Tápai Antal
| Tápai Antal | |
| Született | 1902. április 6.[1] Kistelek |
| Elhunyt | 1986. szeptember 20. (84 évesen) Szeged |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | szobrász |
| Sírhelye | Szeged Belvárosi temető (XVIII - díszsírhely (A/1)-1)[2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tápai Antal témájú médiaállományokat. | |
Tápai Antal (Kistelek, 1902. április 6. – Szeged, 1986. szeptember 20.) szobrászművész.
Életpályája
[szerkesztés]1905-ben szülei Szegedre költöztek. Itt végezte alsóbb iskoláit, majd a MÁV szegedi műhelyében lakatos szakmát tanult. 1923-ban kezdett faszobrászattal foglalkozni. Petrovics Emil és Móra Ferenc javaslatára 1926-tól Szeged város ösztöndíjával a budapesti képzőművészeti főiskolára került, ahol Szentgyörgyi István tanítványa lett. Oklevelének megszerzése után, 1931-ben ösztöndíjjal három hónapot töltött Rómában. Hazatérése után Szegeden telepedett le. A második világháború előtt Szeged egyetlen jelentős szobrászaként vett részt a város kulturális életében. A háború után, 1948-ban megalapította a Szegedi Képzőművészeti Kört. 1961-től 1964-ig a Tömörkény István Gimnázium igazgatóhelyettese, majd haláláig a gimnázium általa megszervezett művészeti tagozatának igazgatója volt. 1983-ban, Szegeden Életutam címmel kiadta visszaemlékezéseit.
Művészi pályája
[szerkesztés]Már harmadéves főiskolai hallgatóként, 1929-ben elnyerte a Ferenczy István-díjat. Érméket, plaketteket, kisplasztikákat, emlékműveket és portrészobrokat egyaránt készített. Műveit a realista szemlélet és a Római Iskola monumentális felfogása egyaránt jellemzi. Szobrain Medgyessy Ferenc, Mészáros László és Boda Gábor hatása érezhető. Témáit általában a kétkezi emberek világából merítette. Rendszeresen szerepelt országos és megyei tárlatokon. 1958-ban, 1973-ban és 1980-ban Szegeden egyéni kiállításon mutatta be műveit. Jelentős érdeme a fémszobrászat régi hagyományokhoz kötődő, de korszerű eszközöket alkalmazó megújítása. Kovácsolt domborművei ma Szegeden kívül megtalálhatóak az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában és Izraelben is. 1980-ban Tipity Jánossal könyvet adott ki Szeged vasművessége címmel. Köztéri műveinek túlnyomó része Szegeden és Szeged környékén áll. Egyéb műveit a Magyar Nemzeti Galéria és a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi. Munkásságát 1981-ben Juhász Gyula-díjjal, 1983-ban Szeged város alkotói díjával és 1985-ben SZOT-díjjal ismerték el.
