Tápai Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Tápai Antal
Született 1902. április 6.
Kistelek
Elhunyt 1986. szeptember 20. (84 évesen)
Szeged
Állampolgársága magyar
Foglalkozása szobrász
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tápai Antal témájú médiaállományokat.
Emléktábla Szegeden
Móra Ferenc szobra Szegeden

Tápai Antal (Kistelek, 1902. április 6.Szeged, 1986. szeptember 20.) szobrászművész.

Életpályája[szerkesztés]

1905-ben szülei Szegedre költöztek. Itt végezte alsóbb iskoláit, majd a MÁV szegedi műhelyében lakatos szakmát tanult. 1923-ban kezdett faszobrászattal foglalkozni. Petrovics Emil és Móra Ferenc javaslatára 1926-tól Szeged város ösztöndíjával a budapesti képzőművészeti főiskolára került, ahol Szentgyörgyi István tanítványa lett. Oklevelének megszerzése után, 1931-ben ösztöndíjjal három hónapot töltött Rómában. Hazatérése után Szegeden telepedett le. A második világháború előtt Szeged egyetlen jelentős szobrászaként vett részt a város kulturális életében. A háború után, 1948-ban megalapította a Szegedi Képzőművészeti Kört. 1961-től 1964-ig a Tömörkény István Gimnázium igazgatóhelyettese, majd haláláig a gimnázium általa megszervezett művészeti tagozatának igazgatója volt. 1983-ban, Szegeden Életutam címmel kiadta visszaemlékezéseit.

Művészi pályája[szerkesztés]

Már harmadéves főiskolai hallgatóként, 1929-ben elnyerte a Ferenczy István-díjat. Érméket, plaketteket, kisplasztikákat, emlékműveket és portrészobrokat egyaránt készített. Műveit a realista szemlélet és a Római Iskola monumentális felfogása egyaránt jellemzi. Szobrain Medgyessy Ferenc, Mészáros László és Boda Gábor hatása érezhető. Témáit általában a kétkezi emberek világából merítette. Rendszeresen szerepelt országos és megyei tárlatokon. 1958-ban, 1973-ban és 1980-ban Szegeden egyéni kiállításon mutatta be műveit. Jelentős érdeme a fémszobrászat régi hagyományokhoz kötődő, de korszerű eszközöket alkalmazó megújítása. Kovácsolt domborművei ma Szegeden kívül megtalálhatóak az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában és Izraelben is. 1980-ban Tipity Jánossal könyvet adott ki Szeged vasművessége címmel. Köztéri műveinek túlnyomó része Szegeden és Szeged környékén áll. Egyéb műveit a Magyar Nemzeti Galéria és a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi. Munkásságát 1981-ben Juhász Gyula-díjjal, 1983-ban Szeged város alkotói díjával és 1985-ben SZOT-díjjal ismerték el.

Főbb művei[szerkesztés]

Üvegfúvók szobra Szegeden
Erkel Ferenc szobra a Szegedi Nemzeti Színház homlokzatán
Tömörkény István szobra Szegeden
  • Üvegfúvó (Szeged, 1929)
  • Szerb katonák első világháborús emlékműve (Szeged, Szerb temető, 1932)
  • A Klauzál Gábor Gimnázium hősi emlékműve (Szeged, 1934)
  • Az állami főreáliskola hősi emlékműve (Szeged, 1936)
  • Gyógyítás (Szeged, 1937)
  • Feketeházy János (dombormű, Szeged, 1937, megsemmisült)
  • Lourdes-i Mária (Szeged, Újszegedi római katolikus templom, 1937)
  • Jézus szíve (Szeged, Petőfitelep, római katolikus templom, 1937)
  • Ellenforradalmi emlékmű (Szeged, 1938, megsemmisült)
  • Móra Ferenc (Szeged, 1938)
  • A kis Móci mellszobra (Gipsz-szobor) Szeged, 1941 Magántulajdon. Németország
  • Tömörkény István (Szeged, 1943)
  • József Attila (Szeged, Dóm tér, 1947)
  • Móra Ferenc (Szeged, Dóm tér, 1948)
  • Keresztelő kút (Szeged, Alsóvárosi templom, 1949)
  • Vedres István (Szeged, 1950)
  • Sánta Lajos portré (Szeged, 1950, fa, magántulajdon)
  • Munkás-paraszt szövetség (Szeged, 1954)
  • Faültetők, család (Szeged, 1954)
  • Várépítő gyerekek (Szeged, 1954)
  • Pihenő munkáscsalád (Szeged, 1954)
  • Erkel Ferenc (fülkeszobor, Szeged, Nemzeti Színház, 1956)
  • Katona József (fülkeszobor, Szeged, Nemzeti Színház, 1956)
  • Dózsa György (Szeged, 1957)
  • Dankó Pista (Szeged, 1958)
  • Móra Ferenc (Szeged, 1959)
  • Halas fiú (Szeged, 1959)
  • József Attila (Szeged, 1960)
  • József Attila (Szombathely, 1961)
  • Harcsás fiú (Szeged, 1961)
  • Gagarin-emlékmű [1] (Szeged, 1961)
  • Tavasz (Szeged, 1963)
  • Óriás harcsa (Szeged, 1966)
  • Magyarországi Szent Erzsébet (Szeged, Újszegedi római katolikus templom, 1971)
  • Erdei Ferenc (Szeged, 1973)
  • Madách Imre (Szeged, 1973)
  • Lukjanyenko (Szeged, 1974)
  • Juhász Gyula (Szeged, 1976)
  • Herke Sándor (Szeged, 1976)
  • Juhász Gyula (Szeged, 1980)
  • Evezős (Szeged, 1981)
  • Kálmány Lajos (Szeged, 1983)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]