezért amikor a család 1933-ban Budapestre települt, énektanulmányokat kezdett Kelen Hugónál.

Kelen Bartók Béla, Kodály Zoltán népdalaira, népdalfeldolgozásaira irányította Török Erzsébet figyelmét. Inspirálta Medgyaszay Vilma és Basilides Mária művészete is. Ízes magyar beszédmódjával hamar kiváló tolmácsolója lett a zenei folklórnak, nagy sikereket aratott népballadák előadásával is. Az 1940-es évektől rendszeressé váló hangversenyfellépéseinek, rádióadásainak, később tévészerepléseinek középpontjába a népdal- és népdalfeldolgozások kerültek. Fellépett a Független Színpad rendezvényein, a rádióban az Országos Filharmónia szólistája lett. Országjáró utakat vállalt, hogy népszerűsítse a magyar népdalkincset.

A Vers- és Dal Színháza (a későbbi Irodalmi Színpad) 1956. október 18-án Török Erzsébet és Jancsó Adrienne magyar népdalestjével nyitott. A Röpülj, páva című televíziós népdalvetélkedőn ő volt az egyik zsűritag. Pályája vége felé a magyar vallásos népköltészetet is megszólaltatta (Hegyet hágék, lőtöt lépék). Életének utolsó hivatalos fellépése 1972. december 13-án volt a budapesti Egyetemi Színpadon, ahol Kodály-műveket adott elő. Ez év karácsonyán a Mátyás-templomban szerepelt még közönség előtt. Utolsó évében súlyos betegség gyötörte, második férje és édesanyja, „Gitu mama” ápolta.

Mind Magyarországon, mind az erdélyi magyarság[1] körében szerették és tisztelték az ő művészetét, a Bartók- és a Kodály-népdalfeldolgozásokat, amelyeket ő mint énekesnő szívvel, lélekkel tolmácsolt. 1954-ben Kossuth-díjjal jutalmazták, 1968-ban pedig érdemes művész kitüntetést kapta meg. Énekét számos rádió és hanglemez-felvétel őrzi, többet ezek közül korszerűbb hanghordozókon is újra kiadtak.

Nevezetes volt főztjéről is, több szakácskönyvet jelentetett meg.

Török Erzsi őszinte volt...
Nem takarója, de ruhája volt a népdal, s nemcsak ünneplőre, zajos vigalomra, látvánnyal cirkalmas muzsikás vígságra, de hétköznapra is életre-halálra vállalt egyszerű köntös; és ház is, emberséggel bélelt otthon is, amelybe csendben csengő hangjával beköltöztetett minden emberségben-boldogságban szűkölködőt.
Szigethy Gábor[2]

Könyvei[szerkesztés]

  • Török Erzsi szakácskönyve. Budapest, 1959. Minerva K. (új kiadás: Budapest, 2003. Püski K. ISBN 9639906212)
  • Házi mézesek – olcsó csemegék. Budapest, 1968. Minerva K.
  • Mit főzzünk? Budapest, 1992. Panem. ISBN 9637628061

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Benkő Samu: Egy szál virág Török Erzsébet sírjára. Utunk, 1973. december 21.
  2. Kritika, 1973. december

Források[szerkesztés]

  • Gedényi Zsuzsanna: „Csillagom, révészem”. Török Erzsi tükre. Budapest, 1997. Püski Kiadó. ISBN 9639040290
  • Magyar életrajzi lexikon. Harmadik, kiegészítő köt. Szerk. Kenyeres Ágnes. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1985. Török Erzsébet lásd 793. p. ISBN 9630532670

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]