Tóth Mihály (baptista lelkész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tóth Mihály
Életrajzi adatok
Születési névTóth Mihály
CímIgehirdető, "parasztpróféta"
Született1836. szeptember 24.
Nagyszalonta
NemzetiségMagyar
Elhunyt1931. május 1. (94 évesen)
Nagyszalonta
SírhelyNagyszalonta
Munkássága
Valláskereszténység
Felekezetbaptista

HivatalNagyszalonta lelkésze

Tóth Mihály (Nagyszalonta, 1836. szeptember 24.1931. május 1.) magyar baptista lelkész.

Élete[szerkesztés]

Nagyszalontán született. Magas termete miatt Nagy Tóth Mihálynak is nevezték.1861-ben kötött házasságot Tatár Szilágyi Sárával. Tóth Mihály korán kapcsolatba került a Lajos János házánál alakult gyülekezettel, s annak alapító tagjai között tért meg. 1876. május 6-án merítkezett be feleségével együtt Meyer Henrik által.

Lelki szolgálatait a nagyszalontai gyülekezetben kezdte el. 1877. november 11-én Meyer Henrik és Fritz Oncken diakónussá, majd négy év múlva, 1881. június 6-án vénné avatták Kornya Mihállyal együtt. Úttörő körzeti lelki munkásságának első időszakában, 1893-1903 között 179-szer tartott bemerítést. Körzete a következő hét megyére terjedt ki: Arad, Bihar, Békés, Csanád, Csongrád, Temes és Krassó-Szörény. 83 éves koráig körzeti prédikátorként munkálkodott.

Lelki munkásságának egész ideje alatt, mintegy: 6000 lelket merített be. 1893-1918 között a Szabad Baptista Szövetség elnökségében töltött be döntő szerepet. Csak 83 éves korában vonult vissza körzeti elöljáróságából. Ez időtől kezdve még sokáig végzett szolgálatot a helyi gyülekezetben, Nagyszalontán. 1931-ben Erdélyben és Magyarországon mintegy 40000 bemerített tagja volt annak a közösségnek, amelyet 1875-ben alapítottak Nagyszalontán.

95 éves korában, 1931. május 1-jén hunyt el.

Munkássága[szerkesztés]

Tóth Mihály lényegében csak 1893-tól végzett teljesen önálló munkát. Munkája ettől kezdve azonban óriásivá növekedett. Fogalmat alkothatunk erről azoknak az anyakönyveknek az alapján, amelyeket Meyer Henrik intézkedése nyomán az általa végzett bemerítésekről és a kerületéhez tartozó gyülekezetekről vezetett. Ezeket az anyakönyveket Kirner A. Bertalan 1943-ban a régi Tóth-ház padlásán fedezte fel. Ez anyakönyvek szerint Tóth 1893-1905 között (csak erről az időről szólnak az anyakönyvek) 179 alkalommal végzett bemerítést. Ez idő alatt 724-ről kb. 2500-ra szaporodott kerületében a tagok száma.

Természetesen ezek az eredmények nem kizárólag Tóth Mihály munkájának köszönhetők. övé volt a munka terhe, de kiváló munkatársak is fejlődtek ki körülötte, akiket ö irányított. Elsősorban Domján Imrét kell kiemelnünk. Békésről három munkatársát is megemlíthetjük: Soós Istvánt, Polgár Jánost és Takács Jánost. Az ö munkálkodásuk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Békésen hamarosan Tóth Mihály kerületének legnépesebb gyülekezete alakult ki.

Tóth Mihályt szerény és visszahúzódó, vitákat kerülő embernek ismerték. Nem jelent meg az 1900-as békési konferencián, mert előre sejtette, hogy szakadással végződik. Kerületéből még az ország más részébe sem szívesen mozdult ki. Hiába hívta meg személyesen J. Clifford, a Baptista Világszövetség részéről 1911-ben a filadelfiai konferenciára, nem volt hajlandó elmenni. Tekintélytisztelő volt. Meyer Henriket, tanítómesterét, annak haláláig engedelmes szeretettel és tisztelettel vette körül. Erős konzervativizmusa rányomta bélyegét gyülekezeteire is.

Az 1900-as években utolérte a próféták sorsa: sok gyülekezete elfordult tőle, és a "fiatalok" újonnan alakított szövetségéhez, a későbbi "elismertekhez" csatlakoztak. Ez mérhetetlen fájdalommal töltötte el. Missziós lendületében ugyan nem törte meg, de a "másik táborral" szemben hosszú ideig ö volt a legkeményebb. Egy időben odáig ment, hogy azokat, akik az elismerteknél merítkeztek be és utána valamelyik gyülekezetéhez akartak csatlakozni, ismét bemerítette. Isten megadta néki azt a kegyelmet, hogy megérte a "két tábor" kibékülését, bár ö maga tevékenyen már nem vett részt benne. 1919-ben 83 éves korában, a sarkadkeresztúri körzeti gyűlésen átadta szolgálatát utódjának, Vass János testvérnek. A megbékélés pedig csak 1920-ban jött létre.

1931-ben, 95-éves korában hívta haza az Úr. Kimer A. Bertalan számítása szerint 5-6 ezer ember megtérésében munkálkodott közre. Bemerítésekor az egész országban kb. 40 tagja lehetett a baptista közösségnek, halálakor pedig ugyanazon a területen mintegy 40 ezer felnőtt, bemerített gyülekezeti tag dicsérte az Urat.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]