Főbb művei
[szerkesztés]
- Csicsery László síremléke (Ecce homo, avatási időpont nem ismert, Budapest, Fiumei úti sírkert 41/1-1-65 sírhely) [1]
- Üvegfúvó (Szeged, 1929) [2]
- Szerb katonák első világháborús emlékműve (Szeged, Szerb temető, 1932, ellopták, eltűnt) [3]
- A Klauzál Gábor Gimnázium hősi emlékműve (Szeged, 1934) [4]
- Hálóhúzók (Szeged, 1934) [5]
- Móra Ferenc (fa mellszobor, Szeged, 1935) [6]
- Jézus Szíve-templom bejárati ajtóinak domborművei (Szeged, 1935) [7]
- Az állami főreáliskola hősi emlékműve (Szeged, 1936)
- Női akt (Szeged, 1936, ellopták, eltűnt, tudsz róla?) [8]
- Hálóvető (bronz kisplasztika - vázlat, Szeged, 1937) [9]
- Gyógyítás (Szeged, 1937) [10]
- Feketeházy János (dombormű, Szeged, 1937, megsemmisült) [11]
- Lourdes-i Mária (Szeged, Újszegedi római katolikus templom, 1937) [12] és [13]
- Jézus szíve (Szeged, Petőfitelep, római katolikus templom, 1937) [14]
- Ellenforradalmi emlékmű (Szeged, 1937, lebontott) [15]
- Móra Ferenc (Szeged, 1938) [16] és [17]
- I. világháborús emlékmű (Kisújszállás, 1940) [18]
- A kis Móci mellszobra (Gipsz-szobor) Szeged, 1941 Magántulajdon. Németország
- Barmos György [19] (dombormű, Mórahalom, 1942) [20]
- Tömörkény István (Szeged, 1943) [21] és [22]
- Móra Ferenc (mellszobor, Szeged, 1944) [23]
- Szovjet hősi emlékmű (Szeged, 1945, lebontott) [24] és [25]
- József Attila (Szeged, Dóm tér, 1948) [26]
- Móra Ferenc (Szeged, Dóm tér, 1948) [27]
- Keresztelő kút (Szeged, Alsóvárosi templom, 1949)
- Vedres István (Szeged, 1950) [28]
- Lenin, Sztálin (Szeged, 1950, lebontott) [29]
- Sánta Lajos portré (Szeged, 1950, fa, magántulajdon)
- Munkás-paraszt szövetség (Szeged, 1954) [30]
- Faültetők, család (Szeged, 1954) [31]
- Várépítő gyerekek (Szeged, 1954) [32]
- Család-dombormű (Szeged, 1954) [33]
- Pihenő munkáscsalád (Szeged, 1954) [34]
- Erkel Ferenc (fülkeszobor, Szeged, Nemzeti Színház, 1956) [35]
- Katona József (fülkeszobor, Szeged, Nemzeti Színház, 1956) [36]
- Dózsa György (Szeged, 1957) [37]
- Dankó Pista (Szeged, 1958) [38]
- Móra Ferenc (Szeged, 1959) [39]
- Evezős (Szeged, 1959) [40]
- Fiúcska a hallal (Szeged, 1960) [41] és [42]
- Juhász Gyula (Szeged, 1960) [43]
- József Attila (Szeged, 1960) [44]
- József Attila (Szombathely, 1961)
- Munkásmozgalmi emlékkő (Szeged, 1961, megrongálták) [45]
- Harcsás fiú (Szeged, 1961) [46]
- Gagarin-emlékmű (nem Tápai Antal hanem Tóth Sándor az alkotó) (Szeged, 1961) [47]
- Tavasz (Szeged, 1963) [48]
- Ifj. Krachtusz Rezső síremléke (Szeged, 1963) [49]
- Karácsonyi Guidó (Szeged, 1965) [50]
- Óriás harcsa (Szeged, 1966, megsemmisült) [51]
- Lenin (Szeged, 1967, lebontott) [52]
- Lenin (Szeged, 1968, lebontott) [53]
- Móricz Zsigmond (vörösrézlemez dombormű, Szeged, 1969) [54]
- Magyarországi Szent Erzsébet (Szeged, Újszegedi római katolikus templom, 1971) [55]
- Erdei Ferenc (Szeged, 1973) [56]
- Madách Imre (Szeged, 1973) [57]
- Lukjanyenko (Szeged, 1974) [58]
- Herke Sándor (Szeged, 1977) [59]
- Nagygyörgy Mária (mellszobor, Szeged, 1977) [60]
- Juhász Gyula (Szeged, 1979) [61]
- Kálmány Lajos (Szeged, 1982) [62]
- Torzó (Tápai Antal síremléke, Szeged, 1987) [63]
- Láng Imre (Szeged, 1994) [64]
További információk
[szerkesztés]
- Kortárs magyar művészeti lexikon III. (P–Z). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2001. ISBN 963-8477-46-6 Online elérés
- Tápai Antal
- Tápai Antal Kiállítás (Kistelek város és kistérség honlapján)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15466.htm. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/01600/01609/00035/pdf/MFME_EPA01609_2001_irod_190-212.pdf
Források
[szerkesztés]- Művészeti lexikon, Akadémiai Kiadó, 1967, ISBN 9630523604
- Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8
