Tömösi-szoros
| Tömösi-szoros | |
 | |
| A Tömösi-szoros Alsótömös mellett. | |
| Országok |  Románia |
| Hely | Brassó megye, Prahova megye |
| Tszf. magasság | 1033 m |
| Települések | Alsótömös, Felsőtömös, Predeál |
| Elhelyezkedése | |
 Tömösi-szoros
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 45° 30′ 15″, k. h. 25° 34′ 38″Koordináták: é. sz. 45° 30′ 15″, k. h. 25° 34′ 38″ | |
A Tömösi-szoros (románul: Pasul Timiș vagy Pasul Predeal) a Brassótól délre fekvő, a Keleti-Kárpátokat a Déli-Kárpátoktól elválasztó hegyszoros Romániában. A térség történelme során a Tömösi-szoros fontos szerepet töltött be a helyi kereskedelemben, stratégiai fontosságú elhelyezkedése miatt pedig több ízben is vált heves harcok színterévé.
Földrajzi elhelyezkedése[szerkesztés]
A Tömösi-szoros a Keleti-Kárpátok vonulatához tartozó Nagykőhavas és Keresztényhavas és a Déli-Kárpátokhoz tartozó Bucsecs-hegység között helyezkedik el, a Tömös-patak völgyében, mely Predeál térségében ered és mintegy 50 km-t megtéve Barcaszentpéter térségében ömlik az Olt folyóba.
A szoros bejárata Felsőtömös közelében, a Száraz-Tömös torkolatánál nyílik dél felé, és Predeál után, a Valea Râșnoavei torkolatánál éri el a Prahova völgyét, egyben a Kanyar-Előkárpátokat. A szoros területén található a Brassó megyéhez tartozó Predeál városa.
Történelmi szerepe[szerkesztés]
A szorost már a római térképeken is feltüntették Saltus Themis néven, és megemlítik Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1625-ben kiadott oklevelében, azonban egészen a 18. századig jórészt járatlan volt; a kereskedők és a hadseregek a könnyebben átszelhető Törcsvári-szorost (Culoarul Rucăr–Bran), Teleajen-völgyet, és Tatár-szorost (Pasul Tabla Buții) használták.
Stratégiai fekvése miatt időnként heves harcok színhelyévé is vált. 1599-ben II. Mihály havasalföldi fejedelem a szoroson át nyomult be Erdélybe.[1] Később az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején, 1849. június 19-20. között heves csata zajlott le a szoros birtoklásáért a Kiss Sándor honvéd ezredes vezette magyar csapatok és a benyomuló orosz csapatok között. A csata heves küzdelem után az oroszok javára dőlt el, Kiss Sándor ezredes súlyos sebesülten fogságba esett, de rövidesen öngyilkosságot követett el.[2]
Az első világháború idején, 1916. augusztus 27-én a román hadsereg megtámadta az Osztrák-Magyar Monarchiát és benyomult a Keleti- és Déli-Kárpátok gyéren őrzött hágóin. A szorosban védekező 82. székely gyaloghadosztály heves harcok árán egy hétig feltartotta a románokat, de végül súlyos veszteségeket szenvedve kénytelen volt visszavonulni és Brassót is kiüríteni. Később, 1916 októberében a román csapatokat a szoroson át szorították ki utoljára Erdélyből.[3] A második világháború idején, mikor 1944. augusztus 23-án Románia átállt a szövetségesek oldalára, egy kisebb német kontingens megpróbálta a szoros területét biztosítani a szovjet csapatok megérkezte előtt. A németeket azonban a román fél heves harcok árán visszaverte, a szoroson pedig augusztus 28-án átkeltek a szovjet csapatok, bejutva ezzel Dél-Erdély területére.[4]
Források[szerkesztés]
- Orbán Balázs: A Székelyföld leírása I. (MEK.Oszk.hu)
- Orbán Balázs: A Székelyföld leírása II. (MEK.Oszk.hu)
- Bokor József (szerk.). Tömösi-szoros, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Sebestyén Mihály: Erdélyi fejedelmek (Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 1996)
- ↑ Antos Árpád: Barangolások Erdélyben 48. – Tömösi-szoros, Székelyvarság – Hetedhéthatár.hu, 2005. szeptember 23.
- ↑ Pilisi Lajos: A megrohant és felszabadított Erdély (Auktor Könyvkiadó, 2005)
- ↑ Ravasz István: Erdély, mint hadszíntér 1944. Petit Real Könyvkiadó, 1994.