Tímár

Tímár a bőrt, nyersbőrt kikészítő, illetve egyszerűbb lábbeliket varró mesterember régies neve. Bőrök kikészítésével, cserzésével foglalkozik.

A név eredete

A szó ismeretlen eredetű, talán a timsó főnévvel függ össze. Középkori gyakorlat szerint a lábbelivarró maga készítette ki a lábbelikhez szükséges bőröket. A tímárok esetében ez a keleti módra timsóval megdolgozott bőr kikészítését jelentette.

A mesterség története

A 14. század végétől kezdve az addig „bőrkikészítő” és „lábbeli varró” kettős jelentésű tímár szónak fokozatosan gyengül a lábbeli varró jellege és inkább a bőrkikészítő jelentése erősödik meg. Ebben az időben a varga szó tűnik fel, mégpedig a lábbelivarró és bőrkikészítő kettős értelmében. Ehhez a szóhoz kapcsolódik a nyugati hatásra általánossá váló, cseres bőrkikészítési mód, és olyan európai eredetű lábbelik, mint a középkori saru, cipellős. A régi módra timsós bőrt készítő és lábbelit varró tímár munkája a bőrkikészítés mellett a legolcsóbb lábbeli, a bocskor és a talp megmunkálására korlátozódott.

Amikor a török hódoltság korában az oszmán-török hatású, új divatú csizma a vargákat a bőrkikészítés felé szorította, gyakran ellentétbe kerültek a korábban hasonló utat megjárt tímárokkal, akikkel például a bocskorkészítés jogáért nemegyszer pereskedtek is. De egyedüli tímárkészítmény maradt a keleti módra timsóval és cserszömörcével kikészített kordován és szattyán, őket gyakorta az oszmán-török eredetű tobakos szóval jelölték, megkülönböztetve őket a többi tímártól. A tímárok az őket jellemző timsós kikészítés mellett a 17–18. századtól ritkábban cseres bőrt is készítettek.

A 19. századra a tímárok timsós és a vargák cseres kikészítése fokozatosan összemosódott. A tímárok „fehérgyártó” vagy „fehértímár” elnevezése mégis az eredetileg timsós bőrkikészítésre utal. A tímárok 19. században alkalmazott munkamenete: áztatás, törés, szőrtelenítés mésszel, kutya-, tyúk- vagy galambürülék páccal, amely a bőröket igen rugalmassá, nyújthatóvá teszi, cserzés előbb szömörcével, de a vargákhoz hasonlóan tölgygubaccsal is.

Források

• Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 289–290. o. ISBN 963-05-2443-0  
• Frecskay János: Bőrgyártás. Mesterségek szótára (I–II., Bp., 1882–84)
• Pető József: A debreceni tímárok céh- és mesterség szavai (Debrecen, 1938)
• Bálint Sándor: A szegedi bőrművesség (Bp., 1961)
• Vajkai Aurél: A Bakony vidéki bőrfeldolgozó ipar termékei (Bp., 1961)
• Gáborján Alice: A magyar módra történő bőrkikészítés problematikája (Népr. Ért., 1962)
• Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete (II., Szeged, 1977)